A készenlét teljes időtartama alatt a munkavállalónak munkaképes állapotban a munkáltató rendelkezésére kell állnia. Egy munkafolyamat elvégzése után a munkavállalót automatikusan nem illeti meg pihenőidő – a Kúria eseti döntése a munkajog.hu oldalán.

Ami a tényállást illeti, a karbantartó munkakörben dolgozó felperes részére az alperes 2014. augusztus 5-én 15 óra 30 perctől 2014. augusztus 11-e 7 óra 00 percig készenlétet rendelt el. A felperes munkaideje 2014. augusztus 5-én nappalos munkaidőben 15 óra 30 perckor lejárt, ezt követően kezdődött meg az elrendelt készenlét. A felperessel azonos időszakban látta el a készenlétet egy másik városban B. A felperes 16 óra 30 percig hibaelhárítást végzett, ezután lakóhelyére utazott. A szolgálatban lévő diszpécser a karbantartási munkával először B.-t hívta fel (ő volt a mobilcsoport-vezető által készített lista szerint értesítendő), hogy ő vagy a felperes megy-e ki a helyszínre. B. azt mondta a diszpécsernek, hogy mivel nem nagyon ismeri a helyet, kérdezze meg a felperest, és ha nem megy, hívja vissza. A felperes közölte, hogy nem ő a készenlétes, továbbá hogy pihenőidőn van. Ezek után B. jelent meg a munkavégzési helyszínen.

Az alperes a felperes munkaviszonyát felmondással szüntette meg, mivel meglátása szerint a nem tett eleget a munkavégzési kötelezettségének, a lakáskészenlét alatt a rendkívüli munkavégzésre történő megjelenést megtagadta, és úgy tájékoztatta munkatársát, mintha a pihenőidejét töltené, és nem lenne készenlétben. A felperes munkavégzési moráljával korábban is voltak gondok.

A felperes keresetében a munkaviszonya megszüntetése jogellenességének megállapítását kérte. Álláspontja szerint 2014. augusztus 5-én a munkaideje 15 óra 30 perckor lejárt, ezt követően kezdődött a részére elrendelt készenlét, amely alatt már végzett egy hibaelhárítást, ezért ezután pihenőidő illette volna meg, így azt töltötte, amikor a diszpécsertől a jelzés érkezett.

Az első- és másodfokú eljárás

A közigazgatási és munkaügyi bíróság elutasította a keresetet. Az alperesnek a kollektív szerződés alapján lehetősége volt a készenlét kezdetét megelőző napon a készenlét elrendelésére, amely megtörtént, ezzel az alperes nem sértett jogszabályt. Kiemelte, hogy mivel a felperes tudott a készenlétről, az az alatt végzendő munkáról, annak elrendelését elfogadta, és azt nem vitatta, ezért eredményesen a készenlét elrendelésének jogszabályba ütközésére nem hivatkozhat. A bíróság álláspontja szerint sem az Mt., sem más törvényi rendelkezés nem tartalmaz olyan megkötést, hogy a készenlét alatt csak egy alkalommal kell munkát végezni, további munkavégzési kötelezettség a munkavállalót nem terheli. A munka befejezettnek a készenlét alatt akkor tekinthető, ha további munkavégzés elrendelése nem történik. Ebben az esetben a törvényben meghatározott pihenőidő jár, annak tartama alatt a következő napi munkát elkezdeni nem lehet. Vagyis a felperes önmagában abból az okból, hogy már végzett munkát a készenlét alatt, nem mentesült a további munkavégzési kötelezettség alól, a diszpécser utasítását nem tagadhatta meg, nem hivatkozhatott a pihenőidőre. A bíróság kimondta, hogy a munkavállaló a munkáltató utasítását amennyiben nem teljesíti, megállapítható, hogy az egyik legfontosabb kötelezettségének nem tett eleget. A felperes a munkáltatói utasítást megtagadta, így az alperes jogszerűen élt a jogviszony-megszüntetés lehetőségével.

A másodfokon eljárt törvényszék helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét. A bíróság úgy ítélte meg, hogy az a körülmény, hogy a diszpécsereknek különböző táblázatok állnak rendelkezésére, és ők az abban rögzítettek szerint a legoptimálisabb módon próbálják meghatározni azt, hogy a készenlétesek közül mely területre kit rendeljenek ki, nem jogosítja fel a készenlétben álló munkavállalót, hogy felülbírálja a diszpécser jelzését.

