A munkáltatók tevékenysége során előfordul, hogy a munkavállalóinak szokásos munkavégzési helyüktől eltérő helyen, külföldön kell munkájukat végezni, külföldön kell tartózkodniuk. Ezekre az időszakokra többletköltségük ellentételezésére napidíjat kapnak. 2016. január 1-jétől módosult a külföldi kiküldetéshez kapcsolódó elismert költségekről szóló kormányrendelet, melynek következtében emelkedett fuvarozók, árukísérők külföldi kiküldetésére tekintettel kapott bevételéből igazolás nélkül elszámolható költség mértéke. Más tevékenységeknél változatlanul érvényesek a 2012-ben visszatérő „régi új” szabályok. A munkajog.hu cikke áttekinti a külföldi napidíjra vonatkozó szabályozást.

Mit kell érteni külföldi kiküldetésen?

A személyi jövedelemadó törvény 3. § 11-13. pontjai határozza meg a kiküldetéssel kapcsolatos fogalmakat, mely szerint kiküldetés a munkáltató által elrendelt, a munkaszerződésben rögzített munkahelytől eltérő helyen történő munkavégzés. Külföldi kiküldetés a belföldi illetőségű magánszemélynek a jövedelme megszerzése érdekében, a kifizető tevékenységével összefüggő feladat ellátása érdekében a Magyarország területén kívüli, külföldön történő tartózkodása, továbbá az előzőekkel kapcsolatos külföldre történő utazás, ideértve különösen a külszolgálatot és az azzal összefüggő utazást. Külszolgálat a munkáltató által elrendelt, külföldön történő munkavégzés. A külföldi kiküldetés és a külszolgálat közti alapvető különbség az, hogy külszolgálatra csak a munkáltató és a munkavállaló viszonyában kerülhet sor munkaviszony keretében. Külföldi kiküldetés lehetséges bármely belföldi illetőségű magánszeméllyel kapcsolatban, nem munkaviszony, hanem általában megbízási jogviszony keretében is.

A külföldi kiküldetéshez kapcsolódó foglalkoztatási és díjazási szabályok

A munkáltató működése során előállhatnak olyan körülmények, feladatok, amelyek gyors reagálást igényelnek, és a munkavállalónak szokásos munkavégzési helyétől eltérő helyen kell munkáját végezni. A régi Munka Törvénykönyve ezt az esetet kiküldetésnek minősítette, azonban ez a fogalom már nem szerepel a 2012. évi I. törvényben, azt a kiküldetés helyett a munkaszerződéstől eltérő munkahelyen történő foglalkoztatásként szabályozza.

Ha munkavállaló szokásos munkavégzés helyétől eltérő helyen végzi a munkáját a munkáltató utasítására, az számára nem okozhat méltánytalan helyzetet a díjazásban, ezért a Munka Törvénykönyve szabályozza a kiküldetés díjazását. Ha nincs eltérő megállapodás a felek között, a díjazás a munkaszerződésben rögzített alapbér alapján történik, úgy, mintha a szokásos telephelyén dolgozna a munkavállaló.

Kiküldetéskor a munkavállalónak az alapbéren felül meg kell kapnia a jogszabály, belső szabály alapján járó költségtérítést is, ez a napidíj. Arra vonatkozóan, hogy a munkáltatónak, kifizetőnek milyen összegű kifizetést kell teljesíteni külföldi kiküldetés, illetve külszolgálat címen, mennyi napidíjat köteles adni, nincs előírás. Ennek mértéke saját elhatározására van bízva. Leginkább valamilyen belső szabályzat, kollektív szerződés határozza meg annak mértékét, amely munkáltatónként különböző lehet.

Ezen túlmenően a munkáltató köteles a munkavállaló számára megfizetni a kiküldetés során felmerülő szükséges és igazolt többletköltségeket. Ilyen igazolt és szükséges többletköltség lehet a szállásköltség, utazási költség és ügyfelekkel igénybe vett élelmezési költség. A külszolgálatra, külföldi kiküldetésre fizetett napidíj mellett további munkáltatói költségnek minősül minden olyan kiadás, szállásdíj, utazási költség, ott tartózkodás költsége, amelyről hiteles bizonylattal elszámol a munkáltatónak a munkavállaló, vagy ezeket a kiadásokat közvetlenül a munkáltató viseli.

