A KSH legutóbbi jelentése alapján ismét emelkedett, már 108 ezer volt azok száma, akik magyar háztartásukat megtartva ideiglenesen külföldön dolgoztak. Mellette pedig rengetegen vannak, akik nem ideiglenesen vállalnak munkát külföldön, hanem hosszabb távra, vagy végleg kiköltöztek. Leginkább Németországba mentek a magyarok, ahol már mintegy 190 ezren élnek, vagy az Egyesült Királyságba, ahol 2022 végén a regisztrált kint élő magyarok száma meghaladta a 170 ezret. Ausztriában is 100 ezer körülire teszik a magyarok számát. És akkor még a többi országot nem is említettük. Sokakat érinthet tehát a kérdés, hogy hogyan kapnak majd nyugdíjat a kinti munka után. Ezt foglalta össze Farkas András nyugdíjszakértő blogjában.

A legfontosabb, hogy ha egy magyar állampolgár több EU/EGT tagállamban (az EU 27 tagállama mellett ide tartozik Liechtenstein, Norvégia és Izland, továbbá Svájc), vagy (a Brexit kiválási egyezmény alapján) az Egyesült Királyságban is szerzett biztosítási időtartamokat, a minimális időfeltétel (jellemzően 12 hónap biztosítási idő) teljesítése esetén minden érintett államtól jogosult lesz résznyugdíjra. A nemzetközi nyugdíjmegállapítási eljárás egységes elveit és alapszabályait az EU vonatkozó koordinációs rendeletei határozzák meg. Ez alapján nagy segítség, hogy a magyar nyugdíjhatóságánál lehet igényelni az egyes országbeli ellátásokat, és ez azt is jelenti, hogy egyetlen igénybejelentéssel valamennyi olyan tagállamban megnyílik az nyugdíjigénylő jogosultsága a nyugellátásra, ahol a jogosultsági feltételeket teljesítette.

Az Európai Unióban nyugdíj szempontjából alapelv, hogy:

• A tagállami nyugdíjrendszerekben megszerzett szolgálati időket figyelembe kell venni a nyugdíjmegállapítás során.
• Az ellátásra való jogosultság és az ellátás összege szempontjából felmerült lényeges biztosítási tényeket úgy kell figyelembe venni, mintha azok az ellátást megállapító tagállam területén, vagy biztosítási rendszerének hatálya alatt következtek volna be.

Az összefoglalóban a nyugdíjszakértő kitér arra is, hogy a nyugdíjmegállapító hatóságok a nyugdíj összegének meghatározásakor hogyan számolnak. Kettős számítást végeznek.

• Az első számítás során a nyugdíj összegét kizárólag a biztosítási idő szerzése szerinti országok szabályainak figyelembevételével határozzák meg.

Vagyis először kiszámítják a nemzeti szabályok szerint járó ellátást az adott tagállamokban szerzett biztosítási / szolgálati idő és átlagkereset / járulékalap / nyugdíjjóváírás alapján. Ez a nemzeti vagy független ellátás.

• A második számítás úgy történik, hogy az adott országban szerzett biztosítási idő és az összes megszerzett biztosítási idő arányában állapítják meg a nyugdíj összegét.

Vagyis e számítás során először meghatároznak egy elméleti nyugdíjösszeget, amennyi a nyugdíj összege akkor lenne, ha az igénylő a valamennyi érintett tagállamban szerzett, összegzett szolgálati idejét mind a számítást végző tagállamban szerezte volna, majd ezt követően ennek az elméleti nyugdíjösszegnek kiszámítják egy olyan arányú részét, ahogyan a számítást végző tagállamban szerzett szolgálati idő az összes szolgálati időhöz aránylik. Ez az időarányos, pro rata temporis nyugellátás.

A jó hír az, hogy ezek után megnézik, a két számítás közül melyikkel jár jobban, aki kint is dolgozott, ésa nyugdíjigénylőnek a magasabb összegű nyugdíjat állapítják meg.Az adott  tagállamtól járó nyugellátás megállapítása során kizárólag az adott tagállamban elért keresetek vehetők figyelembe.

Ha arra is kíváncsi, hogyan folyósítják a külföldön végzett munka utáni nyugdíjakat, mi lesz a nyugdíjával, ha harmadik országban (Európán kívül) dolgozott, mi a helyzet, ha eltérő időpontokban nyílik meg az egyes országokban a nyugdíjjogosultsága, illetve mire számíthat, ha nem szerzett önálló nyugdíjjogosultságot az adott államban, akkor olvassa el a teljes cikket.

Forrás: 24.hu