A felperes határozott időre szóló munkaviszonya megszűnését követő, a jogellenességet megállapító ítélet jogerőre emelkedésének napjáig terjedő időtartam jogviszony hiányában szolgálati időként nem ismerhető el – a Kúria eseti döntése a munkajog.hu oldalán.

Ami a tényállást illeti, a közalkalmazotti státuszban foglalkoztatott felperes eredeti munkaszerződése határozott időre, 2005. június 30-ig szólt. A munkáltató egyesület 2004. november 30-i dátummal feloszlatta magát, ezért a felperes munkahelye megszűnt. 2009. november 5-én hozott ítéletében a bíróság megállapította, hogy a munkaviszony megszüntetésére jogellenesen került sor, azonban a társadalombiztosítási szervek ezen időtartamon belül a 2006. február 9. és 2007. augusztus 28 közötti 539 napot nem ismerték el szolgálati időként. 

A munkaügyi bíróság és a Kúria első döntése

Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság határozata ellen előterjesztett keresetében a felperes amellett érvelt, hogy szolgálati idejébe a munkaviszonya jogellenes megszüntetésétől a jogellenesség jogerős ítélettel való megállapításáig terjedő időtartamot be kell számítani. A közigazgatási és munkaügyi bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a felperes foglalkoztatójának megszűnése miatt a munkaügyi perben megítélt pénzösszegből nyugdíjjárulék levonása nem történt, így a társadalombiztosítási szervek határozatai nem jogsértőek. A szolgálati idő módosításával kapcsolatos kereseti kérelem elbírálása tárgyában a Kúria a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény szerint szolgálati időkként figyelembe kell venni azt az időt is, amely a munkaviszony jogellenes megszűnésétől annak helyreállításáig vagy az utóbbi mellőzése esetén a jogviszony jogellenes megszüntetésének jogerős megállapításáig telt el [Tny. 40. §]. Ebben a részben tehát a Kúria szerint mindenképpen el kellett volna bírálni a felperes keresetét.

A folyósított nyugdíjösszeg mértékével kapcsolatban azonban megállapította, hogy mivel a felperes által beszámítani kért pénzösszegekből nyugdíjjárulék levonása nem történt, így jogszerűen került sor a felperes nyugdíjösszege módosításával kapcsolatos kereseti kérelmének elutasítására.

A megismételt eljárás – munkaügyi bíróság

A felperes továbbra is azt kérte, hogy a 2006. február 9-től 2007. augusztus 28-ig terjedő időszakot szolgálati időként ismerjék el. Kérte továbbá a táppénz időszakára kifizetett összeg beszámítását a nyugdíja összegébe, valamint a 2011. és 2015. közötti évekre az évenkénti rendszeres emelés, valamint az újonnan megállapított nyugellátás összege után kamatok megfizetését.

Alperes ellenkérelmében kijelentette, hogy mivel a Kúria csak a szolgálati idő módosítása tárgyában utasította a munkaügyi bíróságot új eljárásra, így a megismételt eljárást is csak erre vonatkozóan lehet lefolytatni. Kiemelte, hogy mivel a felperes munkaszerződése 2005. június 30-ig tartó határozott időre szólt, ezért ettől hosszabb időszakot szolgálati időként nem fogadhat el.

A bíróság elutasította a felperes keresetét. Indoklásában leszögezte, hogy a megismételt eljárásban kizárólag a szolgálati időre vonatkozóan lehetett az eljárást lefolytatni, az összeg kérdése nem vizsgálható. Az alperes érvelését elfogadva a bíróság is arra az álláspontra helyezkedett, hogy a szolgálati idő vonatkozásában irreleváns, hogy az ítélet mikor emelkedett jogerőre. Mivel a felperes munkaviszonya határozott időtartamra jött létre, ezért a munkaviszonyt követő időtartamra szolgálati idő nem állapítható meg.

A felülvizsgálati kérelem tartalma

A felperes érvelése szerint a Kúria ítéletében egyértelműen előírta a Tny. 40. §-a alkalmazandóságát, így a bíróságnak ezen jogszabályhely figyelembevételével kellett volna meghoznia határozatát, hiszen rendelkezett a törvényben foglalt feltételekkel, (jogviszonya jogellenesen került megszüntetésre, valamint munkáltatója megszűnése miatt a jogviszonya helyreállítására sem kerülhetett sor).

A Kúria megállapításai

A Kúria döntésében vizsgálta a Tny. 40. §-ának helyes értelmezését. Kiemelte, hogy mivel a bíróság megállapította, hogy a felperes munkaviszonyát a munkáltató jogellenesen szüntette meg, ezért az 2005. június 30-án, a határozott idő leteltével szűnt meg. Így a helyes értelmezés szerint szolgálati időként azt az időtartamot kell figyelembe venni, amely a felperes jogviszonyának jogellenes megszüntetése napjától, a munkaviszony jogellenes megszüntetése nélkül a határozott idő lejártáig tartott volna. A határozott időponton túl a felperes jogviszonya, annak jogellenes megszüntetésétől függetlenül sem állt volna fenn, a határozott idejű jogviszony a bíróság jogerős ítélete keltének napjáig nem hosszabbodott meg, tehát a felperes jogviszonya csak addig az időpontig tartott, amíg az a munkaszerződés szerint is fennállt volna.

Mindezek alapján a Kúria is arra az álláspontra jutott, hogy jogviszony hiányában a 2005. június 30. napját követő idő a Tny. 40. §-a rendelkezésére figyelemmel szolgálati időként nem ismerhető el, ezért a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.

Forrás: munkajog.hu