A kiküldetési napidíj fő szabályként adóköteles bevétel, azonban a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerint, ha a magánszemély a napidíjat a kiküldetési költségek fedezésére kapja, az adókötelezettség megállapításánál a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni az alábbiakat:

hivatali, üzleti utazás (kiküldetés) esetén az utazási jegy ellenértékét és a szállás díjára szolgáló olyan összeget, amellyel szemben a magánszemély a juttató részére közvetlenül köteles bizonylattal elszámolni, vagy – ha a kiadást a magánszemély előlegezi meg – ezt a juttató utólag, bizonylattal történő elszámolás alapján a magánszemélynek megtéríti

az egyes meghatározott juttatásnak minősülő olyan összeget, amelynek elszámolása hivatali, üzleti utazáshoz kapcsolódó étkezés vagy más szolgáltatás címén a kiküldő nevére szóló számla alapján történik. Ilyen például, ha a kiküldetésben lévő vendégül látja az ügyfelet egy étteremben

a kiküldetési rendelvény alapján hivatali, üzleti utazás költségtérítése címén a teljesített kilométer-távolság (futásteljesítmény) figyelembevételével az utazásra kapott összeget, feltéve, hogy a térített összeg nem haladja meg a jogszabályban meghatározott, igazolás nélkül elszámolható mértéket. Igazolás nélkül elszámolható a kifizető által a magánszemélynek a saját személygépkocsi használata miatt fizetett költségtérítés összegéből a kiküldetési rendelvényben feltüntetett km-távolság szerint az üzemanyag-fogyasztási norma és legfeljebb az állami adóhatóság által közzétett üzemanyagár, valamint 9 Ft/km általános személygépkocsi normaköltség alapulvételével kifizetett összeg. Kiküldetési rendelvény a hivatali, üzleti utazások igazolására szolgáló bizonylat, melyet a kifizető két példányban állít ki. A kiküldetési rendelvény tartalmazza a magánszemély nevét, adóazonosító jelét, a gépjármű gyártmányának, típusának megnevezését, forgalmi rendszámát, a hivatali, üzleti utazás(ok) célját, időtartamát, útvonalát, a futásteljesítményt, az utazás költségtérítését, valamint ezen költségtérítés kiszámításához szükséges adatokat, pl. üzemanyag-fogyasztási norma, üzemanyagár. 2015. január 1-jétől kiküldetési rendelvénynek minősül a fenti adatokat tartalmazó, a digitális archiválás szabályairól szóló jogszabály rendelkezéseit is figyelembe véve zárt rendszerben kezelt és tárolt, elektronikus úton előállított bizonylat is. A papír alapon kiállított kiküldetési rendelvény eredeti példányát a kifizető, másolatát a magánszemély a bizonylatmegőrzésre vonatkozó rendelkezések betartásával megőrzi.

A fenti előírások helyett a magánszemély választhatja, hogy a kapott költségtérítésből saját bizonylatai, útnyilvántartás stb. alapján az utazási, a szállás és egyéb elismert költségeinek tételes költségelszámolásával állapítja meg az adóköteles részt. Ebben az esetben az utazási jegyben és a szállásdíjban felszámított étkezés költségén kívül más élelmezési kiadás számlák alapján nem számolható el.

A kapott napidíjból meghatározott mértékig igazolás nélkül levonható költség elszámolására is van lehetőség.

Külföldi kiküldetés esetén a Szja törvény 3. számú mellékletének II./7. pontja alapján a külföldi kiküldetéshez kapcsolódó elismert költségekről szóló 285/2011. (XII. 22.) kormányrendelet szerint igazolás nélkül elszámolható költségnek minősül:

1. A közúti közlekedési szolgáltatásokról és közúti járművek üzemben tartásáról szóló külön jogszabály, és más, erről szóló jogszabályok rendelkezései szerint engedélyhez kötött nemzetközi közúti közlekedési szolgáltatás területén foglalkoztatottként, egyéni vállalkozóként tevékenységet folytató gépjárművezető, árukísérő magánszemély kizárólag a külföldi munkavégzésére tekintettel napidíj címén kapott bevételéből 2016. január 1-jétől napi 60 eurónak (korábban 40 eurónak) megfelelő forintösszeg, ha a gépjármű külföldön történő üzemeltetéséhez közvetlenül kapcsolódó és számlával, más bizonylattal igazolt költségek elszámolásán kívül más költség elszámolására nem jogosult. Az igazolás nélküli levonás a külföldi kiküldetési napidíjból a fuvarozók, árukísérők körében akkor választható, ha a kiküldött a szállással, étkezéssel stb. kapcsolatos kiadásairól nem nyújt be számlákat a munkáltatójának, megbízójának, illetve ilyen költségeket nem számol el.

2. Más tevékenységek esetén a külföldi kiküldetési napidíjból 30 százalék, de legfeljebb napi 15 eurónak megfelelő forintösszeg vonható le. Ez vonatkozik a fuvarozókra, árukísérőkre is, ha a gépjármű külföldön történő üzemeltetéséhez közvetlenül kapcsolódó és számlával, más bizonylattal igazolt költségek elszámolásán kívül más költséget is elszámolnak.

