Külföldi tulajdonú cégeknél, vagy külföldi munkavállaló magyarországi foglalkoztatásánál gyakori eset, hogy egyes okiratok nem magyar nyelven készülnek. A munkajog.hu cikkében áttekintették, hogyan lehet érvényesen írásban nyilatkozatot tenni nem magyar nyelven, a magyar munkajog alapján.
Ha turistaként idegen országok piacán járunk, a nyelvtudás hiánya általában nem jelent problémát. Úgy is tudunk tíz percig fél kiló szárított datolyára alkudozni, majd kölcsönös megelégedésre megállapodni, hogy egy szót sem beszélünk az eladó nyelvén. A munkaviszonyban azonban más a helyzet: napi nyolc órát nehéz együtt tölteni, ha a felek nem értik egymás szavát. Olykor mégis előfordul, hogy a munkaviszony teljesítését nyelvi akadályok nehezítik.
A Munka Törvénykönyve nem írja elő, hogy a hatálya alá tartozó felek csak magyarul tehetnének érvényesen jognyilatkozatot. Ezért nincs akadálya bármilyen idegen nyelven használatának. Az sem feltétel, hogy az idegen nyelvű nyilatkozat, szerződés mellé (hiteles) magyar fordítás is készüljön. Jelentősége annak van, hogy a nyilatkozatot tévő személy, illetve a nyilatkozat címzettje érti-e az adott nyelvet.
Általános szabály, hogy ha valaki olyan nyelven tesz írásbeli nyilatkozatot, amelyet nem ért, akkor magából az okiratból ki kell tűnnie, hogy annak tartalmát a tanúk egyike vagy a hitelesítő személy (pl. közjegyző) a nyilatkozó félnek megmagyarázta. Például, ha a francia tulajdonú munkáltatónál minden vezetői munkaszerződés franciául íródik, ám az egyik leendő menedzsment tag ezt a nyelvet nem beszéli, akkor a francia nyelvű munkaszerződése csak akkor érvényes, ha azon egy tanúként (más hitelesítőként) eljáró személy nyilatkozik, hogy a szerződés tartalmát elmagyarázta a munkavállalónak. Erre nincs szükség abban az esetben, ha a nyilatkozat két nyelven készül (magyarul és franciául). Ám ha a két szöveg eltér egymástól, a tanú/hitelesítő fentiek szerinti közreműködése hiányában csak a magyar változat érvényes. Ugyanez irányadó akkor, ha a magyar cégnek csak néhány, akár egyetlen (magyarul nem beszélő) külföldi munkavállalója van, akinek a kedvéért nem fordítják le az összes iratmintát, és aki így kénytelen magyarul szerződést kötni.
A munkáltató képviseletében eljáró személyre, a munkáltatói jogkör gyakorlójára is alkalmazandó, hogy az írásban tett nyilatkozata csak a fenti érvényességi kellékek mellett érvényes, ha a nyilatkozat nyelvét nem érti. Természetesen célszerű eleve olyan személyt felruházni a munkáltatói jogkör gyakorlásával, aki a szervezetnél szokásos munkanyelvet magas szinten beszélni. Így nem fordulhat elő, hogy általa nem értett nyelvű írásos nyilatkozatot kell tennie, amelynek érvényességéhez tanú/hitelesítő közbenjárása is szükséges lenne.
A fentiek az egyoldalú jognyilatkozatokra is vonatkoznak. Előfordul, hogy a munkáltató idegen nyelvű formanyomtatványt, vagy elektronikus felületet rendszeresít valamilyen munkavállalói kérelemhez. Például, a munkavállalók munkabér előleget, szabadságot, egyéb távollétet olyan (elektronikus) űrlapon kérhetnek, amelyen a kitöltendő rovatok nem magyarul, esetleg nem is latin betűkkel szerepelnek. Ebben az esetben is alkalmazni kell a fenti szabályt. A kérelem tehát nem érvényes, ha az űrlap nyelvét nem értő munkavállaló az űrlap tartalmát neki elmagyarázó tanú nélkül jár el, és a tanú a közbenjárásáról nem nyilatkozik magán az okiraton. Mivel e nyomtatványok célja éppen az ügymenet egyszerűsítése, nehézkes volna minden esethez „fordító tanút” biztosítani. Ezért célszerű ezeket a munkavállaló által értett nyelven is rendelkezésre bocsátani. Ha a törvény az adott nyilatkozathoz nem ír elő írásos formát, akkor az is megfelelő, ha a munkavállaló csak bediktálja a kérelme adatait, és azokat egy másik személy (ügyintéző) rögzíti az idegen nyelvű űrlapra. A szóban elmondott kérelem és a kitöltött űrlap ellentmondásai esetén a szóbeli nyilatkozat érvényes.
A munkaszerződés vagy más alapvető dokumentumok idegen nyelvre fordítása felmerülhet külföldi kiküldetés esetén is. Például, ha a hazai munkáltató magyar munkavállalóját ideiglenes Németországban foglalkoztatja, kérdéses lehet, hogy szükséges-e a német hatóságok számára a munkaviszonyhoz kapcsolódó dokumentációt német nyelven is elkészíteni. E vonatkozásban fontos szabályokat tartalmaz a 2014/67/EU irányelv, amelyet még idén nyár elejéig (június 18-ig) kell átültetnie minden tagállamnak. Ez pedig megengedi, hogy a fogadó tagállam megkövetelje a munkavállalókat kiküldő, más tagállambeli munkáltatótól, hogy a fogadó tagállam hivatalos nyelvén nyilatkozzon a kiküldetéssel kapcsolatos alapvető információkról, illetve a munkaszerződést, írásos tájékoztatót, egyéb alapdokumentumokat szintén e nyelven bocsássa a helyi hatóságok rendelkezésére. Ez a kötelezettség kifejezetten a munkáltatót terheli, és a külföldi hatóságok tájékoztatását szolgálja. A munkaviszony szempontjából viszont – vita esetén – továbbra is az eredeti, adott esetben magyar nyelven tett nyilatkozatokat kell figyelembe venni.
Forrás: munkajog.hu
