Egy fiatalt ma már inkább elriaszt, mintsem vonz a szigorúan öltönyös-kosztümös állás. Egyre többen vannak azok, akik valamilyen tetoválással vagy extrém külsővel élnek, de még mindig előfordulhat, hogy kimondva-kimondatlanul hátrányba kerülnek munkakereséskor. Meddig mehet el egy cég a külsőségek szabályozásával? – olvasható a HVG-ben.
A kínai Hainan légitársaság légiutas-kísérőket keres, és a jelentkezőkkel szemben szokás szerint sok feltételt támaszt. A cég a hirdetésében többek között kizáró okként jelölte meg a tetoválást, a testékszert és a bőrön lévő sebeket, ha azok munkavégzés közben láthatóak. Akár még érthető is lehet, hogy egy légitársaság miért nem szeretne olyan kollégát, akinek a tetoválása esetleg megosztja az utazóközönséget, vagy akár csak nyugtalanságot kelt a fedélzeten, a kitétel azonban egyre nehezebben érthető manapság, amikor a tetoválás és/vagy a testékszer mindennapos jelenséggé vált.
Mennyire nehezíti a munkakeresést az extrém külső? Nehezebben kap munkát az, aki nem akarja, vagy nem tudja takargatni a bőrére varrt képeket? A tetoválás és a testékszer már jó ideje nagyon népszerű. Kortól és nemtől függetlenül egyre többen varratnak valami motívumot magukra – Angliában például minden ötödik munkavállalónak van tetoválása - valaki divatból teszi, míg másoknak ez az önkifejezés egyik módja. Az esetek egy részében a tetoválások a ruhával könnyen eltakarható helyen vannak, ám főleg nyáron elővillanhatnak a hűvösebb időben nadrággal vagy hosszú ujjú felsővel takart képek. Akár egy bokára vagy csuklóra varrt rózsa is szembe mehet a vállalat öltözködési szabályzatával, amely ugyan nem tiltja, de eltakarásra kötelezi a viselőjét. Márpedig a cégek jelentős része nem tiltja meg a munkavállalónak, hogy tetoválása legyen, de elvárja, hogy eltakarja. A munka világában éppoly megosztónak számít a tetoválás, mint bárhol máshol. A magyar munkajog csak annyit szabályoz, hogy a munkavállalónak a munkavédelem szabályainak is megfelelő, a munkavégzés jellegével összeegyeztethető öltözékben és megjelenéssel kell részt vennie a munkában. Ez pedig elég nagy teret ad a munkáltatónak ahhoz, hogy szabályozza, mit is jelent a „munkavégzés jellegével összeegyeztethető öltözék". Ráadásul a cégvilágnak sincs egységes véleménye ezzel kapcsolatban, még felmérés sincs arról, hogy a levehető ajtajú turmixgépből tényleg többet tud eladni az, akinek nincs látható tetoválása, vagy sem. Inkább csak gondolják a cégvilág képviselői, hogy a konzervatív üzleti világban csökkenek az esélyei azoknak, akiknek a külseje - szerintük - extrém. Nem tudni, hogy ha az eddig nagyon sikeres üzletember egy önfeledt pillanatában a homlokára tetováltat egy delfint, akkor az valóban profitveszteséget okoz a cégnek, mert a partnerek, már nem szívesen tárgyalnak vele, vagy sem. Ám ha igen, akkor emiatt az illető kirúgható, de legalábbis más munkakörbe helyezhető. Egyre több jogvédő szervezet foglalkozik azzal, hogy diszkriminálható-e egy pozícióra jelentkező a tetoválása miatt, illetve meddig mehet el egy cég azzal kapcsolatban, hogy meghatározza, hogyan kell kinéznie a dolgozóinak.
Az elmúlt években számos nagy cég volt kénytelen lazítani belső szabályzatain és nem csak a tetoválások miatt. Míg korábban egy fiatalnak imponált, hogy „öltönyös, kosztümös" munkahelyre vették fel, ez ma már sokszor inkább riasztó, így a cégek inkább lazítanak a szabályokon, nehogy lemaradjanak a tehetséges fiatalokról. A Starbucks tavaly ősszel változtatott szigorú szabályain a tetoválást illetően. Korábban a cég eltakartatta a tetoválásokat, és bár a munkaruha továbbra is a test nagy részét elfedi, most már nem gond, ha a kézfejen, a bokán vagy a karon látszik egy-egy testrajz. Ugyanakkor cég továbbra sem preferálja az arcon vagy nyakon lévő tetoválást, és a gyűlölködő, rasszista beszéd vagy káromkodáshoz hasonlóan a tetoválások sem lehetnek ilyenek. Mindez egyébként azután történt, hogy az egyik alkalmazott aláírásgyűjtésbe fogott, azt kérve, hogy a kávézólánc enyhítsen az öltözködési szabályzaton. Hadd tűrje fel a barista az ingét, ha melege van, vagy úgy kényelmes neki, akkor is, ha az alkarjára egy pillangó van tetoválva. Végül több mint 22 ezer aláírás jött össze, és a Starbucks ennek hatására lazított a szabályokon.
Alapvetően a cégkultúrától és vezetőtől függ, hogy mit engednek meg az öltözködési szabályok. Egyértelmű, hogy egy cég a gyűlölet- vagy félelemkeltő, rasszista szimbólumokat, képeket vagy feliratokat tiltja – de ezen felül minden más szubjektív. Sokszor már felvételkor is hátrányosabb helyzetből indulhat az, aki nem tudja – vagy nem is akarja – takargatni a tetoválásait, testékszereit – és persze ugyanez lehet igaz egy extrémebb frizura vagy hajszín kapcsán is. A személyzetisek és a főnökök általában elnézőbbek a külsőségek kapcsán, ha a lelendő munkatárs olyan munkakört pályáz meg, ahol nem kerül szemtől-szembe az ügyféllel. Ám ott ahol nagyon komolyan veszik az öltözködési szabályokat, még az otthonról dolgozó rendszergazdánál sem engednek meg semmilyen elhajlást, hiszen ez alapján a többi munkavállaló is joggal kérhetne engedményeket. Az persze más kérdés, hogy több vállalatnál már belátták, hogy ha valóban jó szakembereket vesznek fel, akkor azok feltehetően rendelkeznek annyi intelligenciával, hogy tudják hogyan kell felöltözni egy tárgyalásra.
Forrás: HVG
