Ha a munkavállalót a nem megfelelő munkavégzése miatt mentik fel, akkor is vizsgálni szükséges, hogy fennáll-e a különösen indokolt eset, ha a közalkalmazott felmentési korlátozás alatt áll. A Kúria ítélete a munkajog.hu-n.
A jogeset
A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes 2009. április 1-jétől állt az alperes alkalmazásában szakgyógyszerész munkakörben, és e naptól a gyógyszertárvezetői feladatokat is ellátta - olvasható a jogeset a Kúria honlapján. 2010. március 19-én a főigazgató főorvos a főorvosi kar részére értekezletet tartott, amelyet követően a gazdasági igazgató jelenlétében szóban figyelmeztette a felperest az értekezleten tanúsított magatartása miatt.
2010. május 10-én a főigazgató főorvos a különböző osztályok gyógyszerellenőrzését rendelte el. Az azt végző kollégák tájékoztatták a főigazgató főorvost, hogy a felperes minősíthetetlen hangnemben beszélt velük, nem megfelelő magatartást tanúsított, ezért írásbeli figyelmeztetésben részesítették őt.
2010. június 9-én az ÁNTSZ az alperesnek előre jelzett helyszíni ellenőrzést tartott az intézeti gyógyszertárban. Az ÁNTSZ határozata a gyógyszertár működési engedélyét visszavonta. A felperes az ellenőrzés során akként nyilatkozott, hogy az ellenőrzési jegyzőkönyvet annak mellékleteivel együtt továbbítja az intézmény vezetőjének. Ezt a felperes elmulasztotta megtenni, így a főigazgató főorvos nem tudott a jegyzőkönyvre észrevételeket tenni, illetőleg a feltárt hiányosságok megszüntetése iránt intézkedni. Az ÁNTSZ ellenőrzés során a felperes belső e-mail levelezést bocsátott a hatóság rendelkezésére, amelyhez az érintett nem járult hozzá, és olyan jegyzőkönyvet adott ki a gyógyszerellenőrzésről, amit az érintettek nem írtak alá. A működési engedély visszavonásának egyik oka a manipulátor üzembe helyezésének hiánya volt, melyet a felperes a határozat megszűnését követően sem helyezett üzembe.
2010. augusztus 30-án az intézeti gyógyszertárban az orvos igazgató és az ápolási igazgató a gyógyszertár orvostechnikai eszközeinek vizsgálatát végezte a felperes jelenlétében. Az ellenőrzés során megállapították, hogy az egyik eszköz sterilizálási érvényessége lejárt. A felperes tájékoztatta az ellenőrzést végzőket arról, hogy a gyógyszerkészítéshez használt gyógyszeranyagok bevizsgálásához szükséges kémiai reagensek lejártak, így ezek megrendelése is szükségessé vált. Az ellenőrzést megelőzően a felperes nem tájékoztatta az intézmény vezetőjét ezekről a hiányosságokról.
Az alperes 2010. szeptember 2-án visszavonta a felperes vezetői megbízását, egyúttal közalkalmazotti jogviszonyát felmentéssel megszüntette és felmentette őt a munkavégzési kötelezettség alól. Intézkedését azzal indokolta, hogy a felperes nem megengedhető magatartást tanúsított, munkáját nem végezte megfelelően, és mindezek a jogviszony fenntartását lehetetlenné tették. A felmentés körében hivatkozott a 2010. március 19-i, május 10-i, június 9-i és augusztus 30-i eseményekre.
A felperes a felmentést sérelmezve keresetet terjesztett elő, melyben kérte annak megállapítását, hogy közalkalmazotti jogviszonya megszüntetésére jogellenesen került sor. Hivatkozása szerint az alperes megszegte a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 32. § (1) bekezdés b) pontját, miszerint csak különösen indokolt esetben lett volna megszüntethető közalkalmazotti jogviszonya, mivel kiskorú gyermekét házastársa halála óta egyedül neveli. Állította továbbá, hogy a felmentés indokai nem voltak valósak és okszerűek.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Határozata indokolásában megállapította, hogy a felmentés 1., 3. és 4. pontjában rögzített indokok valósak és okszerűek, együttesen értékelve azokat a munkáltatói intézkedés jogszerűnek minősül, míg a 2. pontban foglalt indok csupán súlyosító körülményként értékelhető.
A Kjt. 32. § (1) bekezdés b) pontjára, illetve a Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiuma 10. számú állásfoglalására utalva megjegyezte, hogy a perben a munkáltatóra hárult annak bizonyítása, hogy a felmentés körében fennállt a különös indokoltság, illetve hogy nem volt olyan más munkakör, ami a közalkalmazottnak felajánlható lett volna. Megállapítása szerint a felperes huzamosabb időn keresztül tanúsított viselkedése, a menedzsmenttel való nem teljes körű együttműködése, az intézményi gyógyszertárban tapasztalt hiányosságok különösen indokolttá tették a munkáltató intézkedését, így jogszerűen került sor a közalkalmazotti jogviszony megszüntetésére.
