Az a magatartás, hogy a munkavállaló a felettese íróasztalán, papírlap alá rejtve elhelyezte felvétel készítésére alkalmas, bekapcsolt állapotban lévő mobiltelefonját, megalapozza a rendkívüli felmondást – a Kúria eseti döntése a munkajog.hu oldalán.
Ami a tényállást illeti, a felperes mobiltelefonját hangfelvétel készítésére kész állapotban hagyta az alperes irodájában, annak íróasztalán egy papírlap alá rejtve. A felperes állítása szerint erre azért került sor, mivel az alperes fiai folyamatosan zaklatták, becsmérelték őt, és mivel a munkáltató az ezzel kapcsolatos panaszának kivizsgálását megtagadta, így hangfelvétel készítése útján kívánt a személyiségi jogait sértő magatartásáról bizonyítékot szerezni.
A készüléket az egyik fiú észlelte, és tájékoztatta róla az alperest, aki ezt követően rendkívüli felmondással szüntette meg a felperes munkaviszonyát. A felmondás indokolása a következő volt: „Tudomásomra jutott, hogy Ön olyan hangfelvételeket készített irodámban, melyek titoktartási kötelezettségének megsértésére ad alapos gyanút, valamint felmerült a gyanú ezekkel való visszaélésre, melyről bizonyítékok állnak rendelkezésünkre. Ezen indokok alapján munkaviszonyát rendkívüli felmondással megszüntetem.”
Az első- és másodfokú eljárás
A felperes keresetében a munkáltatói intézkedés jogellenességének megállapítását, és az ehhez fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte, keresetét azonban az elsőfokon eljáró közigazgatási és munkaügyi bíróság elutasította. A bíróság szerint az irodában bizalmi munkakörben dolgozó felperes magatartása önmagában olyan súlyú kötelezettségszegés volt, amely megalapozza a rendkívüli felmondást. Nem tudta elfogadni a felperes azon érvelését sem, miszerint a hangfelvétel készítésére azért került csak sor, hogy bizonyítékokat szerezzen a kollégák személyét sértő magatartására (állítása szerint ebben az irodában szoktak internetezni). A bíróság szerint más személyek esetleges, bántó magatartása sem ad alapot arra, hogy a munkavállaló titokban személyiségi jogot sértő módon hangfelvételt készítsen a felettese irodájában. Azt sem találta továbbá elfogadható érvnek, hogy az alperes azt a kijelentést tette, hogy aznap már nem tér vissza az irodába, így a felperes abban a hiszemben helyezte el a telefonját, hogy az alperes már nem tér vissza. Ugyanígy nem találta relevánsnak a bíróság azt sem, hogy mi szerepelt a hangfelvételen, mivel a felperesi magatartás a munkahelyen abban az esetben is megengedhetetlen, amennyiben az eredményre nem vezet. A bíróság álláspontja szerint az alperes magatartása önmagában alappal keltheti annak alapos gyanúját, hogy a munkavállaló a felvételt illetéktelenekkel megosztja vagy megoszthatja, így magatartása akkor is megalapozza a rendkívüli felmondást, ha csupán egy esetben fordult elő.
A másodfokon eljárt törvényszék megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét, megállapítva a rendkívüli felmondás jogellenességét. A másodfokú bíróság érvelése szerint az alperes olyannak minősítette a felperes magatartását, amelyek a titoktartási kötelezettség megsértésére, illetve az ezekkel való visszaélés „alapos gyanújára” adnak alapot. A telefon azonban csupán a „hoppácska” szót rögzítette, amellyel a bíróság szerint kizárt a titoktartási kötelezettség megsértése, és az ezzel való visszaélés lehetősége is. Kiemelte, hogy a bizalmi munkakörben munkát végző munkavállaló részéről a felettese irodájában, annak tudta nélkül történő hangfelvétel készítése, vagy az erre irányuló kísérlet is a munkavállaló lényeges kötelezettségének szándékosan, jelentős mértékben történő megszegéseként értékelhető, illetve olyan bizalomvesztésre adhat alapot, amely miatt a munkáltató jogszerűen élhet a rendkívüli felmondással a régi Mt. szabályai szerint. Ehhez ugyanakkor az szükséges, hogy a munkáltató ezt jelölje meg az intézkedés indokaként. Ebben az esetben az alperes nem erre hivatkozott. Az elsőfokkal szemben a másodfok jelentőséget tulajdonított a hangfelvétel készítése céljának is. A bíróság meglátása szerint alperes nem tett eleget bizonyítási kötelezettségének, az általa bizonyítottak ugyanis nem voltak elégségesek a titoksértési és visszaélési cél ítéleti bizonyossággal történő megállapítására, illetőleg a zaklatással kapcsolatos felperesi állítás cáfolatára. A bizonyítottság hiányát pedig az alperes terhére kell értékelni.
