Az új Munka törvénykönyve megítélése meglehetősen vegyes munkáltatói és munkavállalói oldalon is, egyesek szerint az új szabályozás átláthatóbb lett, mások ennek pont az ellenkezőjét állítják. Az új Mt.-vel senki sem igazán elégedett, viszont abban sincs konszenzus, hogy a jogszabály további módosításra szorul-e. Egy teljes egészében most publikált hatástanulmány meglepő eredményeket hozott.

Hosszas szakszervezeti tiltakozások, demonstrációk, majd tárgyalások után, a parlament elfogadta és azt követően 2012. július 1-jén életbe léptette az új Munka törvénykönyvét (Mt.). Az eredeti kormányzati elképzelés az volt, hogy a szabályozás segítse a foglalkoztatás növelését, tegye rugalmasabbá a munkaerőpiacot és növelje a versenyképességet. Mennyire sikerült elérni ezt a célt? A Liga Szakszervezetek egy nagyszabású kutatással elkészíttette a jogszabály hatástanulmányát, amely meglepő eredményeket hozott.

Mire jutottak?

Az adatfelvételkor végzett interjúk megerősítették azokat a korábbi kritikákat, hogy az új Mt. előkészítése nélkülözte a jogszabályalkotás klasszikus követelményeinek egyik legfontosabb elemét, az érintettek bevonásával történő széleskörű és szisztematikus szakmai, illetve társadalmi konzultációkra épülő egyeztetést. Bizonyos előzetes információkkal ugyan mindkét oldal képviselői rendelkeztek, ám egyértelműen kiderült, hogy ezek zöme nem hivatalos tájékoztatásból származott. Mindezek mellett azonban az sem állítható, hogy az előkészítés az érdekeltek teljes kizárásával történt, ugyanis néhány vállalat vezetője, illetve néhány szakszervezeti képviselő úgy nyilatkozott, hogy követték a tervezet alakulását, néhol még véleményezhették is a kérdéses részeket.

A kutatók legfőbb konzekvenciája az volt, hogy összességében véve a Munka törvénykönyve hatálya alá tartozó munkavállalóknak egy kicsivel rosszabb, a munkaadóknak kicsivel jobb lett a helyzete az új szabályozás bevezetését követően. Bár az új Mt. a munkavállalók hátrányára változtatta meg a munka világára vonatkozó szabályokat a versenyszférában, ezek a munkavállalók többségét nem érintették. Az valószínűsíthető - állapítja meg a tanulmány -, hogy az új Mt. által a munkaadók számára biztosított lehetőségeket csak a munkaszervezetek csekély körében alkalmazták. Egyébként a megkérdezett munkaadók háromnegyede a munkaviszonyok változatlanságáról számolt be, tehát mindössze egynegyedük tapasztalt az új Mt.-vel összefüggő változásokat. A munkavállalóknak pedig mindössze 18 százaléka szerint rosszabbodott a munkahelyükön a dolgozók helyzete, 73 százalék szerint nem változott, 9 százalék szerint pedig javult.

Kiket érintett leginkább?

A munkavállalók számára kedvezőtlen változások elsősorban a nagy létszámú, többnyire részvénytársasági formában, működő részben vagy egészben állami-önkormányzati tulajdonú, részben vagy egészben külföldi tulajdonú cégnél dolgozókat érintették. Ágazati szempontból pedig - az átlagon felüli érintettsége miatt - a szállítás, posta, távközlés és raktározás területén dolgozókra van leginkább kedvezőtlen hatással. A hatástanulmány megjegyzi: a kisméretű, magyar tulajdonban lévő cégek az új Mt. alkalmazása terén messze "alulreprezentáltak".

Mind a munkaadói, mind a munkavállalói oldal a kiegészítő juttatások és a bérezés terén érzéklete elsősorban a negatív változásokat, ám csak viszonylag csekély mértékben. A munkaadók 14 százaléka gondolta úgy, hogy a kiegészítő juttatások terhei a cég számára kedvezőbben alakultak, míg a munkavállalók 11 százaléka tapasztalt számára kedvezőtlen változást (csökkentek a kiegészítő juttatások). A munkaadók 5 százaléka számolt be a dolgozóik többségét érintő bércsökkenésről, ami a munkavállalók 9 százalékát személyesen is érintette.

