Behívásos munkaviszonyban hogyan kell bért fizetni, szabadságot és betegszabadságot kiadni? Olvasói kérdésre dr. Hajdu-Dudás Mária munkajogász ügyvéd válaszolt az adozona.hu oldalán.

Olvasónk a következőkben ecsetelte a szituációt: „Cégünk rendelési állománya igen hullámzó. A változó igényeknek megfelelő munkaerő-szükségletet eddig alkalmi munkavállalók alkalmazásával hidaltuk át. Ez azonban időben és létszámban is korlátozta a lehetőségeinket. Most hallottam a behívásos munkaviszonyról. Amit eddig olvastam róla, az segítene megoldani az alkalmi munkavállalók alkalmazásával járó többletadminisztrációt. De az alábbi kérdésekre még nem találtam meg a megnyugtató választ. Kell-e állásidőre bért adnom nekik, ha nem végeznek munkát? Szabadságot hogyan számolok el nekik? Jár-e nekik betegszabadság, felmondási idő? Mi van akkor, ha egy hónapban egy napot sem dolgoznak? Szünetel a biztosításuk?”
Valóban jó megoldás ilyen esetekre a munkavégzés behívás alapján intézménye – ismerte el szakértőnk. Hozzátéve: ez a részmunkaidős foglalkoztatás speciális formája, melyből látható, hogy egyébként semmiben sem különbözik a hagyományos munkaviszonytól, annyiban speciális, hogy munkáltató ezzel a megoldással a munkavállaló munkával történő ellátását hozzá tudja igazítani a szolgáltatás, a termelés ciklikusságához, így ki tudja váltani azokat az üresjáratokat, amikor munkavégzés hiányában is köteles lenne bért fizetni.

Csak abban az esetben alkalmazható megoldás, ha a felek a munkaszerződésben megállapodnak ebben a foglalkoztatási formában.

Jellemzői:

• a munkaidő legfeljebb napi 6 óra lehet,

• a munkaidő keretjelleggel kerül meghatározásra,

• a munkaidő-keret mértéke maximum négyhavi lehet,

• a munkavégzés kezdetét és végét a munkáltató határozza meg azzal, hogy legalább 3 nappal korábban közölnie kell a dolgozó felé, hogy munkára kívánja igénybe venni.

Tehát a munkáltató csak akkor veszi igénybe a munkavállalót munkavégzés céljából, amikor valóban tud neki munkát adni. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy ne lenne köteles foglalkoztatni a munkavállalót a munkaszerződés szerinti munkaidőben. Tehát állásidőre járó díjazás nem jár azokra a napokra, amikor nem kell munkát végeznie a dolgozónak, de ha a munkaidő-beosztás szerinti munkaidő mértékét (munkaidő-keret átlagában) nem meríti ki a munkáltató, abban az esetben jogosult állásidőre a munkavállaló.

Szabadságra, betegszabadságra, felmondási időre ugyanúgy jogosult a dolgozó, mint a teljes munkaidőben történő foglalkoztatás esetén (tehát alkalmazni kell a munka törvénykönyve e körben előírt rendelkezéseit).

A szabadság kiadása esetén kiindulópont, hogy rendes évi szabadság részmunkaidőben is teljes mértékben jár (tehát nem érvényesül az időarányosság elve).

A szabadságot a munkaidő-beosztás szerinti munkanapokra kell kiadnia a munkáltatónak azzal, hogy az egyenlőtlen munkaidő-beosztásra figyelemmel a hét minden napja munkanapnak számít, kivéve a munkaidő-beosztás szerinti heti pihenőnapot és a munkaszüneti napot. Tehát szabadságot a beosztás szerinti munkanapokra, illetve az ezek közötti szabadnapokra (amikor nincs beosztva a dolgozó, de nem is pihenőnapját tölti) is ki lehet adni. A szabadság az adott naptári évben úgy is kiadható, hogy a munkavállaló a munkaidő-beosztással azonos tartamra mentesül a rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettsége alól. A szabadság tartamára távolléti díjra jogosultak a dolgozók – jegyezte meg dr. Hajdu-Dudás Mária.

Ha egyetlen napon sem dolgoznak a munkavállalók adott hónapban, a biztosítás akkor sem szünetel, hiszen fennáll a munkaviszony, csak a munkáltató „nem hívja be” dolgozni a munkavállalót. A munkaviszony teljes tartama alatt, az egyes behívások között is fennáll a biztosítási jogviszony.

A behívást a T1041-es nyomtatványon az általános szabályok szerint kell bejelenteni, figyelembe véve a NAV alábbi álláspontját:

„1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 2. § (5) bekezdése alapelvi szinten rögzíti, hogy a biztosítás az annak alapjául szolgáló jogviszonnyal egyidejűleg, a törvény erejénél fogva jön létre. Így a behívás alapján történő munkavégzés esetében is a munkaviszony alapján létrejön a biztosítási jogviszony, amit a T1041-es nyomtatványon be kell jelenteni az állami adóhatóságnak. A behívás alapján történő munkavégzés esetében a munkaviszony a két behívás közötti időszakban is folyamatosan fennáll, nem szünetel. Erre tekintettel a Tbj. 8. §-a nem alkalmazható, azaz nem szünetel a munkavállaló biztosítása.”

Forrás: adozona.hu