A felülvizsgálati kérelem tartalma
Az alperes szerint a rendkívüli felmondásban foglaltak egyértelmű és világos eligazítást adnak arról, hogy a hangfelvételek készítése képezte a munkáltatói intézkedés alapját. Az elsőfokú bíróság által megfogalmazottakra támaszkodva azt emelte ki, nincs jelentősége annak, hogy a felperes kikről kívánt hangfelvételt készíteni, hiszen mások esetleges jogsértő, bántó magatartása sem ad alapot arra, hogy a munkavállaló titokban személyiségi jogot sértő módon hangfelvételt készítsen a felettese irodájában. Továbbá annak sincs jelentősége, hogy a hangfelvételen konkrétan mi került rögzítésre. Kiemelte, hogy egy irodában adminisztrátori munkát végző alkalmazottal szemben alapvető elvárás a megbízhatóság, attól pedig, akinek beosztottja az iroda helyiségében titokban hangfelvételt készít, nem várható el sem az, hogy a munkavállalót továbbfoglalkoztassa, sem pedig hogy a munkaviszonyt egyéb módon szüntesse meg. A korábbi Legfelsőbb Bírósági gyakorlatra hivatkozva hangsúlyozta, felmondási ok vonatkozásában elegendő az összefoglaló megjelölés is. A felperes számára pedig nem volt vitás, hogy mely magatartása vezetett a jogviszony megszüntetéséhez.
A Kúria megállapításai
A Kúria megalapozottnak találta az alperes felülvizsgálati kérelmét, és úgy ítélte meg, hogy a másodfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok értékelése során téves következtetésre jutott, így döntése megalapozatlan. Meglátása szerint a felperes magatartása önmagában alkalmas lehetett a munkaviszony azonnali hatályú megszüntetésére, a bizalomvesztésre. A felperes ezzel a magatartással megvalósíthatta volna a titoksértést is, nem a munkavállaló szándéka miatt nem készült hangfelvétel. A munkáltató az intézkedését egyértelműen az engedély nélkül készített hangfelvételre alapította, amely a titoktartási kötelezettség megsértésének alapos gyanúját is felveti.
Hangsúlyozta továbbá, hogy az irodában bizalmi munkakört ellátó személy akkor sem készíthet titokban hangfelvételt, ha a saját sérelmeit kívánja ezzel bizonyítani, mivel ez a mód alkalmas lehetett olyan hivatali, más személyek közötti ügyletekre vonatkozó beszélgetések rögzítésére, amelyek a munkavállaló tevékenységi körén kívül esnek, vagyis nem kell azokról tudomást szereznie még a munkaviszonyára figyelemmel sem. Irrelevánsnak tartotta a Kúria ezek alapján, hogy ténylegesen mi szerepel a felvételen. Összegezve pedig úgy ítélte meg, a munkáltató jogosan élt a rendkívüli felmondással. A felperes szándékos kötelezettségszegése a munkáltatói intézkedést akkor is megalapozza, ha arra mindössze egy esetben került sor
Az ismertetett döntés (Kúria Mfv. I. 10.269/2015.) a Kúriai Döntések 2016/2. számában 42. szám alatt jelent meg.
Forrás: munkajog.hu
