Versenytilalmi megállapodást általában vezető beosztású munkavállalókkal, vagy olyan dolgozókkal szoktak kötni, akik munkájuk révén fontos és bizalmas információkhoz vagy know-how-hoz férnek hozzá. Kivételes esetben egy rövidebb alkalmi munka során is szert tehet a munkavállaló olyan ismeretekre, melyek birtokában a konkurenciához átcsalogatott munkavállaló hátrányos helyzetbe hozhatja volt munkáltatóját. Vajon köthető-e versenytilalmi megállapodás az ilyen esetek kivédésére? A munkajog.hu cikkében erre keresi a választ.

Mindenekelőtt tekintsük át, hogy mi is az a versenytilalmi megállapodás és az egyszerűsített foglalkoztatás, mi a céljuk és milyen feltételekkel hozhatóak létre.

Versenytilalmi megállapodás

A versenytilalmi megállapodás egy olyan szerződés, amely alapján a munkavállaló ellenérték fejében a munkaviszony megszűnése utáni maximum két éves időtartamra kötelezettséget vállal arra, hogy nem tanúsít olyan magatartást, amivel munkáltatója jogos gazdasági érdekeit veszélyeztetné. A megállapodásban konkrétan meg kell határozni, hogy a tilalom milyen tevékenységi körre, milyen földrajzi területre terjed ki, és hogy meddig áll fenn. A munkáltatók ezzel a megállapodással tipikusan azt szokták megakadályozni, hogy a munkavállalójuk a náluk megszerzett tudás és információk birtokában átmenjen dolgozni a konkurenciához, vagy netán olyan vállalkozást alapítson, melynek tevékenységi köre megegyezik a munkáltatóéval – tehát kvázi maga a munkavállaló legyen a konkurencia. Fontos kiemelni, hogy a megállapodás célja kizárólag az információk védelme és a munkáltató gazdasági tevékenysége veszélyeztetésének elkerülése, így semmiképpen nem irányulhat a szabad piaci verseny széles körű, eltúlzott korlátozására.

Ilyen szerződés köthető a munkaviszony létesítésekor, vagy a munkaviszony fennállása során bármikor, de természetesen a munkaviszony megszűnése vagy megszüntetésekor is megköthető. A megállapodás lehet a munkaszerződés része is, de akár külön szerződés formájában is létrejöhet a felek között. Az ellenérték összegének csak a minimumát határozza meg az Mt. (228. §), ami a tilalom időszakára járó alapbér egyharmada. Az összeg meghatározásakor figyelemmel kell lenni arra, hogy a megállapodás milyen mértékben akadályozza a munkavállalót egy újabb munkavégzésre irányuló jogviszony létesítésében, valamint figyelemmel kell lenni a munkavállaló képzettségére és gyakorlatára is. Az ellenérték akkor arányos, ha a munkavállaló újabb jogviszony létesítése korlátozásának kompenzálására alkalmas. Az ellenérték kifizethető egy összegben vagy részletekben is, valamint kifizethető a munkaviszony fennállása alatt, illetve megszűnését követően is.

Egyszerűsített foglalkoztatás

Az egyszerűsített foglalkoztatás egy atipikus munkaviszony, melyet külön törvény, az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló 2010. évi LXXV. törvény (a továbbiakban: Efo.) szabályoz, de az Mt. is tartalmaz róla néhány rendelkezést (201.-203.§). Az egyszerűsített foglalkoztatás célja, hogy a rövid, csupán pár napos, idényjellegű munkaviszonyokra egyszerűbb adminisztrációs és közteher-fizetési kötelezettségek, valamint rugalmasabb munkajogi szabályok vonatkozzanak. Ilyen foglalkoztatási jogviszony létesíthető mezőgazdasági vagy turisztikai idénymunkára, illetve alkalmi munkára, de filmipari statisztát is lehet egyszerűsített foglalkoztatás keretében szerződtetni. Az egyszerűsített foglalkoztatásban alkalmazott munkavállaló esetében a munkáltató által fizetendő közteher mértéke a munkaviszony minden naptári napjára mindösszesen ezer forint, tehát igen kedvezően alakulnak a munkáltatói közterhek.

