Számos kérdés érkezett a Munkástanácsok Országos Szövetségéhez a szabadságok kiadásával kapcsolatban. A legfontosabb tudnivalókat a munkastanacsok.hu oldalán ismertette dr. Szabó Imre Szilárd ügyvéd, a Munkástanácsok ügyvezető alelnöke. 

Fontos leszögezni, hogy a szabadság kiadásának kötelezettsége a munkáltatót terheli, ezért az ő felelőssége, hogy a munkavállaló ténylegesen is szabadságban részesüljön, ez tehát nem egy munkavállalói döntés és szándék kérdése. A munkavállalót a szabadság naptári évenként illeti meg, ezért a részére járó szabadságnapok számát minden tárgyévben meg kell állapítani. Abban az esetben, ha munkaviszonya a tárgyévben egészében nem áll fenn, azaz a naptári év közben létesül vagy szűnik meg, arányosan jár. Speciális szabály vonatkozik a szabadságok kiadásával kapcsolatban az utolsó negyedévben létesített munkaviszonyokra a létesítés évében: a szabadságot, ha a munkaviszony október elsején vagy azt követően kezdődött, a munkáltató az esedékességet követő év március 31-ig adhatja ki.

A szabadság kiadásának időpontját a munkáltató a munkavállaló meghallgatását követően állapítja meg, amit a munkavállalóval legkésőbb a szabadság kezdete előtt 15 nappal közölnie kell. A munkáltató kivételesen fontos gazdasági érdek vagy a működését közvetlenül és súlyosan érintő ok esetén a szabadság kiadásának közölt időpontját módosíthatja és a szabadság kiadását legfeljebb hatvan nappal elhalaszthatja (ez esetben a kiadás általa javasolt időpontját a munkavállalóval közölnie kell), vagy a munkavállaló már megkezdett szabadságát akár meg is szakíthatja, de a munkavállaló ezzel kapcsolatos kárát, valamint szükséges és indokolt költségeit köteles megtéríteni.

Az összes szabadságnapok számának egy részével a munkavállaló „rendelkezhet”. A szabályozás értelmében ugyanis naptári évenként 7 munkanap szabadságot – legfeljebb két részletben – a munkáltató a munkavállaló által megjelölt időpontban köteles kiadni. Arra is lehetőség van, hogy amennyiben a munkavállaló a szabadság kiadását annak kezdete előtt 15 napon belül kéri és a munkáltató hozzájárul, akkor a felek megállapodása alapján – tehát a munkavállaló kifejezett kérelmére – a szabadság kiadásra kerüljön. (Tekintettel arra, hogy a felek megállapodása az Mt. szabályaitól csak a munkavállaló előnyére térhet el, ugyanez „visszafelé” már erősen kétséges lehet, hogy a munkáltató kezdeményezésére legyen kiadható a szabadság 15 napon belül.)

A kiadott szabadság tartamának – a munkavállalóval történt eltérő megállapodás hiányában – legalább 14 összefüggő naptári napot el kell érnie. 

Fontos, hogy a

1. A szabadságot a munkaidő-beosztás szerinti munkanapokra kell kiadni. 

Ugyanakkor:

1. Egyenlőtlen munkaidő-beosztás (pl. munkaidőkeret) esetén a szabadság kiadása során a hét minden napja munkanapnak számít, kivéve a munkaidő-beosztás szerinti heti pihenőnapot és a munkaszüneti napot. 
2. Szintén egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén a szabadság az adott naptári évben úgy is kiadható, hogy a munkavállaló a munkaidő-beosztással azonos tartamra mentesül a rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettsége alól.

A szabadságot az első két esetben munkanapban, a harmadik esetben a munkavégzés alóli mentesülés tartamával egyező óraszámban kell nyilvántartani.

Munkaidő-beosztás hiányában a szabadságot az általános munkarend és a napi munkaidő figyelembevételével kell kiadni, valamint a fentiekben foglaltakra tekintettel kell nyilvántartani.

Érdemes megemlíteni, hogy a szabadság időtartamára főszabály szerint a munkavállalót távolléti díj illeti meg.

A fentiekben – amint a bevezetésben is hangsúlyozásra került – csupán a szabadság kiadásával kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat igyekeztem összefoglalni. Ezen túlmenően az Mt. még további részletszabályokat is megállapít, illetve a fentiek elsősorban az alap- és pótszabadságok kiadására vonatkozik, pl. az apasági és szülői szabadság tekintetében a törvény több, a fentiektől eltérő speciális rendelkezést is tartalmaz, illetve kollektív szerződés alapján is számos eltérés lehetséges.

 Forrás: munkastanacsok.hu