A munkaviszonyok más komponensei (munkaidő-, munkarend-szabályozás, szabadságok- , munkaközi szünetek- , heti pihenőnapok kiadása) tekintetében még ennél is alacsonyabb volt a kedvezőtlen változásokról beszámolók aránya. Ennek azonban a szakszervezet szerint ellentmond, hogy a megkérdezett munkavállalók 15 százalékával fordult elő, hogy a munkaszerződésben szereplőtől eltérő munkakörben foglalkoztatták, 20 százalékot rendkívüli munkavégzésre köteleztek, 14 százalékuk számolt be arról, hogy a munkahelyükön valakinek közvetlenül a felmondási tilalom lejárta után mondtak fel, 19 százalék észlelte, hogy valakinek felmondták a határozott idejű munkaviszonyát és 15-32 százalékuk számolt be szabadságkiadással kapcsolatos problémákról (főleg arról, hogy nem minden esetben biztosítja az adott cég a 14 egybefüggő napos szabadságot).

A tanulmány arra is rávilágított, hogy az új szabályozás elsősorban a rosszabb szociális helyzetű, gyengébb érdek-képviseleti erővel, képességgel rendelkező, egészségügyi problémákkal küzdő, a munkaszervezetbe gyengébben beintegrálódó munkavállalókat érintette markánsabban, azaz pont azt a réteget, amelynek kollektív érdekképviseletére a legnagyobb szüksége lenne - fogalmaz a Liga.

Sztrájk? Kösz, nem!

Ugyanakkor azt is kiderül a tanulmányból - ami a szakszervezeteknek meglehetősen rossz hír -, hogy a megkérdezetteket az intézményes munkahelyi érdekvédelemmel szemben inkább távolságtartó magatartás jellemzi a versenyszférában. A munkavállalók egyharmada szerint például nincs szükség érdekvédelmi szervezetek munkájára, egynegyedük szerint az érdekvédelmi szervezetek nem tesznek meg minden tőlük telhetőt, 60 százalékuk szerint pedig ha meg is tesznek mindent, ennek nincs eredménye.

A Ligát meglepetésként értre, hogy a munkavállalóknak csak mindössze harmada tudott arról, hogy az új szabályozás a sztrájk lehetőségét nehezítette (18 százalék viszont úgy tudja, hogy könnyítette). Szintén meglepő volt az az eredmény, hogy a munkavállalók 54 százaléka tartja elfogadhatónak a sztrájkot érdekeik végső érvényesítési eszközeként. Ennél még a munkaadók körében is elfogadottabb a sztrájk - ott 57 százalék. További érdekesség, hogy a munkavállalók 57 százaléka semmiképpen sem venne részt munkabeszüntetésben, 32 százalékuk csak őt közvetlenül érintő ügyben, szolidaritási sztrájkra csak 11 százalékuk lenne hajlandó.

Elérte a kitűzött célt az új törvény?

A tanulmány készítői azt feltételezték, hogy az új Mt. erősítette az atipikus foglalkoztatás elterjedését. Az eredmény ezzel szemben azt mutatta, hogy a megkérdezettek nem számoltak be jelentős változásról e téren. Az atipikus foglalkoztatás továbbra is a hazai versenyszféra munkaerőpiacának periférikus jelensége.

Érdekes az is, hogy a másik deklarált cél, a foglalkoztatás bővülésének elősegítése terén arra a következtetésre jutottak a kutatók, hogy a munkahelyi viszonyok új Mt.-re épülő szigorítása együtt járhatott a foglalkoztatás bővülésével is.

Vagyis ami az eredeti célokat illeti, a szabályozás a munkaerőpiac rugalmasságát a felmérés pillanatáig nem segítette elő, a versenyszféra foglalkoztatási szintjének növelését pedig egyelőre mérsékelt eredménnyel támogatja.

Eredményesebb lett a vállalat?

