Nem köthető tanulmányi szerződés, ha a tanulmányok elvégzésére a munkáltató kötelezte a munkavállalót. A gyakorlatban sokszor kérdéses annak a megítélése, hogy mely esetek tartoznak ide – olvasható a munkajog.hu cikkében.
A tanulmányi szerződésben a munkáltató vállalja, hogy a tanulmányok alatt támogatást nyújt, a munkavállaló pedig arra kötelezi magát, hogy a megállapodás szerinti tanulmányokat folytatja és a képzettség megszerzése után a támogatás mértékével arányos időn – de legfeljebb öt éven – keresztül munkaviszonyát felmondással nem szünteti meg. Ebben az esetben a munkavállaló tehát a tanulmányok (részbeni) finanszírozásáért cserébe a munkaviszonya fenntartását vállalja. Ha ezt megszegi, úgy a munkáltató visszakövetelheti a tanulmányokhoz nyújtott támogatást. Ha azonban olyan tanulmányokról van szó, amelyekre a munkáltató kötelezte a munkavállalót, akkor erre tanulmányi szerződés nem köthető, és az ezzel járó költségek visszakövetelésére sincs mód, akkor sem, ha a munkaviszony röviddel a képzés után megszűnik. Ezért van jelentősége annak, hogy mely képzések tartoznak a „munkáltatói kötelezés” körébe.
Elsősorban olyan esetekről van szó, amikor a munkáltató világos, egyértelmű utasításba adta a munkavállalónak valamilyen konkrét képzésen, tanfolyamon való részvételt. Ilyenkor a képzés ideje munkaidőnek minősül, amelyre a munkavállalót munkabér illeti meg, és a képzés minden költsége a munkáltatót terheli. Jóllehet, a képzési költségek visszakövetelésére nincs mód, ám ha a munkavállaló az utasítást megszegve a képzésen nem vesz részt, vagy azt nem folytatja megfelelően, azért szankcionálható (pl. felmondható a munkaviszonya).
A Munka Törvénykönyve szerint a munkáltató köteles a munkavégzéshez szükséges feltételeket biztosítani. Ide tartoznak azok a képzések, információk is, amelyek nélkül a munka nem végezhető el. Például, a munkáltató kötelessége, hogy az általános betanulást biztosítsa, az üzem megismerésére, a belső folyamatok, speciális szoftverek használatára a munkavállalót kiképezze. Ezért ezekre nem köthető tanulmányi szerződés. Úgyszintén nem a felek megállapodása, hanem jogszabály alapján köteles a munkáltató finanszírozni a tűzvédelmi, illetve a munkavédelmi oktatást.
A bírói gyakorlat szerint ugyanakkor nem jelenti a tanulmányok folytatására történő munkáltatói kötelezést önmagában az, ha jogszabály, vagy kollektív szerződés az adott munkakör betöltéséhez meghatározott képzettséget ír elő, és a munkavállaló tanulmányi szerződésben vállalja e képzettség megszerzését. Itt ugyanis a kötelezés nem a munkáltatótól, hanem a jogszabályból, vagy a kollektív megállapodásból ered, a munkavállaló pedig a képzés helyett a képesítési feltétel hiánya miatti következményeket (a munkaviszony megszüntetését) is választhatja. Másfelől, a jogszabályi képesítési feltételek sokszor meglehetősen tágak, amelyek többféle képzéssel is teljesíthetőek. Azaz a munkavállaló választhat, hogy milyen szintű, időtartamú és költségű képzés teljesítésével kíván megfelelni az előírásnak.
Sokszor előforduló hiba a gyakorlatban, hogy a munkáltató maga határoz meg valamilyen képesítési követelményt (pl. a munkaköri leírásban, belső szabályzatban), ám mégis olyan munkavállalót alkalmaz, aki annak nem felel meg. Kérdéses, vajon munkáltatói kötelezésnek minősül-e ebben az esetben, ha a formálisan előírt képesítéssel nem rendelkező, ám mégis felvett munkavállalót a munkáltató beiskolázza. Álláspontom szerint nem, mivel a munkáltató gyakorlatával felülírta a saját (írott) szabályait azzal, hogy a követelményeinek meg nem felelő munkavállalót mégis alkalmazta. Így nincs akadálya, hogy közös megegyezéssel tanulmányi szerződést kössenek. Mindenesetre az ilyen következetlen munkáltatói gyakorlat kerülendő.
Véleményem szerint nem állapítható meg munkáltatói kötelezés akkor sem, ha nincs személy szerint meghatározva, hogy a munkáltató kit kíván képzésben részesíteni. Például, a munkáltató felhívást tesz közzé 12 raktáros munkavállalója körében, hogy kibővített raktárában szüksége lesz három targoncavezetőre, és aki közülük a képzésre jelentkezik, azzal tanulmányi szerződést köt, vállalva (részben) a képzési költségeket. Annak viszont önmagában nincs jelentősége, hogy a képzés igénye a munkáltatótól származik. Attól, mert a munkáltató kezdeményezi, vagy akár személyre szabottan felajánlja egy továbbképzés lehetőséget, még nincs szó utasításról, munkáltatói kötelezésről.
A tanulmányi szerződés lényeges tartalmi eleme annak meghatározása, hogy pontosan milyen képzést vállal a munkavállaló, illetve, hogy mihez nyújt támogatást a munkáltató. Fontos ezért, hogy egyértelműen legyen rögzítve a szerződés tárgyát képező képzés. Ez lehet egy külön mellékletben meghatározott, több elemből összeállított képzési terv is, ám csak olyasmi szerepelhet benne, amelyre a törvény szerint lehet tanulmányi szerződést kötni. Munkavállalói kötelezettségszegés esetén visszafizetési kötelezettség is csak ezen elemek kapcsán állhat fenn.
Forrás: munkajog.hu
