A közszolgálatban érvényesülő kötött felmentési okok rendszerében az anyagi jogi kérdések mellett éppily fontosak az eljárásjogi rendelkezések is, hiszen ezek munkáltató általi megsértése a felmentésről szóló jognyilatkozat érvénytelenségét eredményezi. A felmentés indokai megválaszolják, kit ment fel a munkáltató, fontos azonban tudni azt is, mikor és milyen feltételekkel, jogkövetkezményekkel kell a felmentést lebonyolítani. Erről írt a HR&Munkajog.
A felmentés időzítése
Ha az adott kormánytisztviselővel, köztisztviselővel szembeni felmentési ok meg is áll, akkor sem lehet a felmentést végrehajtani azon időszak alatt, amely alatt felmentési tilalom vagy felmentési korlátozás hatálya terjed ki rá. A tilalom kizárja, hogy a munkáltató a felmentést közölje; korlátozás esetén a felmentés közölhető, de a felmentési idő mindaddig nem kezdődhet el, amíg a korlátozásra alapot adó ok meg nem szűnik: ez tehát késlelteti a felmentés végrehajtását.
A közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény (a továbbiakban: Kttv.) 70. és 71. §-a alapján az előbbi körbe tartozik – a gyermekvállalással összefüggésben – a várandósság, a szülési szabadság, illetve a gyermek gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság, a beteg gyermek ápolása miatti keresőképtelen állomány, a háromévesnél fiatalabb gyermek nevelésének ideje, illetve a nő emberi reprodukciós eljárással (lombikbébi programmal) összefüggő kezelésének megkezdésétől számított hat hónapos időszak. Ehhez két megjegyzést kell fűzni: az egyik, hogy 2014. december 12-étől az egyes jogállási törvények módosításáról szóló 2014. évi LXXXV. törvény a Kttv.-t akként módosította, hogy a nő akkor is felmentési védelmet élvez, ha várandósságáról vagy lombikbébiprogramban való részvételéről munkáltatóját nem a felmentés közlését megelőzően, hanem akár azzal egybeeső, vagy későbbi időpontban tájékoztatta (utóbbi esetben a felmentés utóbb válik érvénytelenné). Ezzel a Kttv. szabályozása is hasonlóvá vált az egyéb munkajogi törvényekéhez, megfelelve az Alkotmánybíróság 17/2014. (V. 30.) AB határozatában foglaltaknak. Tájékoztatás hiányában azonban a védelem nem él. A másik megjegyzés, hogy ha mindkét szülő a saját jogviszonyában a háromévesnél fiatalabb gyermekük nevelésére tekintettel vesz igénybe fizetés nélküli szabadságot, a védelem csak az anyát illeti meg; ha pedig a szülő már nem veszi igénybe a fizetés nélküli szabadságot, a védelem a gyermek hároméves koráig akkor is megilleti, ha munkát végez, feltéve, hogy korábban ő élvezte a védelmet. Felmentési tilalmi ok továbbá a tényleges önkéntes tartalékos katonai szolgálatteljesítés időtartama is.
Közölhető a felmentés a következő esetekben, de a felmentési idő nem kezdődhet el: a betegség miatti keresőképtelenség ideje alatt (legkésőbb a betegszabadság lejártát követő egy év elteltéig), illetőleg a hozzátartozó otthoni gondozása céljából kapott fizetés nélküli szabadság ideje alatt. Ha azonban a közszolgálati tisztviselő nyugdíjasnak minősül, a korlátozásra vonatkozó előírásokat nem lehet alkalmazni.
A felmentési tilalom, illetve korlátozás megsértése a felmentés érvénytelenségét eredményezi; a Kttv. 193. § (1) bekezdés a) pontja alapján ilyen esetben a közszolgálati tisztviselő a jogviszonya helyreállítását kérheti.
Az újbóli elhelyezkedést szolgáló jogintézmények
A címbéli célt több jogintézmény is szolgálja; ezek biztosítják, hogy maga az érintett védett körülmények között kereshessen állást, illetve, hogy adatai eljussanak az álláskeresésben segítséget nyújtó szervekhez.
A felmentési idő az az időszak, amely legkorábban a felmentés közlését követő naptól (a felmentésben megjelölt időponttól) vagy az előbb részletezett korlátozó tényezők megszűnésétől a közszolgálati, kormányzati szolgálati jogviszony tényleges megszűnéséig eltelik, s amely alatt a rajta kívül álló okból megszűnő jogviszonyú közszolgálati tisztviselőnek még a jogviszony fennállása alatt, fix jövedelem mellett lehetősége nyílik új állást keresni. A felmentési idő általában két hónap, ennél akkor lehet rövidebb, ha a határozott idejű kormányzati szolgálati jogviszony megszüntetésére kerül sor, és a hátralévő idő amúgy sem lett volna két hónapnál hosszabb [Kttv. 68. § (1)–(3) bekezdés].
Az újbóli elhelyezkedés elősegítése érdekében a felmentési időhöz a Kttv. két további jogintézményt kapcsol. Az egyik a munkavégzés alóli mentesítés, a másik a tartalékállományba helyezés.