A hatástanulmány készítői azt is feltételezték, hogy az új Mt. alkalmazása elősegítette a vállalatok eredményességét. A felmérés azt hozta ki, hogy a megkérdezett munkavállalói oldal képviselői nemmel válaszoltak - mondván, ha van is eredményesség, az elsősorban a bérek és a juttatások csökkenésének köszönhető -, míg a munkaadói oldal szerint igen, vagyis a munkaidő szabályozását, a szabadságok kiadását, a bérek és juttatások terén bekövetkezett változásokat egyértelműen eredményességnövelőként értékelték.

Vagyis nincs egyértelmű bizonyíték arra, hogy a munkaviszonyok munkavállalók számára hátrányos Mt. szigorításai hozzájárultak volna a cégek eredményességének javulásához illetve a foglalkoztatás bővüléséhez. Utóbbihoz annyi megjegyzést tesz hozzá a tanulmány, hogy elsősorban ott sikerült javulást elérni, ahol a dolgozók helyzete is jobb lett.

Jelentős érdeksérelmek

A Liga megjegyzi, hogy már a törvény hatályba lépése előtt is tudni lehetett, hogy a változás nem kedvez majd a munkavállalóknak, alapvető koncepcionális változtatásokat hoz magával és különösen hátrányos helyzetbe hozza a kollektív jogok gyakorlóit, így a kollektív érdekvédelmet. Szűkültek az úgynevezett egyéni jogok, a munkavállalók többet kénytelenek dolgozni alacsonyabb bérért, munkájukért szigorúbb felelősségi szabályok alapján tartoznak helytállni, valamint jogellenes munkaviszony megszüntetés esetén sem számíthatnak a jog védelmére. A szabályozásban önálló területként megjelent a köztulajdonban álló munkáltató kategóriája, ahol mind az egyéni, mind pedig a kollektív jogok komoly csorbát szenvedtek. A kollektív jogok területén pedig a változás a jogok érvényesítésére szolgáló garanciák szisztematikus eltávolításában jelenik meg. Az új Mt. bevezetése óta gyakorlatban is láthatóak a következmények: csökkent a munkaügyi perek száma, a szakszervezetek mozgástere beszűkült, ezáltal érdekérvényesítő képességük is gyengült. Minimálisra csökkentek - szinte teljesen megszűntek - a kollektív munkaügyi jogviták, és nőtt a munkavállalók elkeseredettsége.

Nehéz messzemenő következtetéseket levonni

Bár ilyen nagy volumenű hatástanulmány az elmúlt 20 évben nem született ebben a témakörben, a Liga közleménye hozzáteszi: a változásokról pontos képet adni, azokból messzemenő következtetéseket levonni nehéz. Ennek három oka van:

• Az új szabályozás bevezetése és a hatástanulmány keletkezése között viszonylag rövid idő telt el, a változásokról szólni, azokat kutatni ezért nehezebb.
• A munkaadók részéről látható egy kivárási tendencia, sok esetben nem alkalmazzák még vagy nincsenek tudatában azoknak a - gyakran a munkavállalókra nézve az eddigi gyakorlatnál is hátrányosabb - eszközöknek, amelyekre a törvény lehetőséget adna.
• Az új jogszabályok több esetben csak egy korábban fennálló, akkor még jogellenes gyakorlatot konzerváltak, legalizáltak, így a munkavállaló rossz és rossz között nem érzékeli, nem érzékelheti a különbséget. A negatív változások érzékelését az is akadályozza, hogy a kedvezőtlenül változó rendelkezések jó része (pl.: felmondás, kártérítés) egy szűkebb munkavállalói kört érint, akik a változás tényével nincsenek tisztában. A szakszervezet szerint a káros hatások áttételesen, sokszor évek múltán jelentkeznek.

A Liga továbbá azt is megjegyzi: bár a tanulmány nem említi, de az elmúlt években tapasztalható jelenség a munkajog és a polgári jog közelítése, összemosása is, ami  egyelőre inkább aggályos, mint kedvező tendenciákat mutat.

Forrás: [Napi Gazdaság / Szakszervezetek.hu információ].