A közszférában és a versenyszférában is dönthet úgy a munkáltató, hogy egy álláshelyet valamilyen okból kifolyólag nem határozatlan, hanem határozott idejű foglalkoztatási jogviszony keretében szeretne betöltetni. Erre mindkét szférában van lehetőség, azonban ennek törvényi feltételei a munkáltató személyének különbözősége miatt eltérnek – írja a munkajog.hu.

Versenyszféra

A versenyszféra munkajoga alapvetően abban tér el a közszféra munkajogától, hogy a felek –a törvény adta lehetőségek között – szabadon alakíthatják ki a munkaszerződés tartalmát, a munkáltató pedig bárki lehet, aki jogképes, azaz jogai és kötelezettségei lehetnek.

A Munka Törvénykönyve a határozatlan idejű munkaviszonyt veszi alapul, ahhoz képest a határozott idejű munkaszerződés atipikusnak minősül. Ebből az is következik, hogy ha a felek nem rendelkeznek a munkaviszony időtartamáról a munkaszerződésben, akkor az automatikusan határozatlan idejű lesz.

A határozott idejű munkaviszony tartamát naptárilag vagy más alkalmas módon kell meghatározni, tehát ha a munkáltató nem tudja napra pontosan meghatározni, hogy meddig van szüksége a munkavállalóra, akkor meg kell határozni azt a konkrét eseményt vagy körülményt, aminek bekövetkeztével a munkaviszony megszűnik. Ez lehet pl. egy meghatározott projekt befejezése vagy egy konkrét munkavállaló helyettesítése, ez utóbbi tipikus esete a GYES-en lévő munkavállaló helyettesítése. A munkáltató viszont csak azért nem vehet fel határozott időre munkavállalókat – kvázi biztosítékként –, hogy ha a jövőben esetleg valamelyik dolgozója kiesne a munkából, akkor a helyettesítés rögtön megoldott legyen (BH2003. 34.). 

Amennyiben a felek a munkaviszony tartamát nem naptárilag határozták meg, akkor a munkaviszony megszűnésének időpontja nem függhet kizárólag a munkavállaló vagy a munkáltató akaratától, és a munkáltatónak tájékoztatnia kell a munkavállalót a munkaviszony várható tartamáról. Így például a munkaviszony tartama nem köthető ahhoz, hogy a munkáltató meddig folytatja az adott tevékenységet, vagy meddig tartja fenn az adott telephelyet. 

Ha a felek olyan esemény bekövetkezésétől teszik függővé a munkaviszony időtartamát, ami naptárilag előre pontosan nem jelölhető meg, de a bekövetkezése független a felek akaratától, ez a kikötés önmagában nem jogellenes (BH2000. 369.). Azt azonban ki kell emelni, hogy ha a munkáltató a határozott idejű munkaviszony létesítésére vonatkozó jogát rendeltetésellenesen gyakorolja (tehát látszólag betartja a törvényt, de valójában visszaélésszerűen cselekszik) akkor a munkaviszonyt határozatlan idejűnek kell tekinteni. 

A határozott idejű munkaviszony időtartamának minimuma nincs, de maximuma van: nem haladhatja meg az öt évet, kivéve, ha a munkaviszony létesítéséhez hatósági engedély szükséges és az engedélyt meghosszabbították, vagy ha iskolaszövetkezeti munkaviszony keretében történik a munkavégzés. Ebbe az öt évbe bele kell számítani a meghosszabbított és az előző határozott időre kötött munkaszerződés megszűnésétől számított hat hónapon belül létesített újabb határozott tartamú munkaviszony tartamát is. A munkaviszony meghosszabbítása vagy a munkaviszony megszűnését követő hat hónapon belüli ismételt létesítése csak munkáltatói jogos érdek fennállása esetén lehetséges és az ilyen megállapodás nem irányulhat a munkavállaló jogos érdekének csorbítására. 

