Ami a tényállást illeti, a felperes az alperesnél munkavédelmi képviselői tisztséget is ellátott. Az alperesnél tevékenykedő munkavédelmi képviselők munkavédelmi bizottságot is alakítottak. Amikor a felperes munkaviszonyát az alperes átszervezésre hivatkozva felmondással megszüntette, nem kérte ki hozzá a munkavédelmi bizottság egyetértését – írja a munkajog.hu.

Releváns jogszabályi rendelkezés

A munkavédelmi törvény (Mvt.) 76. §-a szerint a munkavédelmi képviselő munkajogi védelmére a választott szakszervezeti tisztségviselőre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni. A (3) bekezdés a munkavédelmi képviselő munkajogi védelmére a választott szakszervezeti tisztségviselőre vonatkozó szabályokat rendeli megfelelően alkalmazni.

A közigazgatási és munkaügyi bíróság eljárása

A felperes a felmondás jogellenességének jogkövetkezményeként a munkaviszonya helyreállítását, valamint elmaradt munkabér címén kártérítésként 12 havi távolléti díj megfizetését kérte.

A bíróság közbenső ítéletében megállapította az alperesi felmondás jogellenességét, ugyanakkor a felperes „visszahelyezés iránti” keresetét elutasította.

A bíróság a munkavédelmi képviselő munkajogi védelmét vizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy mivel a munkavédelmi képviselők személyét kötelező megválasztani az Mvt. által meghatározott esetben, és a törvény széles jogköröket biztosít számukra a feladat elvégzéséhez, valamint az Mvt. [75. § (1) bekezdés] ennek érdekében kötelezővé teszi a munkáltatónak a feltételek biztosítását, mindebből az következik, hogy a munkavédelmi képviselőket a számukra tekintet nélkül munkajogi védelemben kell részesíteni. Meglátása szerint ugyanis csak ebben az esetben lehetnek olyan helyzetben, hogy hatékonyan fellépjenek a munkavállalók érdekében.

Mindezek alapján a bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a felperes, mint munkavédelmi képviselő munkajogi védelem alatt állt a felmondás közlésekor. Azzal, hogy az alperes ezt megelőzően elmulasztotta beszerezni a munkavédelmi bizottság előzetes egyetértését, jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát. A munkaviszonyt ugyanakkor nem látta helyreállíthatónak, mivel csak az eredeti munkakörben lehet a munkaviszonyt helyreállítani, a felperes munkaköre azonban átszervezés folytán szűnt meg.

A törvényszék eljárása

A másodfokon eljárt törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította, mivel nem osztotta az elsőfokú bíróság munkajogi védelemmel kapcsolatos álláspontját. Meglátása szerint az új Mt. a korábbi szabályozáshoz képest lényegesen szűkíti a munkajogi védelemben részesülő választott szakszervezeti tisztségviselők számát. Ez csak azokra terjed ki, akiket a szakszervezet ebből a körből kijelölt, és erről a munkáltatót írásban értesítette. Mivel az Mvt. [76. § (3) bekezdés] a munkavédelmi képviselők munkajogi védelmére a választott szakszervezeti tisztségviselők védelmére vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazását rendeli el, ez az adott esetben azt jelenti, hogy a munkavédelmi képviselőket illetően a kijelölés jogát a munkavédelmi bizottság, annak hiányában a munkavédelmi képviselőt megválasztó munkavállalók gyakorolják. Mindezek alapján nem minden munkavédelmi képviselőt, hanem csak a munkajogi védelem céljából kijelölt munkavédelmi képviselőt illeti meg a védelem.

Meglátása szerint, ha a jogalkotónak az lett volna a célja, hogy az új Mt. hatálybalépésével a munkavédelmi képviselőkre ne kelljen alkalmazni a választott szakszervezeti tisztségviselők munkajogi védelmére vonatkozó új szabályokat, akkor ezt az Mvt. megfelelő módosításával megtehette volna, erre azonban nem került sor. Így a bíróság nem találta jogellenesnek a felmondást.

