Munkaügyi perekben a jogvitát sokszor a tényállás apró részletei döntik el: például egy konfliktus valódi természetének, tartalmának szempontjából igen fontos lehet egy munkahelyi légkör, egy elejtett szó, egy íratlan helyi gyakorlat feltárása. Ezek a mozzanatok „papírból” – vagyis: iratokból, okirati bizonyítékból – vajmi kevéssé ismerhetők meg. Ilyenkor gyakran nem áll rendelkezésre más lehetőség, mint a munkatársak tanúként való meghallgatása. Az ilyen bizonyítás azonban sokszor aggályokat vet fel a peres felekben. Ez a cikksorozat – két részben – a (volt) kollégák tanúként való meghallgatásának indítványozásával kapcsolatos egyes elvi és praktikus kérdéseket járja körül.

A kollégák, volt kollégák mint tanúk – pro és kontra

Egy munkaszervezetben igen gyakori, hogy egy munkavállaló és a munkáltató közötti konfliktusnak van valamilféle tovagyűrűző hatása a kollégákra. A munkatársak egyik vagy másik pártra állnak, különféle folyosói kommunikációkból értesülnek az igazság kisebb-nagyobb szeleteiről, vagy éppen kapnak elferdített információkat a feszültségről. Érzelmileg bevonódhatnak, vagy saját munkahelyi érdekeik és jogaik is érintettek lehetnek. Ha egy konfliktus a munkavállaló jogviszonyának megszüntetésével ér véget, a munkáltatónál maradó volt kollégákra ezt követően hatással lehetnek az „utórengések”. Ilyen, és ehhez hasonló okok különösen szenzitív kérdéssé teszik, mennyire érdemes vagy lehetséges-e kollégákat, volt kollégákat bevonni tanúként egy munkaügyi jogvita bírósági rendezésébe. A peres fél (volt) munkavállalóban kétség ébredhet, hogy a munkatársakat, akik talán továbbra is a cégnél dolgoznak, nem éri-e olyan befolyás, amely a vallomásukat eltorzíthatja (pl. az igazságot meghamisító munkahelyi pletykák, a munkáltató megfélemlítő magatartása, saját munkahelyi érdekeik védelmezése okán). Előfordul, hogy a perbeli bizonyításban érdekelt munkavállaló csak azért nem indítványozza a volt kolléga meghallgatását, mert nem szeretné őt kellemetlen helyzetbe hozni a munkahelyén. A munkáltató is tarthat az ilyesmi tanúbizonyítástól, ha a volt munkatárs esetleg érzelmileg erősen elfogult a perben álló munkavállalóval. Sokféle taktikai és érzelmi megfontolás befolyásolhat egy-egy ilyen tanúbizonyítási indítványt.

Kétség ébredhet afelől, hogy a bírói gyakorlat egyáltalán mennyire fogadja el a (volt) munkatárs tanúk meghallgatását mint bizonyítási eszközt, tekintettel a fenti aggályokra. A munkaügyi bírósági gyakorlatban kialakult elv szerint önmagában az, hogy a munkaügyi perben meghallgatott tanú a munkáltató alkalmazásában, vagy vele gazdasági kapcsolatban áll, elfogultságot nem jelent (BH.1999.260.). A tanúbizonyítás szabályszerűségét tehát ez nem érinti. A bíróság a tanúmeghallgatás elején nyilatkoztatja a tanút arról, hogy elfogultnak tekinti-e saját magát az ügyben, ami akár a volt kollégával való személyes kapcsolat, akár a munkáltatóval fennálló függelmi viszony okán lehetséges. A tanúk erre a leggyakrabban „nem”-mel felelnek. A bíróságnak mindezzel együtt a tanúvallomás és az ügy összes részletét értékelve, egyedileg kell majd vizsgálnia a tanú vallomásának bizonyító erejét, és ennek részeként azt, hogy mennyire tekinthetők objektívnek, befolyásmentesnek, elfogulatlannak a válaszai. Fontos tudni, hogy a tanú érzelmi elfogultsága önmagában nem képezi jogi akadályát a tanúként való meghallgatásnak, tehát nem mentesít a tanúskodás kötelezettsége alól. A tanúnak – büntetőjogi felelőssége mellett – az igazat kell vallania, bármennyire is nehéz lehet ez egy olyan peres eljárásban, amely érzelmileg érintett.

