A munkaügyi jogsértések között még mindig a munkaszerződés és a bejelentés nélküli foglalkoztatás dominál, de a munka- és pihenőidőre vonatkozó szabályok megszegése is gyakori jelenség. A jogkövető munkáltatók versenyhátrányba kerülnek – írja a jogiforum.hu.
A vizsgált területeken tavaly is sok volt a jogsértés
A Nemzetgazdasági Minisztérium Foglalkoztatás-felügyeleti Főosztálya 2016. március 11. napján nyilvánosságra hozta a 2015. évre vonatkozó munkaügyi ellenőrzésekről szóló beszámolóját. Az egészséges és biztonságos munkavégzésre vonatkozó munkavédelmi hatósági beszámolót követően most a munkaügyi szabálykövetés helyzetébe is bepillantást nyerhetünk (http://www.ommf.gov.hu/). A munkaügyi ellenőrzések keretében a hatóság leginkább a foglalkoztatással összefüggő bejelentési kötelezettség teljesítését, a jogviszony létesítésére, megszüntetésére vonatkozó szabályok betartását, a munka- és pihenőidőre, a munka díjazására, a munkaerő-kölcsönzésre, valamint a munkavállalási engedély meglétére vonatkozó szabályok követését vizsgálja. Megtudhatjuk, hogy a hatóság tavaly a vizsgált foglalkoztatók 69%-ánál tárt fel munkaügyi jogsértéseket, mely adat nagyjából az előző évek adataihoz hasonló. A 2015. ében az elsőfokú munkaügyi hatóságok összesen közel 222.000.000,-Ft összegben szabtak ki munkaügyi bírságot. A legtöbb bejelentés Budapestről érkezett és a feketefoglalkoztatás területét érintette.
A jogsértések között a feketefoglalkoztatás dominál
A jelentés kiemeli, hogy a munkaügyi jogsértések között még mindig a munkaszerződés és a bejelentés nélküli foglalkoztatás dominál. Ezek vonatkozásában pedig fontos arra is felhívni a figyelmet, hogy a munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. tv. (Met.) 6/A§ (1) (b) bekezdése alapján ebben az esetben bírság kiszabása kötelező. A bejelentés nélküli foglalkoztatással összefüggésben egyebekben az is kitűnik az anyagból, hogy az különösen nagymértékben érinti a személy- és vagyonvédelem, valamint az egyszerűsített foglalkoztatás, illetve alkalmi munka területeit. Ezen utóbbi, atipikus foglalkoztatási forma visszaélésszerű alkalmazására az építőiparban, a vendéglátásban, illetve a kereskedelemben kerül leggyakrabban sor. Célja egyértelműen a közterhek fizetésének az elkerülése, valamint az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló 2010. évi LXXV. tv.-ben foglalt havi időkorlát kijátszása.
Szintén gyakori a színlelt (megbízási szerződéssel történő) foglalkoztatás, illetve a teljes munkaidős foglalkoztatás részmunkaidős foglalkoztatásként történő bejelentése is. A megbízási szerződéssel történő színlelt foglalkoztatás vonatkozásában arra is szükséges felhívni a figyelmet, hogy a hatóság a Met.1.§ (5) bekezdés alapján jogosult a foglalkoztatási jogviszony átminősítésére is.
Hiányzó munkaidő-beosztás, valótlan munkaidő-nyilvántartás, gyakori túlmunka
A munka- és pihenőidőre vonatkozó szabályok megszegése is a gyakori jogsértések között található. Ez leginkább abban nyilvánul meg, hogy a munkáltatók sok esetben nem tájékoztatják a munkavállalókat a munkaidő-beosztásukról, valamint a munkaidő-keret kezdő és befejező időpontjáról. A munkaidő beosztása az Mt.96.§-a alapján ugyanakkor nem csupán joga, hanem kötelezettsége is a munkáltatónak. Erről pedig az Mt.97.§ (4) bekezdése alapján a munkavállalókat előzetesen (hét nappal előre 7 napra), írásban tájékoztatni köteles. A munkaidő-keret felállítása és alkalmazása vonatkozásában pedig az Mt.93-94.§-ok tartalmaznak rendelkezéseket. Ezen túlmenően a munkaidő sok esetben túllépi a maximális napi (általában 12 óra), illetve heti mértéket (általában 48 óra), s az Mt. 103.§-ában rögzített 20, illetve 45 perc munkaközi szünetet sem minden esetben biztosítják a munkavállalók részére. A jogsértések ezen a területen is a személy- és vagyonvédelem, vendéglátás, kereskedelem területeit érintik leginkább. Ezeket a jogsértéseket pedig a szabályszegő munkáltatók sok esetben hiányos vagy valótlan tartalmú munkaidő-nyilvántartással leplezik. Ezzel összefüggésben pedig fontos arra is rámutatni, hogy az Mt.134.§-ában a munka- és pihenőidő nyilvántartásával összefüggésben előírt szabályokat minden esetben, egyszerűsített foglalkoztatás keretében is be kell tartani, hiszen az Mt. 201-203.§-ai nem adnak alóla felmentést.
