Gyakorta előfordul, hogy a munkavállalók a munkavégzéshez biztosított eszközöket (pl. telefon, laptop, gépkocsi) magáncélra is használhatják. Ha a magánhasználat során a telefont leejtik, a laptopot leöntik, vagy éppen beletolatnak a lámpaoszlopba, akkor a kapott eszközben bizonyosan kár keletkezik. Jogosan merül fel a kérdés, hogy ezért mégis ki a felelős, milyen mértékben és a felelősségére milyen szabályok vonatkoznak - írja az ado.hu.

A munkavállaló a munkaviszonyból származó kötelezettségének megszegésével okozott kárt köteles megtéríteni, ha nem úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 179. § (1) bekezdés]. Az Mt. szerinti felelősség egyik alapfeltétele tehát, hogy a károkozás munkaviszonyból származó kötelezettség megszegésével történjen. Első ránézésre kérdéses lehet, hogy fennáll-e ilyen kötelezettségszegés, ha a károkozás nem munkaidőben, nem a munkavégzéssel összefüggésben, hanem kifejezetten a magáncélú használat során következik be.

Az Mt. olyan tételes kötelezettséget ugyan nem ír elő a munkavállaló számára, hogy a munkáltatója vagyonára, vagyontárgyaira vigyáznia kellene, azonban ez az Mt. 8. § (1) bekezdéséből, vagyis a munkáltató jogos gazdasági érdekeinek védelméből mégiscsak levezethető. Ez az alapelvi kötelezettség pedig nem korlátozódik kizárólag a munkaidőre vagy a munkavégzés helyére. A munkáltató jogos gazdasági érdekeinek sérelme munkaidőn kívül is megvalósulhat például konkuráló tevékenység folytatásával is, de a magánhasználatra biztosított eszközök esetében is alkalmazható ez az alapelv. Ebből tehát logikusan vonható le az a következtetés, hogy ha a munkavállaló felróható magatartásával kárt okoz a munkáltató tulajdonában álló, általa használt eszközben – még ha azt éppen magáncélra használja is –, úgy a munkaviszonyból eredő kötelezettség megszegése megállapítható lehet.

A felelősség rendezésére alkalmas lehet az is, ha a felek az ún. megőrzési felelősség szabályait alkalmazzák. Az Mt. 180. § (1) bekezdése szerint a munkavállaló köteles megtéríteni a kárt a megőrzésre átadott, visszaszolgáltatási vagy elszámolási kötelezettséggel átvett olyan dologban bekövetkezett hiány esetén, amelyeket állandóan őrizetben tart, kizárólagosan használ vagy kezel. Ezt a kárt akkor köteles megtéríteni, ha a dolgot jegyzék vagy elismervény alapján, aláírásával igazoltan vette át [Mt. 180. § (3) bekezdés]. A kizárólagos őrizet nem feltétlenül kötődik a munkaidőhöz vagy a munkavégzés helyéhez. Ha a dolgozó a gépkocsit otthon tartja, hétvégén is használhatja és más nem fér hozzá, akkor a megőrzési felelősség alkalmazható és a felelősség rendezhető ezzel a megoldással.

Bár gyakorlatban ritkán merül fel, de elméletben nem kizárt, hogy a munkáltató az általa biztosított, munkavégzéshez szükséges eszközt vagy eszközöket a „munkaviszony keretében adja át”, a magánhasználatra pedig külön, Ptk. szerinti szerződést kössön (pl. használati, bérleti szerződés). Ebben az esetben a magánhasználat során felmerülő kárfelelősség kapcsán a polgári jog szabályai alkalmazandók, viszont, ha külön szerződés nincs, a munkavállaló az eszközt a munkaviszonya alapján tartja magánál, így a felelősség is munkajogi természetű, a polgári jogi szabályok alkalmazása kizárt.

A magánhasználat kapcsán felmerülő károk és az azzal kapcsolatos felelősség rendezése során az alábbiakat kell figyelembe vennie a munkáltatónak:

• A magáncélú használat önmagában nem zárja ki az Mt. 179. § szerinti felelősséget.
• A munkáltató jogos gazdasági érdekeinek védelme munkaidőn és munkavégzésen kívül is fennállhat.
• Mt. szerinti feltételek fennállása esetén a magánhasználatú eszköz vonatkozásában az Mt. 180. § szerinti fokozott felelősség is alkalmazható lehet.
• A Ptk. szerinti felelősség csak akkor jöhet szóba, ha a magáncélú használat önálló, a munkaviszonytól elkülönülő polgári jogi jogviszonyon alapul.
• Amennyiben ilyen külön szerződés nincs, a munkáltató nem választhat szabadon az Mt. és a Ptk. között – a felelősség munkajogi alapon bírálandó el.

A gyakorlatban ezért kiemelt jelentősége van annak, hogy a munkáltató a magáncélú használat feltételeit írásban, egyértelműen szabályozza, és tudatosan döntsön arról, hogy a használat a munkaviszony keretein belül marad-e, vagy attól elkülönült polgári jogi jogviszony jön létre.

Forrás: ado.hu