A tanúbizonyítás indítványozásával kapcsolatos praktikus tudnivalók

A tanúbizonyítás indítványozása sokszor nem is feltétlenül a fenti, taktikai vagy érzelmi akadályokba ütközik. Többféle nehézség merülhet fel a tanú személyes adatainak – így különösen: idézési címének – bejelentésével, kezelésével kapcsolatban.

Munkaügyi perben nincs hivatalból történő bizonyítás, vagyis a tanúbizonyítást a feleknek kell indítványozniuk. A bizonyítási indítványban a fél köteles megjelölni a bizonyítani kívánt tényt és a bizonyítási eszközt: vagyis a félnek meg kell adnia , hogy milyen, a felek között vitás tényekre kívánja a tanú meghallgatását, továbbá – az alább ismertetendő kivételekkel – a tanú nevét és idézési címét.

Amennyiben a tanúbizonyítási indítványt papíron jelentik be, külön lapon kell feltüntetni az idézési címét, kivéve, ha a tanú az adatainak feltüntetéséhez előzetesen hozzájárult, vagy ha az adatokat valamennyi peres fél ismeri, vagy azok valamely közhiteles nyilvántartásból bárki számára megismerhetők. Így például nincs szükség a külön lapra, ha a tanú továbbra is a munkáltatónál dolgozik, ezért a peres fél munkavállaló által is tudott módon a munkáltató számára is ismert a lakcíme. Vagy akkor sem, ha a meghallgatandó munkahelyi vezető címe a cégnyilvántartás adataiból ismertek. (Viszont ügyelni kell arra, hogy a cégjegyzékben szereplő szervezeti képviselő tanúként nem, csak a fél képviselőjeként hallgatható meg). A hozzájárulásról vagy az adat ismertségéről az indítványozó félnek a tanúbizonyítási indítványban nyilatkoznia kell. Elektronikus kapcsolattartás esetén erre külön, rendszeresített nyomtatvány (ún. „P10-es nyomtatvány”) áll rendelkezésre, amely biztosítja a tanú címének anonimitását: a cím a másik félnek a bíróság által küldendő elektronikus iraton nem fog megjelenni.

Mi a teendő, ha a munkavállaló nem ismeri a volt kollégája idézési címét? A gyakorlatban az is előfordul, hogy – különösen vezető pozíciójú tanúkat – a munkáltató székhely- vagy telephelycíméről kérnek idézni, amennyiben tudott, hogy még mindig ott dolgozik. Amennyiben az idézés mégsem sikeres, ennek kockázatát nyilván az adott kérdésben bizonyítási érdekkel rendelkező (jellemzően: a bizonyítást indítványozó) fél viseli. Arra is van lehetőség, hogy a peres fél (volt) munkavállaló indítványozza, hogy a munkáltató – szintén anonim módon – jelentse be a nála dolgozó tanú címét. A munkáltató ilyenkor a bíróság felhívására – eljárásjogi kötelezettségét teljesítve – adatvédelmi aggály nélkül bejelentheti a nála dolgozó tanú címét, hiszen ez szükséges az ellenfél eljárási jogainak gyakorlásához. A bejelentés során a tanú idézési címének titkosságát természetesen neki is biztosítania kell a külön lap, illetve a P10-es nyomtatvány használatával.

A következő részben arról lesz szó, mi lehet annak a következtménye, ha a bizonyítást indítványozó fél nem tartja be a tanú személyes adatainak védelmét is célzó szabályokat a tanúbizonyítás indítványozása során. Kitérünk továbbá arra is, hogy milyen perjogi eszközök állnak a rendelkezésre, ha azt lehet prognosztizálni, hogy – a személyes adatok védelmén túl – a tanúnak fokozottabb védelmet kell biztosítani.

Forrás: ado.hu