A munkavégzés alóli mentesítés azt a célt szolgálja, hogy a közszolgálati tisztviselőnek legyen szabad ideje munkát keresni, állásinterjúkon részt venni, munkaközvetítőkkel felvenni a kapcsolatot stb. A munkáltató legalább a felmentési idő felére köteles a közszolgálati tisztviselőt munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettsége alól mentesíteni, általában egy vagy legfeljebb két részletben. Ettől eltérni akkor lehet, ha a közszolgálati tisztviselő ezt – nyilván a felmerülő lehetőségeihez igazodva – kéri. A mentesítési időre illetmény jár, amit havonta egyenlő részletekben kell kifizetni [Kttv. 68. § (4)–(5) bekezdés].
A tartalékállomány rendeltetése hasonló, ám ez kifejezetten csak más közigazgatási szervnél való elhelyezkedést segíti (Kttv. 73. §). A tartalékállományba helyezésről a felmentésre vonatkozó munkáltatói intézkedésben kötelező rendelkezni, de maga a tartalékállományba helyezés nem kötelező. Ugyanakkor a Kttv. a végkielégítés felére csökkentésével kifejezetten ösztönzi a közszolgálati tisztviselőt a tartalékállományba helyezés elfogadására. Kizárja ugyanakkor a tartalékállományba helyezést, ha továbbfoglalkoztatásra például nyugdíjjogosultság megszerzése miatt nincs lehetőség, vagy a kormányzati tisztviselő méltatlansága, illetve bizalomvesztés vezetett a felmentéshez, s ezért a jogalkotó nemkívánatosnak látja a további, közigazgatás berkein belül való működését. A tartalékállomány segítségével történő újbóli elhelyezkedést az szolgálja, hogy a közigazgatási munkáltatók az üres álláshelyeket is kötelesek bejelenteni, illetve munkaerő felvételénél lehetőségük van a tartalékállományba helyezettek között is keresni. A foglalkoztatással kapcsolatos kölcsönös egyetértés esetén a jogviszony felmentés helyett áthelyezés jogcímen szűnik meg (és az új közigazgatási munkáltatónál új jogviszony létesül); ehhez kapcsolódóan a törvény nyomásgyakorló eszközként bevezette, hogy amennyiben a felajánlott állásra alkalmas, tartalékállományba helyezett az áthelyezéséhez – alapos ok esetét kivéve – nem járul hozzá, szintén elveszíti végkielégítése felét. Alapos oknak minősül, ha a felajánlott illetmény összege kevesebb a korábbi illetmény nyolcvan százalékánál, a heti munkaidő a korábbihoz képest rövidebb vagy hosszabb, az alkalmazás ideje csak határozott időre szól, vagy az új munkahely és a lakóhely közötti oda- és visszautazás ideje naponta a két órát (tíz éven aluli gyermeket nevelő közszolgálati tisztviselő esetében a másfél órát) meghaladja [Kttv. 69. § (7) bekezdés]. A részletszabályokat a közszolgálati tisztviselők személyi irataira, a közigazgatási szerveknél foglalkoztatott munkavállalók személyi irataira és a munkaügyi nyilvántartásra, a közszolgálati alapnyilvántartásra és közszolgálati statisztikai adatgyűjtésre, valamint a tartalékállományra vonatkozó egyes szabályokról szóló 45/2012. (III. 20.) Korm. rendelet (a továbbiakban: 45/2012. Korm. r.) tartalmazza. Fontos kiemelni, hogy a közszolgálat egységesítésének törekvése alapján kormányzati szolgálati jogviszony alapján betölthető állásra nem csupán a civil közszolgák, hanem a tartalékállományba helyezett, ún. rendelkezési állományba tartozó katonák adatai között is keresni kell, sőt, elsődlegesen közülük kell megfelelő jelöltet választani [45/2012. Korm. r. 20. § (2)–(3) bekezdés].
Különös nehézségekbe ütközik az újbóli elhelyezkedés, ha egyszerre több közszolgálati tisztviselőt érint a felmentés – ezért a „csoportos létszámcsökkentés" (Kttv. 67. §) esetére a Kttv. további munkáltatói kötelezettségeket állapít meg. Ha a munkáltató harmincnapos időszakon belül egy és tizenkilenc foglalkoztatott esetén legalább öt fő, húsz és kilencvenkilenc foglalkoztatott esetén legalább tíz fő, száz és kettőszázkilencvenkilenc foglalkoztatott esetén legalább a foglalkoztatottak tíz százaléka, háromszáznál több foglalkoztatott esetén egységesen legalább harminc fő jogviszonyát szünteti meg felmentéssel a Kttv. 63. § (1) bekezdés a)–c) pontjában meghatározott okból, az érintettek személyével kapcsolatosan bejelentést kell tennie az illetékes kormányhivatal foglalkoztatási szakigazgatási szervéhez, amely kiterjed személyes adataikra, utolsó munkakörükre, szakképzettségükre és illetményükre. Megjegyzendő, hogy ebből a szempontból az érintettek létszámába nem csupán a szűken vett tisztviselők, de az ügykezelők, illetve a munkaviszonyban foglalkoztatott fizikai állományúak is beszámítanak. A bejelentés alapján a foglalkoztatáspolitikai szerv megkezdi az álláshelyek felkutatását vagy az egyéb foglalkoztatáspolitikai intézkedések (például képzés) megtételét, illetve intézkedik az álláskeresési járadék folyósításáról.
Forrás: munkajog.hu