Érvénytelen az a határozott időre szóló kikötés, amikor a határozott idejű munkaszerződés-kötés és annak többszöri meghosszabbítása a munkáltató részéről törvényes érdek nélkül történik (adott esetben öt éven át 19 alkalommal, EBH1999. 136.) Nincs azonban előírás arra vonatkozóan, hogy konkrétan hányszor lehet meghosszabbítani egy jogviszonyt, vagy hányszor lehet újra határozott időt kikötni, ennek jogszerűsége mindig az eset körülményeitől függ.

A korábbi Mt. kifejezetten kimondta, hogy a határozott idejű munkaszerződések jogellenes láncolata esetén a munkaviszonyt határozatlan időtartamúnak kellett tekinteni, azonban ilyen előírást az új Mt. már nem tartalmaz. Ehelyett, ilyen esetben az érvénytelen megállapodásra irányadó általános szabályokat kell alkalmazni. Ez azt jelenti, hogy a jogellenesen létrehozott határozott idejű jogviszonyt a munkáltató köteles haladéktalanul, azonnali hatállyal megszüntetni és a munkavállalónak annyi időre járó távolléti díjat megfizetni, amennyi a munkáltató felmondása esetén járna, valamint végkielégítés is jár. Egy másik lehetséges értelmezés szerint ilyenkor, a munkaszerződés csak a határozott időt megállapító részében érvénytelen ám e nélkül, mint határozatlan idejű munkaszerződés továbbra is érvényes, a munkáltató pedig eszerint köteles továbbfoglalkoztatni a munkavállalót. A két értelmezés közül az utóbbi lehet életszerű abban az esetben, ha a felek egyébként elégedettek és fenn kívánják tartani a munkaviszonyt, ilyenkor a munkaszerződés módosításával orvosolható a részleges érvénytelenség.

A határozott idejű munkaviszony, a határozott idő lejártakor automatikusan megszűnik, nincsen felmondási idő, felmondási védelem, végkielégítés, vagy indokolási kötelezettség. 

Ha a felek a határozott idő lejárta előtt szeretnék megszüntetni a munkaviszonyt, a helyzet már nem ilyen egyszerű. A határozott idejű munkaviszony munkáltatói felmondással történő megszüntetésének három indoka lehet: a munkáltató felszámolási- vagy csődeljárás alatt áll, a munkavállaló képessége, vagy a munkaviszony fenntartása elháríthatatlan külső ok következtében lehetetlenné válik (pl. természeti katasztrófa miatt a munkavégzési hely megsemmisül és helyreállítása ésszerű időn belül nem oldható meg). A munkavállalói képesség lehet egészségbeli vagy szakmai hiányosság. Az egészségügyi alkalmatlanságot foglalkozás-egészségügyi orvos szakvéleménye, a szakmai alkalmatlanságot az általános magatartási követelmények alapján elvárt szakértelem hiánya alapozza meg (pl. rendszeresen gyenge teljesítmény, alapvető kompetenciák hiánya).

A határozott idejű munkaviszony felmondását a munkáltató nem köteles indokolni, ha a munkavállaló vezető, vagy vezetőnek minősül. Határozott idejű munkaviszony felmondással történő megszüntetése esetén a felmondási idő legfeljebb a határozott idő lejártáig tart.

Új szabály, hogy a munkavállaló köteles megindokolni a határozott idejű munkaviszonyának felmondását. A felmondás indoka csak olyan ok lehet, amely számára a munkaviszony fenntartását lehetetlenné tenné vagy körülményeire tekintettel, aránytalan sérelemmel járna. Ilyen lehet például, ha a munkavégzési hely olyan messzire költözik a több gyermeket nevelő munkavállaló lakóhelyétől, hogy a munkába járás komoly gondot okoz számára. 

Szintén az új Mt. vezette be azt a szabályt, hogy a határozott idejű munkaviszonyt a munkáltató azonnali hatállyal, indokolás nélkül megszüntetheti. Ebben az esetben a munkavállaló jogosult 12 havi, ha a határozott időből hátralévő idő 1 évnél rövidebb, akkor pedig a hátralévő időre járó távolléti díjára.