Másodfokon
A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a szükséges bizonyítási eljárást lefolytatta, a feltárt adatokat, tényeket azonban nem teljes körűen tüntette fel határozatában, ezért az elsőfokú ítéletet a tényállás vonatkozásában kiegészítette.
A másodfokú bíróság nem teljes körűen osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját a bizonyítékok értékelése körében. A 2. felmentési indok tekintetében helytállónak értékelte az elsőfokú bíróság álláspontját, azonban mind az 1., mind a 4. felmentési indok vonatkozásában arra a következtetésre jutott, hogy az abban foglalt felmentési indok nem valós, illetve annak valóságát a munkáltató nem tudta bizonyítani.
A felmentés körében értékelhető 3. pont egyes ténymegállapításait szintén nem tartotta valósnak a másodfokú bíróság. Az alperes nem tudta bizonyítani, hogy a felperes kötelezettségszegést követett el, amikor a munkáltató belső levelezését és a jegyzőkönyvet kiadta az ÁNTSZ-nek, s rögzítette, hogy a manipulátor üzembe helyezésének elmaradása sem minősült valós felmentési indoknak.
Ennek megfelelően a másodfokú bíróság a jogviszony megszüntetése körében csupán a négy felmentési indok közül a harmadik felmentési indok egyes megállapításait találta olyan súlyúnak, amely azt igazolta, hogy a felperes elmulasztotta együttműködési kötelezettségét, és ez alapozta meg a munkáltató intézkedését. Kiemelte, hogy a felperest vezetőként fokozott együttműködési kötelezettség terhelte, amely alapján elvárható lett volna, hogy mindent megtegyen a munkáltatót várhatóan sújtó következmény elmaradása érdekében. A felperes a szükséges gondosságot elmulasztotta, az alperesi vezetésnek az ÁNTSZ határozatából kellett értesülnie az intézeti gyógyszertár működési engedélyének visszavonásáról, így helytálló volt az a megállapítás, hogy munkáját nem végzi megfelelően, hozzáállása, magatartása, az együttműködési szándék hiánya a jogviszony fenntartását ellehetetlenítette.
A felmentési korlátozás körében megjegyezte, hogy a felperes közalkalmazotti jogviszonyának megszüntetésére a Kjt. 30. § (1) bekezdés c) pontja alapján került sor. A Kjt. ezen rendelkezése, illetőleg ezzel összefüggésben a 32. § (2) bekezdése szerinti munkakör felajánlási kötelezettség nem terhelte a munkáltatót, mivel a felmentése a felperes nem megfelelő munkavégzésén alapult, így a felperes esetében a munkáltatónak nem kellett figyelemmel lennie a felmentési korlátozásra.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte annak hatályon kívül helyezését és a keresetének megfelelő döntés hozatalát.
Arra hivatkozott, hogy a másodfokú bíróság ítélete sérti a Kjt. 32. § (1) bekezdésében foglaltakat.
Előadta, hogy iratellenesnek tekinthető az az ítéleti megállapítás, hogy nem tájékoztatta munkáltatóját az ellenőrzésről. Állította, hogyha igaz is lenne, hogy a tájékoztatási kötelezettségének nem tett eleget, akkor sem tekinthető különösen indokolt esetnek egyetlen mulasztás, figyelemmel arra, hogy a feltárt hiányosságokat már hónapokkal korábban jelezte, és a szükséges intézkedéseket a felettesek megtehették volna. A másodfokú bíróság jogsértően nem vizsgálta ezt a körülményt, így ítélete az MK 10. számú állásfoglalását is sérti, mivel a felmentés nem jelölt meg olyan okot, amely alapján tarthatatlanná vált volna a jogviszony fenntartása.
A Kúria döntése
A felperes felülvizsgálati kérelme az alábbiak szerint alapos.
Helytállóan kifogásolta a felperes felülvizsgálati kérelmében azt, hogy a másodfokú bíróság indokolatlanul mellőzte határozata meghozatala során annak vizsgálatát, hogy a Kjt. 32. § (1) bekezdés b) pontjában, illetve az MK 10. számú állásfoglalásában foglaltaknak megfelelően került-e sor a jogviszonya megszüntetésére.
A Kjt. 32. § (1) bekezdés b) pontja szerint a közalkalmazotti jogviszony csak különösen indokolt esetben szüntethető meg felmentéssel, ha a közalkalmazott egyedülálló, eltartott gyermeke 18 éves koráig.
