Valószínűleg már mindenkivel előfordult, hogy munkaidőben megcsörrent a telefonja és el kellett intéznie egy magánjellegű ügyet, vagy egyszerűen csak „nyomkodta” a mobilját, esetleg elolvasott egy cikket vagy megnézett egy videót az interneten. Ezek az apróbb szünetek jellemzően nem mennek a munka rovására, mégis előfordulhat, hogy a munkáltatót zavarja az ilyen jellegű tevékenység, vagy úgy látja, hogy a biztonságos munkavégzést veszélyezteti. Szigorúan véve ezek a cselekedetek a munkavégzési kötelezettség megszegését jelentik, amelyet a munkáltató akár felmondással is szankcionálhat.
A munkavállaló legfontosabb kötelezettsége, hogy munkaidejében a munkáltató rendelkezésére álljon és ezen időszak alatt munkát végezzen [Mt. 52. § (1) bekezdés]. Ez azt jelenti, hogy a munkavállaló a munkaidejében kizárólag a munkavégzéssel foglalatoskodhat, főnökének utasítása szerint. Szigorúan véve ez a kötelezettség kizárja, hogy a dolgozó bármilyen egyéb, akár magáncélú tevékenységet végezzen a munkaidő alatt. A realitás mégis az, hogy a dolgozók többsége munkaidőben ránéz a telefonjára, privát beszélgetést folytat le, e-mailezik a barátaival, megnézi a Facebookját, esetleg TikTokozik is.
Az Mt. meghatározása szerint munkaidőnek a munkavégzésre előírt idő kezdetétől annak befejezéséig tartó idő, valamint a munkavégzéshez kapcsolódó előkészítő és befejező tevékenység tartama minősül [Mt. 86. § (1) bekezdés]. A munkaidő definíciójából logikusan következne, hogy a magáncélú tevékenységgel töltött időtartam nem minősül munkaidőnek, azonban a kérdés megítélése ennél árnyaltabb. Abból kell kiindulni, hogy a munkaidő egy előre meghatározott, körülhatárolt időtartam, amelynek keretei között a munkavállalónak munkát kell végeznie. Amennyiben ezen időszak alatt a dolgozó nem munkát végez, hanem privát beszélgetéseket folytat le, akkor megszegi a munkaviszonyból fakadó, alapvető kötelezettségét, a rendelkezésre álló munkaidő „terhére”. A munkavégzési kötelezettségének megszegésére tekintettel pedig a munkavállaló szankcionálható.
A munkavállalóval szemben alkalmazandó szankciót a kötelezettségszegés súlyával arányosan kell megállapítani. Amennyiben a dolgozó magatartása indokolttá teszi, akár a munkaviszonya is megszüntethető. Természetesen differenciálni kell a különböző munkakörök és a lehetséges következmények tekintetében is. Vannak olyan munkahelyek, ahol a munkavégzés jellegéből fakadóan tilos bármilyen eszközt (pl. telefont) a munkaterületre bevinni. Ilyenkor magától értetődő, hogy aki ezt a szabályt megszegi a munkavégzési kötelezettségszegés mellett egyúttal a biztonságos munkavégzést is veszélyezteti. Ez esetben indokolt lehet egy jelentősebb szankció kiszabása a munkáltató részéről.
Más a helyzet akkor, ha egy tipikusan számítógéppel dolgozó, irodai dolgozóról beszélünk. Esetükben szinte elkerülhetetlen, hogy a munkaidő alatt ne nézzék meg a telefonjukat, vagy használják magáncélra is munkahelyi laptopjukat. Természetesen ez utóbbi abban az esetben lehetséges, ha a munkáltató kifejezetten engedélyezte a munkahelyi számítógép magáncélra vonatkozó használatát.
Amennyiben a munka minőségét nem befolyásolja, úgy adott esetben pozitív hatása is lehet annak, ha a munkáltató „szemet huny” efelett. Növelheti a munkáltató és a munkavállaló közötti bizalmat, mivel a dolgozó úgy érezheti, hogy főnöke meg van elégedve munkájával, úgy látja, hogy a dolgozó megfelelően osztja be az idejét és időben elvégzi a munkáját, ezért megengedőbb az eszközhasználat tekintetében.
Érdemes látni azt is, hogy az elmúlt 20 évben jelentős változások mutatkoztak a technológia terén. A kétezres évek elején még elképzelhetetlen volt az okostelefon, nem voltak közösségi média felületek és az internethasználat is még gyerekcipőben járt. Ebben az időszakban felnövő generáció fiatalon ismerkedett meg a digitális világ vívmányaival és az hamar az életük szerves részévé vált. Ez a korosztály mára már felnőtt és munkába állt, napi életük és munkavégzésük szerves része a digitális világ adta lehetőségek kiaknázása. Számukra az online térben való jelenlét folyamatos, és ha egy munkáltató lépést akar tartani a fiatal generációval, akkor érdemes ezeket a szempontokat is figyelembe venni és elnézőbbnek lenni a munkaidőt röviden megszakító, magánjellegű eszközhasználattal.
A munkáltatónak természetesen lehetősége van arra, hogy kifejezetten megtiltsa a privát jellegű tevékenységet a munkaidőben, valamint a munkahelyi eszközök magáncélú használatát, vagy azt a nap folyamán csak bizonyos időtartamban engedélyezze (pl. napi 10-15 perc). Erre utasítást adhat, illetve szabályzatban is rendelkezhet róla. Ilyen esetekben mindig előre tájékoztatni kell a dolgozót, hogy mi felé az elvárás és milyen következményekkel jár, ha ezt nem teljesíti. Abban az esetben különösen igaz ez, ha a magáncélú telefonozás, netezés huzamosabb ideig látszólagos következmények nélkül engedélyezett volt, majd utóbb a munkáltató megváltoztatja a gyakorlatot. Az is elképzelhető, hogy bár engedélyezi a munkáltató a magánjellegű telefonálást, e-mailezést stb., azonban ezt az időtartamot nem ismeri el teljesített munkaidőnek.
A munkáltatóknak a munka jellegére és a dolgozók teljesítményére tekintettel szükséges mérlegelniük, hogy elfogadják, „tűrik-e” a munkahelyi telefonálást, internetezést, vagy azt tiltják, esetleg azt korlátozzák. Bárhogy is döntenek, azt mindig átlátható módon és egyértelműen közölniük kell a dolgozók felé. Tiltás, illetve korlátozás esetén a dolgozóknak be kell tartaniuk a munkáltató utasítását, még akkor is, ha adott esetben nem vált a munka és a teljesítmény kárára néhány perc telefonozás. Ha pedig a munkáltató szemet huny ezek felett, akkor a munkavállalóknak saját maguknak is oda kell figyelniük arra, hogy a telefonálás, internetezés ne eredményezze azt, hogy a munkájukat nem végzik el megfelelő módon.
Forrás: ado.hu