A versenyszférában lehetőség van egyszerűsített foglalkoztatásra is, ami gyakorlatilag a határozott munkaviszony egy speciális formája, melyet külön törvény szabályoz. Ilyenkor a munkáltató csak nagyon rövid időre (alkalmi jelleggel pár napra), vagy egy szezonra foglalkoztatja a munkavállalót. Az ilyen munkaszerződést nem kötelező írásba foglalni, illetve a külön törvényben található minta-munkaszerződést is használhatják a felek, nem kell személyre szabott munkaszerződést írni. 

Közszféra

A közszférában munkáltatói oldalon az állam jelenik meg, és a foglalkoztatási jogviszony a kinevezés elfogadásával jön létre. A jogviszony lényegi elemeit az ún. kinevezési okirat tartalmazza, melynek kötelező tartalmi elemeit (így például a jogviszony időtartamát) törvény határozza meg. A közszféra civil ágazatára két törvény vonatkozik, egyik a közszolgálati tisztviselők jogállását szabályozó Kttv. (kormánytisztviselők, köztisztviselők és ügykezelők), a másik a közalkalmazottakról szóló Kjt. 

Főszabály szerint a kormánytisztviselői jogviszony – akárcsak a munkaviszony – határozatlan időre jön létre, ezért a Kttv. taxatívan (azaz kimerítően) felsorolja azt a három esetet, amikor határozott időre lehet kinevezni a kormánytisztviselőt: tartósan távollevő kormánytisztviselő helyettesítése céljából, esetenként szükségessé váló feladat elvégzésére, vagy tartós külszolgálat ellátására.

Ha a határozott kinevezés nem felel meg egyik esetkörnek sem, akkor a jogviszonyt határozatlan idejűnek kell tekinteni.

A határozott idejű kormányzati szolgálati jogviszony időtartamát – ugyanúgy, mint a magánszférában – naptárilag vagy más alkalmas módon kell meghatározni. A jogviszony megszűnésének időpontja itt sem függhet kizárólag a felek akaratától, ha a felek a jogviszony időtartamát nem naptárilag határozták meg. Kivételt képez ez alól a tartós külszolgálat megszüntetése, melyre vonatkozóan külön törvényt fog elfogadni hamarosan az Országgyűlés. A Kttv. nem tartalmaz kikötést arra vonatkozóan, hogy hány év lehet a maximuma a határozott idejű jogviszonynak. A felsorolt három esetkör azonban mutatja, hogy hosszú évekre nem lehet határozott jogviszonyt létesíteni, hiszen a helyettesítés és az eseti feladat ellátása nem tarthat tovább pár évnél, és a külszolgálat időtartama is legfeljebb 5 év lehet.

Jogviszony megszűnésekor, ha a kormánytisztviselő mond le a megbízatásáról, akkor a lemondási idő nem lehet hosszabb a kinevezésben meghatározott időtartamnál (főszabály szerint a lemondási idő 2 hónap). Ha a jogviszonyt a munkáltató szünteti meg, akkor a felmentési idő nem terjedhet túl azon az időponton, amikor a jogviszony a kinevezés értelmében felmentés nélkül is megszűnt volna.

A Kttv.-ben szabályozva van az úgynevezett határozott idejű áthelyezés intézménye, amikor a kormánytisztviselőt határozott időre másik állami szervhez helyezik át meghatározott időre.
A kinevezést ilyenkor az áthelyezés idejére közös megegyezéssel módosítani kell, a határozott idő elteltével pedig az előmeneteli szabályok figyelembevételével vissza kell helyezni a kormánytisztviselőt ahhoz az államigazgatási szervhez, ahonnan áthelyezték.

A Kjt. hasonlóképpen szabályozza a határozott idejű közalkalmazotti jogviszony létesítését melyre két esetben van lehetőség: helyettesítés céljából, vagy meghatározott munka elvégzésére, vagy feladat ellátására.

Forrás: munkajog.hu