Bérfizetésnél is sok a szabályszegés
A bérezés területén nem csupán az a probléma, hogy egyes munkavállalók a kötelező legkisebb munkabér összegének megfelelő munkabérben nem részesülnek (111.000,-Ft.), hanem az is, hogy a legalább középfokú végzettséget vagy szakképzettséget igénylő munkakörökben a munkáltató nem emelt összegű minimálbért (garantált bérminimumot) fizet. Ezzel összefüggésben pedig arra is fel kell hívni a figyelmet, hogy a garantált bérminimum mértéke 2016-ban havi 129.000,-Ft-ra emelkedett. Gyakori szabálysértés továbbá az is, hogy a havi díjazás kifizetése az Mt.157.§ (1) bekezdésben rögzítettekhez képest időben csúszik, azaz nem történik meg a következő hónap 10. napjáig vagy az egyáltalán nem történik meg. Az is előfordul, hogy a munkavállaló a munkabéréről nem kap megfelelő, írásos elszámolást, melyet az Mt.155.§-a megkövetel. Végezetül a pótlékok megállapítása és megfelelő kifizetése sem történik minden esetben a Munka törvénykönyve rendelkezéseinek megfelelően. A vasárnapi, munkaszüneti napi pótlék, műszakpótlék, éjszakai munkavégzési pótlék, rendkívüli munkavégzési pótlék, ügyeleti és készenléti pótlék szabályaitól ugyanakkor csupán kollektív szerződéssel lehet eltérni a munkavállaló hátrányára, s bizonyos körben a megállapodás lehetősége fennáll. A Met. 6/A § (1)(c) pontja szerint a hatóságnak a munkabérösszegére, illetve kifizetésének határidejére vonatkozó szabályok megsértése esetén ugyanakkor kötelező bírságot kiszabnia. Mentesülhet a fizetési kötelezettsége alól a munkáltató, amennyiben az elmaradását az eljárás folyamán a kitűzött határidő figyelembe vételével teljesíti.
Különösen a feldolgozóipar területén sérül a szabadsághoz való jog
A pihenőidővel kapcsolatos jogsértések között nagy arányban fordulnak elő a szabadság kiadásával kapcsolatos, sok esetben a jogszabály nem megfelelő ismeretén alapuló jogsértések. Ide tartozik a szabadság papíron és nem ténylegesen történő kiadása, a 14 egybefüggő napot magában foglaló munkavégzés alóli mentesülés elmaradása, valamint a szabadság jogellenes áttolása a következő évre. A munka- és pihenőidőt a munkáltatónak ráadásul kötelező megfelelően nyilvántartania. Ennek keretében nem csupán a munkaidő-beosztást kell elkészítenie, hanem abban az egyes napok vonatkozásában a tényleges állapotot is fel kell minden nap tűntetnie. Ezt ráadásul a munkavállalónak is alá kell írnia. Fontos, hogy ennek elmaradásáért a munkáltató felel. A szabadságot pedig az Mt.123.§ (1) bekezdése szerint az esedékesség évében kell kiadni, ettől csupán szűk körben lehet eltérni. A szabadságot megváltani csupán a munkaviszony megszűnésekor lehetne. A törvény bizonyos körben lehetővé teszi a szabályoktól való megállapodáson alapuló eltérést, mellyel a munkáltatók sokszor azonban nem élnek. Ennek hiányában ugyanakkor a gyakorlatuk jogsértőnek minősülhet.
Versenyhátrányban a jogkövető munkáltatók
A jogsértések leginkább a kis és közepes munkáltatókat jellemzik, éppen azt a foglalkoztatói kört, amelyet a kormányzatok a gazdasági válságot követően védelmükbe vettek. A kis és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló 2004. évi XXXIV.tv. 12/A§-a például kimondja, hogy a hatósági ellenőrzést végző szervek kis- és középvállalkozásokkal szemben az első esetben előforduló jogsértés esetén - az adó- és vámhatósági eljárást és a felnőttképzési tevékenységet folytató intézmények ellenőrzésére irányuló eljárást kivéve - bírság kiszabása helyett figyelmeztetést alkalmaznak. A Kúria 2/2013. KMJE jogegységi határozata ezt a szabályozást a jogalkalmazó szervektől is határozottan számon kéri. Ennek következtében az érdemi döntések 90%-ában anyagi szankció nem került alkalmazásra. Ezen kímélő üzemmód indokoltsága mára már erősen kérdésessé vált, hiszen ez egyetlen szereplő érdekeit sem szolgálja. Az állam adó és járulékbevételei csökkenését tapasztalja. Ezen túlmenően a jogkövető munkáltatók a piaci versenyben versenyhátrányt szenvednek el. A munkavállalóknak pedig olyan alapvető, foglalkoztatással összefüggő jogai csorbulnak, mint például az egészséges és biztonságos munkavégzéshez való jog, a létbiztonsághoz való jog, de sérülnek a munka- és pihenőidő, valamint a munka díjazásának is a szabályai. A kormányzat is érzékelte ezen tendenciákat, amely abból is látható, hogy több alkalommal jelezte, hogy a munkaügyi, valamint a munkavédelmi ellenőrzéseken egyértelműen szigorítani kívánnak. Ennek a tényleges realizálódása mindannyiunk érdekében állna. A jogsértő munkáltatók sok esetben egyebekben munkaügyi ellenőrzési szankció hiányában sem ússzák meg a szabályok betartását, hiszen az egyes munkavállalók munkaügyi perekben is felléphetnek a munkáltatókkal szemben, mely jelentős költségeket okozhat számukra. Tanácsos tehát a szabályok megismerése és tényleges követése.
Forrás: jogiforum.hu