A felmentési korlátozások – ellentétben az abszolút hatályú felmentési tilalmakkal – nem tiltják meg a felmentést, csupán bizonyos többlet kritériumtól, különleges feltételek fennálltától teszik függővé azt. Ilyen többletfeltételek hiányában közölt felmentés jogellenesnek tekinthető. A különös indokoltság egyes eseteinek a felsorolása nem lehetséges, ezért mindig az adott ügy összes körülményeit mérlegelve kell megítélni azt, hogy a hivatkozott felmentési ok olyan helyzetet teremt-e a munkáltató számára, amikor nem várható el tőle a jogviszony fenntartása.
A perbeli esetben a felperes azt kifogásolta, hogy ilyen különös indok fennállta nélkül került sor a jogviszonya megszüntetésére. Az elsőfokú bíróság ítéletében rögzítette, hogy a felperes felmentésének első, harmadik és negyedik pontjában foglalt indokok fennálltak, és a felperes huzamosabb időn keresztül tanúsított viselkedése, magatartása, a menedzsmenttel való nem teljes körű együttműködése, az intézményi gyógyszertárban tapasztalt hiányosságok különösen indokolttá tették a munkáltató intézkedését.
Ezzel ellentétben a másodfokú bíróság rögzítette, hogy az alperes nem tudta bizonyítani, hogy a felperes elkövette a felmentés első és negyedik pontjában foglaltakat, továbbá a harmadik pontjában foglalt egyes kötelezettségszegéseket. A jogerős ítélet szerint a felperes terhére az róható, hogy a 2010. június 9-i ellenőrzéssel kapcsolatban elmulasztotta együttműködési kötelezettségét, nem tájékoztatta az intézet vezetését az ellenőrzés tényéről és megállapításairól annak érdekében, hogy a munkáltató a szükséges intézkedéseket mielőbb megtehesse. A másodfokú bíróság az általa megállapított egyetlen jogszerű felmentési indok vonatkozásában téves jogi álláspontja miatt nem vizsgálta azt, hogy ezen indok olyan különös indoknak minősül-e, amely a Kjt. 32. § (1) bekezdés b) pontjában rögzített korlátozás ellenében is alapot adhat a munkáltatónak a jogviszony megszüntetésére. A másodfokú bíróság tévesen értelmezte a Kjt. 32. § (2) bekezdésében foglaltakat és ezért jutott arra a megállapításra, hogy a felmentési korlátozást az adott esetben a munkáltatónak nem kellett figyelembe venni.
Ezzel ellentétben megállapítható, hogy a Kjt. 32. §-a két különálló kötelezettséget ró a 32. § (1) bekezdés a), b) és c) pontjában rögzített felmentési korlátozások fennállta esetén a munkáltatóra. A Kjt. 32. § (1) bekezdése alapján a felmentést megelőzően elsősorban azt kell megvizsgálnia a munkáltatónak, hogy – az MK 10. számú állásfoglalására is figyelemmel – fennáll-e olyan súlyos indok az adott esetben, amely az a), b) illetve c) pontban rögzített védelmi helyzet fennállta ellenére indokolttá teszi a közalkalmazotti jogviszony felmentéssel történő megszüntetését. Amennyiben ez nem áll fenn, úgy a munkáltató nem élhet a felmentés eszközével. Amennyiben e körülményeket megvizsgálta a munkáltató és ilyen különös indok fennállt, ez esetben sem szüntetheti meg az adott jogviszonyt a Kjt. 30/A. § (1) bekezdése szerinti munkáltatónál, ha van olyan munkakör, amely ellátására az említett közalkalmazott alkalmas. Ez esetben a közalkalmazottat az ilyen munkahelyre át kell helyezni, ha ezt elvállalja. Ezen munkakör felajánlási kötelezettség alól biztosít mentességet a törvény abban az esetben, ha a felmentésre a Kjt. 30. § (1) bekezdésének c), illetve d) pontja alapján kerül sor, e korlátozás azonban nem jelenti azt, hogy ez esetben a Kjt. 32. § (1) bekezdését nem kellene alkalmazni.
Mivel a perbeli esetben a másodfokú bíróság jogszabálysértően úgy foglalt állást, hogy e felmentési korlátozást az adott ügyben nem kell vizsgálni, így értékelés nélkül maradt az a körülmény, hogy az elsőfokú bíróság által megállapítottakhoz képest jelentősen szűkebb körben találta a valóságnak megfelelőnek és okszerűnek a felmentés indokait.
A megismételt eljárás során a másodfokú bíróságnak vizsgálnia és indokolnia szükséges azt, hogy azon felmentési indok, amelyre figyelemmel megállapíthatónak tartja a felperes jogviszonyának megszüntetését, a Kjt. 30.§ (1) bekezdés b) pontjában rögzített felmentési korlátozásnak megfelelően minősül-e olyan súlyos oknak, amelynek fennállta esetén a jogviszony a továbbiakban nem tartható fenn.
Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
Forrás: munkajog.hu
