A munkaviszony jogellenes megszüntetésekor a munkáltatónak meg kell térítenie a munkavállaló kárát, vagyis a munkavállaló vagyonában bekövetkezett olyan csökkenést, amelynek oka a jogellenes jogviszony-megszüntetés. A kárt okozó munkáltató köteles bizonyítani, hogy a munkavállaló nem tett eleget a kárenyhítési kötelezettségének – a Kúria eseti döntése a munkajog.hu oldalán.

Ami a tényállást illeti, az alperes jogellenesen szüntette meg a korábban az alkalmazásában üzletkötőként munkakörben működő felperes munkaviszonyát. A felperes az intézkedést sérelmezve keresetet terjesztett elő, amiben a felmondás jogellenességének megállapítását kérte a bíróságtól, valamint azt, hogy az alperest kártérítésként 12 havi távolléti díja megfizetésére kötelezze.

Az első- és másodfokú bíróság eljárása

Az elsőfokú bíróság megállapította az alperes felmondásának jogellenességét és 4 755 136 forintot kártérítés (plusz késedelmi kamat) megfizetésére kötelezte. A bíróság kifejtette, hogy az új munka törvénykönyv [2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.)] szabályai alapján (82. §) a munkáltató köteles megtéríteni a munkaviszony jogellenes megszüntetésével összefüggésben okozott kárt. A kár alatt pedig a munkavállaló vagyonában bekövetkezett olyan csökkenést (béréhez nem vagy alacsonyabb összegben jut hozzá, mint amely korábban megillette) kell érteni, amelynek oka a jogellenes jogviszony-megszüntetés. Kártérítés keretében azonban az elmaradt jövedelem címén igényelt kártérítés nem haladhatja meg a munkavállaló 12 havi távolléti díjának az összegét (limitált összegű elmaradt jövedelemre való jogosultság). A bíróság által számított kártérítési összeg ezen az értékhatáron belül maradt.

A fellebbezés folytán eljárt törvényszék helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét. A bíróság kiemelte, hogy kártérítésként az elmaradt munkabért és a rendszeres juttatások (például cafeteria) pénzbeli értékét kell megállapítani, ugyanakkor az elmaradt jövedelem tételeit jogcímenként elkülönítve kell feltüntetni, mivel az elmaradt munkabér és a cafeteria más-más adószabályok alá esik.

A felülvizsgálati kérelem tartalma

Az alperes felülvizsgálati kérelmében a másodfokú ítéletet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú ítéletet megváltoztatását, és a felperes keresetét elutasítását kérte. Kérelmében két fő kifogással élt.

Sérelmezte egyrészt, hogy bár az új Mt. lényegesen átalakította a munkaviszony jogellenes megszüntetésére vonatkozó szabályrendszert, és a korábbi Mt. szerinti továbbfoglalkoztatási kötelezettség és a jogerős ítéletig elmaradt munkabér és egyéb járandóságok megtérítése helyébe a kártérítés és azon belül a limitált összegű elmaradt jövedelemre való jogosultságot léptette, a bíróság az eset során mégis a korábbi szabályozás szellemében járt el. Álláspontja szerint a bíróság módszere az elmaradt jövedelem vonatkozásában a munkaviszony megszűnése és az ítélet meghozatala közötti időtartamot vette alapul, amikor a munkaviszony már nem állt fenn, és csak kisegítő szabályként alkalmazta a kárfelelősségi szabályokat, például amikor az elmaradt munkabért csökkentette a máshonnan megtérülő jövedelmekkel.

Sérelmezte másrészt, hogy a munkavállalónak az Mt. szerint mindent meg kell tennie kárenyhítési kötelezettsége teljesítése érdekében [Mt. 167. § (2) bekezdés], e körülmények fennálltát azonban a bíróságok nem vizsgálták. Meglátása szerint a bíróságnak figyelembe kellett volna vennie például, hogy elegendő volt-e felperes megtett tevékenysége a kárenyhítés körében, megtett-e minden tőle telhetőt annak érdekében, hogy el tudjon helyezkedni, stb.

A Kúria megállapításai

A Kúria alaptalannak ítélte a felülvizsgálati kérelmet és a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Vizsgálata, mivel a felülvizsgálati kérelemnek a jogellenesség ténye nem képezte tárgyát, kizárólag a megszüntetés jogellenessége jogkövetkezményeire terjedt ki.

Helytállónak találta a kérelemnek az Mt. által átalakított munkaviszony jogellenes megszüntetésére vonatkozó szabályrendszerére történő hivatkozását, a kártérítést és a limitált összegű elmaradt jövedelemre való jogosultságot, valamint hogy a munkaviszony nem az ítélet jogerőre emelkedése napján, hanem a jogellenes nyilatkozat szerint szűnik meg. Ugyanakkor hibás következtetésnek tartotta azt a munkáltató azon kifogását, hogy a bíróságok a régi Mt. szellemében jártak volna el, hiszen mindkét bíróság kártérítés fizetésére kötelezte az alperest, tekintettel arra, hogy jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát, és az Mt. kifejezetten meghatározza a kártérítés módjaként az elmaradt munkabér és a rendszeres juttatások pénzbeli értékét. Ezt erősíti a Kúria álláspontja szerint a munkaviszony körében elmaradt jövedelem címén igényelhető kártérítés, amelynek mértéke nem haladhatja meg a munkavállaló 12 havi távolléti díjának összegét. Mindezek alapján a kifogásolt időszak vizsgálata nem jogszerűtlen. Meglátása szerint mivel a munkavállaló a jogellenes munkaviszony-megszüntetés következtében nem, vagy alacsonyabb összegben jutott hozzá ahhoz a jövedelemhez, amely korábban megillette, megvalósult a vagyoncsökkenés, és ez ok-okozati összefüggésben állt a jogellenes megszűntetéssel, ezért a munkáltató köteles azt megtéríteni.

A kárenyhítés kérdésével kapcsolatban elutasította a Kúria az alperes érvelését, mivel a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll (jelen esetben a munkáltató), hogy azokat a bíróság valónak fogadja el ilyenre az eljárás során az alperes indítványt sem tett.

Forrás: munkajog.hu