A pihenőidő biztosításának kötelezettsége nem az egyes munkafázisokat követően terheli a munkáltatót, állapította meg a bíróság. A jogalkotó nem azt rögzítette, hogy a munkavállalót a pihenőidőre való jogosultság a készenlét alatti rendkívüli munkavégzést követően munkafázisonként, hanem a készenlét leteltét követően illeti meg. Amennyiben a készenlét alatt munkavégzés történt, ez azt jelenti, hogy azt követően a rendes munkaidő nem kezdhető el, ha nincs meg az Mt. 104. § ában rögzített nyolc órás pihenőidő a készenlétben végzett rendkívüli munka és a rendes munkaidő megkezdése között.

Mindezek alapján a bíróság szerint a felperes a munkavégzést nem tagadhatta volna meg.

 A felülvizsgálati kérelem tartalma

A felperes kiemelte, hogy az alperesnél a készenlét egy hétig tartott, ez alatt az idő alatt a felperes kirendelhető volt egyes javítási munkák elvégzésére, a hozzá tartozó, egymástól sokszor többórás autóútra lévő helységekbe. 2014. augusztus 5-én a rendes munkaidő leteltét követően a készenlét alatt először az egyik településre kellett mennie, amely munkavégzés 17 óráig tartott. A következő munkavégzés elrendelésére 20–21 óra között került sor, egy másik városban. Meglátása szerint ez a két munkavégzés semmiképpen sem tekinthető egységes munkavégzésnek, melynek az első helyen végzett munka csak egy „munkafázisa” lett volna. Mivel két, egymástól elkülönülő rendkívüli munkavégzés volt, így nem helytálló a jogerős ítélet azon érvelése, hogy az első helyen történt munkavégzés után azért nem illette meg a felperest pihenőidő, mert az csak egy munkafázis volt, és a pihenőidő az egész készenlét leteltét (egy hét) követően jár. A felperes vélekedése szerint ellenkező esetben az alperesnél elrendelt egyhetes készenlét folytán tehát előállhatna olyan helyzet, hogy a munkavállaló napokig egyáltalán nem tud pihenni, hiszen egy hétig nem telik le a készenlét időtartama. Hangsúlyozta, hogy az Mt. nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely szerint a pihenőidő csak a készenlét leteltével járna, és a készenlét alatt elrendelt rendkívüli munkavégzések egységes munkavégzésnek tekinthetőek. A munkavállalónak joga van a pihenéshez az Alaptörvény alapján, ezért a jogerős ítélet alkotmányos jogot is sért.

 A Kúria megállapításai

A Kúria az ügyben az Mt. 104. § át alkalmazta, melynek (1) bekezdése szerint a munkavállaló részére a napi munkájának befejezése és a következő napi munkakezdés között legalább 11 óra egybefüggő pihenőidőt kell biztosítani. Ugyanezen jogszabályhely (2) bekezdés e) pontja a készenléti jellegű munkakör esetére eltérő szabályozást rögzít, ilyenkor ugyanis legalább 8 óra pihenőidő biztosítása kötelező.

A Kúria az eljáró bíróságokhoz hasonlóan kimondta, hogy a készenlét alatt a felperesnek nemcsak egy munkát, hibaelhárítást kell elvégeznie, hanem valamennyi, szükségszerűen felmerülőt Az, hogy a következő munkavégzés elrendelése 20 óra, illetve 21 óra között történt, nem jelenti azt, hogy figyelemmel a készenlétre, ekkor már a pihenőidejét tölthette. A Kúria meglátása szerint mivel abban az esetben, ha a készenlét alatt munkavégzés történt, a rendes munkaidő nem kezdődhet el addig, amíg a törvényben biztosított pihenőidő el nem telt a rendkívüli és a rendes munkaidő között, így nem fordulhat elő, hogy az egyhetes készenlét alatt előállhatna az, hogy a munkavállaló egyáltalán nem tud élni az Alaptörvényben biztosított pihenéshez való jogával.

Külön hangsúlyozta, hogy a készenlét alatt végzett egy munkafolyamat után nem illette meg a felperest pihenőidő. A készenlét lényege éppen az, hogy annak teljes időtartama alatt a munkavállalónak munkára képes állapotban a munkáltató rendelkezésére kell állnia.

Mindezek alapján a Kúria kimondta, hogy a felperest munkavégzési kötelezettség terhelte a készenlét alatt, és nem álltak fenn olyan feltételek, amelyek az utasítás megtagadását eredményezhették volna, így az alperes jogszerűen szüntette meg a jogviszonyt.

Az ismertetett döntés (Kúria Mfv. I. 10.530/2015.) a Kúriai Döntések 2016/9. számában 249. szám alatt jelent meg.

Forrás: munkajog.hu