A felülvizsgálati kérelem tartalma

A felperes szerint a választott szakszervezeti tisztségviselők munkajogi védelmére vonatkozóan bekövetkezett jogszabálymódosítás a munkavédelmi képviselők védelmére vonatkozó előírásokat nem érinti, tekintettel arra, hogy az Mvt. 76. §-a nem változott. Álláspontja szerint a munkavédelmi képviselők munkajogi védelmét módosító vagy megvonó jogalkotói szándéknak jogszabályban kellett volna kifejezésre jutnia. Amennyiben ugyanis az új Mt.-vel kapcsolatos átmeneti szabályokról szóló törvény konkrétan szabályozza az Mt. hatálybalépésekor már megválasztott szakszervezeti tisztségviselők és az üzemi tanács tagjainak munkajogi védelmét, illetve annak megszűnését, a munkavédelmi képviselők esetében is ugyanígy kellett volna eljárnia.

Kifejtette, hogy az Mvt. 72. §-a a munkavédelmi képviselőknek széles körű feladatokat biztosít, melyek ellátása indokolja a hatékony munkajogi védelmet, amelynek érdekében az Mvt. 76. § (1) bekezdése kimondja, hogy „a munkavédelmi képviselőt (bizottságot) jogai gyakorlása körében hátrány nem érheti”. Ezen tilalmat konkrét tartalommal az Mt. 273. § (1) bekezdése tölti meg, biztosítva többek között a felmondás esetére az egyetértés szükségességét, melynek jogosultjaként a munkavédelmi bizottságot, ennek hiányában a munkavállalókat jelöli meg. Ennek a törvényszék általi értelmezése ellentétes az Mvt. és a munkajogi képviselet intézményének céljával. Ha ugyanis a munkavédelmi képviselő, aki a biztonságos munkavégzés biztosítása érdekében fellép a munkáltatóval szemben, nem védett, akkor minden garanciális szabály nélkül eltávolítható a munkahelyéről.

A Kúria megállapításai

A Kúria döntésében arra kereste a választ, hogy megválasztott munkavédelmi képviselőként a felperest megillette-e a munkáltató felmondása esetén a munkajogi védelem. A Kúria szerint az Mvt. 76. § (3) bekezdése helyes értelmezése szerint a munkavédelmi képviselő feladat- és hatáskörére, megválasztására, működésére vonatkozó munkabiztonsági célokkal igazolt szempontok figyelembevételét jelenti. A munkajogi védelem során a felsőbb szakszervezeti szervet megillető jogosultságok gyakorlására a törvény a munkavédelmi bizottságot, illetve a munkavédelmi képviselőt megválasztó munkavállalókat jelöli ugyan meg, de nem ad ezzel felhatalmazást arra, hogy kiválasszák a munkajogi védelemre jogosult személyeket. Az Mt. 273. § (3) bekezdése ugyanis nem a felsőbb szakszervezeti szervet, hanem a szakszervezetet jogosítja fel a kijelölésre.

A törvényalkotó ugyan a megválasztott szakszervezeti tisztségviselők esetében korlátozta a munkajogi védelemmel érintett kört, e korlátozó rendelkezéseket azonban tételesen meghatározta az Mt. 273. §-ában. A munkavédelmi képviselőkre azonban e korlátozó rendelkezések kifejezett szabályozás hiányában nem alkalmazhatók, ugyanis a munkavédelmi képviselők korábbi munkajogi védelmére vonatkozó jogot nem lehet megvonni anélkül, hogy megállapítható lenne a korlátozásra feljogosított személyi kör, illetőleg a védelemre jogosult kiválasztásának feltételrendszere. Ellenkező értelmezés esetén kijelölés hiányában egy munkavédelmi képviselő sem élvezhetne munkajogi védelmet.

Mindezek alapján a Kúria a felperesnek a munkavédelmi bizottság egyetértésének beszerzése nélkül közölt felmondását jogellenesnek ítélte.

A szabályozás 2016. július 8-án megváltozott. Az új szabályok értelmében valamennyi munkavédelmi képviselő munkajogi védelmére az Mt. 273. § (1), (2) és (6) bekezdése szerinti szabályokat kell megfelelően alkalmazni azzal, hogy a közvetlen felsőbb szakszervezeti szerven a bizottságot, annak hiányában a munkavédelmi képviselő választás során létrejött választási bizottság tagjait kell érteni.

Forrás: munkajog.hu