A munkáltató kártérítési felelőssége szigorú, objektív alapú felelősség. Főszabály szerint a munkáltató köteles a munkavállalónak minden, a munkaviszonnyal összefüggésben okozott kárát megtéríteni. A munka törvénykönyve azért bizonyos esetekben mentesíti a munkáltatót a kártérítési felelősség alól – írja a munkajog.hu.
A munkáltató kártérítési felelőssége szigorú, objektív alapú felelősség. Főszabály szerint a munkáltató köteles a munkavállalónak minden, a munkaviszonnyal összefüggésben okozott kárát megtéríteni. Vannak ugyanakkor olyan esetek, amikor a munkáltatónak objektíve nincs lehetősége elkerülni a károsodást, ezért a jogalkotó mentesíti a munkáltatót a kártérítési felelősség alól. A Munka Törvénykönyve szerint a munkáltató abban az esetben nem felel a munkavállalónak munkaviszonnyal összefüggésben okozott kárért, ha bizonyítja, hogy
- a kárt az ellenőrzési körén kívül eső olyan körülmény okozta, amellyel nem kellett számolnia és nem volt elvárható, hogy a károkozó körülmény bekövetkezését elkerülje, vagy a kárt elhárítsa, vagy
- a kárt kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása okozta.
Ha ezen két eset valamelyike fennáll, a munkáltatót nem terheli felelősség.
Ettől dogmatikailag eltérő szabály a Munka Törvénykönyvének azon rendelkezése, miszerint nem kell megtéríteni a kárnak azt a részét, amelyet a munkavállaló vétkes magatartása okozott. Ha tehát a munkavállaló a kár bekövetkezésében vétkes magatartásával maga is közrehatott, az a munkáltató kártérítési felelősségének mértékét csökkentheti, de nem eredményezi a felelőssége hiányát. A nem vétkes, azaz a nem szándékos vagy gondatlan közrehatás a munkáltató felelősségének mértékét nem befolyásolja. Nem minősítette például a bíróság vétkesnek a munkavállaló magatartását, ha a munkáltató szabálytalan műveletre tanította be.
Mivel a munkavállalói közrehatás nem minősül a munkáltatói felelősség alóli mentesülésnek, ezért a munkáltató objektív alapú felelőssége teljes mértékben fennáll, amelyhez képest a munkavállaló vétkességi alapú közrehatása a kármegosztásnak ad teret. A bírói gyakorlat szerint a kárviselés arányát az dönti el, hogy a munkavállaló vétkes magatartásával hozzájárult-e a kár bekövetkezéséhez, s amennyiben igen, ez a közrehatás milyen mértékű volt. Utóbbi megítéléséhez az eset összes körülményét figyelembe kell venni, így nem hagyható figyelmen kívül, ha a munkáltató a kár bekövetkezésében vétkes magatartásával maga is közrehatott. Például megsértette az óvórendszabályokat, elmulasztotta az ellenőrzéseket, nem megfelelően szervezte a munkavégzést, nem biztosított védőberendezéseket, védőeszközöket, vagy nem tartott munkavédelmi oktatást, amely munkáltatói kötelezettségszegések a kár bekövetkezését elősegítették. Az ilyen munkáltatói magatartások lényegesen csökkentik a munkavállaló vétkes magatartásának súlyát, és így kárviselésének arányát. A bírói gyakorlat is megerősítette, hogy a munkavállalóra terhesebb kármegosztásnak nincs helye, ha a munkáltató terhére lényeges, alapvető kötelezettségszegések állapíthatók meg. A konkrét esetben ilyen munkáltatói kötelezettségszegésnek minősült a védőburkolat nélkül működtetett szállítószalag, továbbá, hogy a szakvezető a műszak kezdéskor megfelelő eligazítást nem tartott, és nem oldotta meg a közlekedési útvonal tisztántartását. Ugyanakkor súlyos vagy sorozatos munkavállalói mulasztások a munkáltató vétkessége ellenére is alapot adhatnak a munkavállalóra terhesebb kárviselési arány megállapítására.
A bíróság a munkavállaló vétkes közrehatását a mindennapi élettapasztalatot kirívóan figyelmen kívül hagyó gondatlan munkavégzés alapján is megállapította. A konkrét esetben a munkavállaló elmulasztotta a munkáltató nyilvánvalóan jogszabálysértő utasításának megtagadását, amelynek végrehajtása testi épségét közvetlenül veszélyeztette. A munkavállaló ugyanis három méter magasban a fán tartózkodva, rögzítés nélkül faágat vágott, amelyet a bíróság vétkes közrehatásnak minősített, mivel a munkavállaló vigyázatlan volt, figyelmen kívül hagyta a mindennapi élettapasztalatot, és nem ismerte fel a művelet veszélyességét. A munkáltatói utasítás teljes körű tartalma nem volt megállapítható, mivel a néhány napja munkába állt vezető nyilvánvalóan a munkavállaló tapasztalatában és korábbi hasonló munkavégzése helyességében bízva, nem adott mindenre kiterjedő részletes utasítást. Ugyanakkor egy másik döntésben a bíróság azt is megállapította, hogy a kijelölt munkahelyi vezető életet közvetlenül veszélyeztető utasítása a munkáltatóra terhesebb kármegosztást tesz indokolttá olyan esetben is, ha a munkavállalónak meg kellett volna tagadnia az utasítás végrehajtását.
Forrás munkajog.hu