A külföldi kiküldetéssel összefüggésben kifizetett napidíj adózása 2016-ban

Igazolás nélkül elszámolható költségnek minősül a külföldi kiküldetéshez kapcsolódó elismert költségekről szóló 285/2011. (XII. 22.) Korm. rendelet szerint naponta elszámolható összeg. A külföldi kiküldetésre tekintettel kapott megszerzett bevételből, napidíjból levonható a bevétel 30%-a, de legfeljebb napi 15 eurónak megfelelő forintösszeg. A nemzetközi közúti árufuvarozásban és személyszállításban gépkocsivezetőként és árukísérőként foglalkoztatott magánszemélyek esetében az e tevékenységre tekintettel kapott napidíjból a 285/2011. (XII. 22.) Korm. rendelet szerinti napi a 60 eurónak megfelelő forintösszeg szintén igazolás nélkül elszámolható költség.

Ez azt jelenti, hogy adómentes a külföldi kiküldetés esetén naponta a napidíj 30%-ának, legfeljebb napi 15 eurónak megfelelő összeg, a napidíj ezt meghaladó része a magánszemély adóköteles jövedelme lesz. A nemzetközi közúti árufuvarozásban és személyszállításban gépkocsivezetőként és árukísérőként foglalkoztatott magánszemélyek esetében ezen tevékenységre tekintettel kapott napidíjból 285/2011. (XII. 22.) Korm. rendelet szerint napi 60 eurónak megfelelő összeg számolható el adómentes jövedelemként.

A külföldi kiküldetés (külszolgálat) szabályainak alkalmazásában nemzetközi árufuvarozásban és személyszállításban gépkocsivezetőként és árukísérőként foglalkoztatott magánszemély az, aki a közúti közlekedési szolgáltatásokról és közúti járművek üzemben tartásáról szóló külön jogszabály, illetőleg más, erről szóló jogszabályok rendelkezései szerint engedélyhez kötött nemzetközi közúti közlekedési szolgáltatást végez, illetőleg abban árukísérőként közreműködik, kizárólag az e tevékenysége tekintetében.

A 30 százalékos korlátot figyelmen kívül kell hagyni annál a nemzetközi közúti árufuvarozásban és személyszállításban gépkocsivezetőként és árukísérőként foglalkoztatott, külföldi kiküldetés (külszolgálat) címén bevételt szerző magánszemélynél, aki a külföldi kiküldetéshez (külszolgálat) kapcsolódó elismert költségekről szóló kormányrendeletben foglaltak szerint kizárólag a gépjármű külföldön történő üzemeltetéséhez közvetlenül kapcsolódó és számlával, más bizonylattal igazolt költségek elszámolására jogosult, és ezt az elszámolási módot alkalmazza. Ebben az esetben a külföldi kiküldetés (külszolgálat) címén kapott bevételéből igazolás nélkül elismert költségként napi 60 eurónak megfelelő forintösszeget vonhat le nemzetközi közúti árufuvarozásban és személyszállításban gépkocsivezetőként és árukísérőként foglalkoztatott.

A külszolgálat, külföldi kiküldetés, tényleges időtartamának kiszámítása

Az igazolás nélkül elismert költség összegének kiszámításához meg kell határozni a külszolgálat, külföldi kiküldetés időtartamát.

A kiküldetés időtartama az indulás és az érkezés tényleges időpontja között eltelt idő. Az időtartam megállapítása szempontjából az országhatár átlépését, légi és vízi út esetén az indulás szerinti időpontot egy órával megelőzően, illetőleg az érkezést egy órával követően kell alapul venni azzal, hogy az adott kiküldetésben töltött teljes (24 órás) napokhoz hozzá kell adni a tört napokon kiküldetésben töltött órák számának 24-gyel való osztásával kiszámított napokat úgy, hogy a fennmaradó tört rész - amennyiben az legalább 8 óra - egész napnak számít. Amennyiben a kiküldetésben töltött idő 24 óránál rövidebb, de a 8 órát eléri, az egy egész napnak számít.

Az ugyanazon a naptári napon kezdődő, ismétlődő, 24 óránál rövidebb, egymást követő kiküldetések esetén az időtartam meghatározására választható az időtartamok egybeszámítása azzal, hogy

a) légi és vízi út esetén az együttesen számított utak között az érkezés utáni és az újabb indulás előtti egy-egy óra csak akkor vehető figyelembe, ha az érkezés szerinti időpont és az újabb indulás szerinti időpont között legalább két óra eltelik;

b) ha az együttesen számított utak között az érkezés és az újabb indulás között eltelt idő nem több mint két óra, akkor ez az időtartam is kiküldetésnek minősül.

Az egyes adóévek között áthúzódó kiküldetés címén kifizetett összeg adókötelezettsége abban az adóévben keletkezik, amelyben a kifizetés, illetve a kiküldetés elszámolása megtörtént.

Forrás: munkajog.hu