Köthető-e versenytilalmi megállapodás egyszerűsített foglalkoztatás keretében létrejött munkaviszonyban?

A válasz röviden: igen. Ugyanis sem az Mt., sem az Efo. rendelkezései nem tiltják az Mt. versenytilalmi megállapodásra vonatkozó rendelkezéseinek alkalmazását egyszerűsített foglalkoztatás esetén, így elvileg egyszerűsített foglalkoztatásban is köthető versenytilalmi megállapodás. Hangsúlyozandó, hogy mindig az adott eset konkrét körülményei alapján szükséges megvizsgálni azt, hogy a versenytilalmi megállapodás megkötése jogszerű-e, az a munkáltató jogos gazdasági érdeke védelmét szolgálja-e, illetve nem irányul-e az Mt. és az Efo. rendelkezéseinek megkerülésére, kijátszására.

Az Efo. 8. § (1)-(2) bekezdései értelmében a munkáltató a fennálló munkaviszonyra, kizárólag az annak alapján teljesített munkavégzés ellenszolgáltatásaként, a munkabérfizetéshez kapcsolódóan jogosult a kedvezményes közteher (napi 1000.-Ft) megfizetésére. A versenytilalmi megállapodás jogi természete miatt azonban a megállapodás alapján kifizetett ellenértékre az Mt. és az Efo. viszonyában nem terjednek ki az Efo. speciális közteherfizetés szabályai. Egyszerűbben fogalmazva, a versenytilalmi megállapodás alapján fizetett ellenértékre nem vonatkoznak a kedvezményes közteherviselés szabályai.

A versenytilalmi megállapodás alapján kifizetett ellenérték az Szja tv. szerint munkaviszonyból származó jövedelemként adózik, ha ezt a munkaviszony fennállása során, a munkabérrel együtt (tipikusan átalányban) kapja a munkavállaló. Amennyiben a munkaviszony megszűnését követően történik kifizetés, akkor egyéb jövedelemként adózik.

Fontos azonban, hogy a versenytilalmi megállapodás alapján járó juttatás nem minősül munkabérnek a Kúria 7/2015. számú elvi határozata értelmében. Így a versenytilalmi megállapodás szerinti ellenértéket a személyi alapbér összegének figyelembevételével kell meghatározni és annak elkülönülten kell megjelennie, ugyanis a személyi alapbér más jogcímen járó juttatást nem foglalhat magába, azaz a személyi alapbérbe (munkabérbe) nem lehet „beépíteni” a versenytilalmi megállapodás ellenértékét.

A gyakorlatban kevés olyan szituáció lehet, amikor egy pár napos vagy hetes munkaviszony alatt olyan ismeretekre vagy információkra tesz szert a munkavállaló, ami a konkurencia tudomására jutásával hátrányos helyzetbe hozhatja a munkáltatót. Amennyiben a munkáltató mégis úgy ítélné meg, hogy ez számára egy reális veszély, akkor jó, ha tud róla, hogy köthet versenytilalmi megállapodást az egyszerűsített foglalkoztatás keretében alkalmazott munkavállalójával. Reklámfilmek esetében azonban nagyon is reális lehet a megrendelő azon elvárása, hogy a képernyőn megjelenő statiszta a kampány ideje alatt ne szerepeljen más reklámfilmben. Kellemetlen lehet ugyanis, ha ugyanaz a szereplő bukkan fel egy biztosító legújabb gépjármű felelősség biztosítási csomagját népszerűsítő reklámfilmjében, majd 2 héttel később egy italgyártó cég sörreklámjában. 

Forrás: munkajog.hu