A munkáltatónál képviselettel rendelkező szakszervezet az, amelyik alapszabálya szerint a munkáltatónál képviseletére jogosult szervet működtet, vagy tisztségviselővel rendelkezik. Ennek azon feltétele, hogy az alapszabály szerint a munkáltatónál képviseletre jogosultság szabályozott legyen, egyaránt vonatkozik a munkáltatónál működő szakszervezeti szervre, illetve a szakszervezet munkáltatónál munkaviszonyban álló tisztségviselőjére is – a Kúria eseti döntése az ado.hu-n.

Ami a tényállást illeti, a kérelmező szakszervezet 2017-ben megtartotta alakuló ülését, amelyen elfogadták az Alapszabályát, megválasztották a tisztségviselőket. Egyik alelnöke X volt, aki 2018. január 17-től munkaviszonyban gazdasági alelnök a kérelmezett munkáltatónál. A kérelmezőt törvényszéki nyilvántartásba vették, amely 2018. márciusában emelkedett jogerőre. A kérelmező 2019. januárjában bemutatkozó levelet küldött a kérelmezettnek (cég), melyben személyes találkozót kért, de sem erre, sem a későbbi megkeresésekre a kérelmezett nem válaszolt. Az első reakció a kérelmező 2020. januári megkeresésére történt, ebben a kérelmezett kifogásolta, hogy a kérelmező nem igazolta képviseleti jogosultságát, emellett megjegyezte, hogy amennyiben lenne is a cégnél jogosultságokkal rendelkező szakszervezet, úgy jelen pillanatban nem látnak olyan munkaügyi kapcsolatokkal, valamint munkaviszonnyal összefüggő gazdasági és szociális kérdést, amely tekintetében az Mt. értelmében a munkáltatónak konzultálnia kellene bármilyen szakszervezettel. Ezt követően ismételten nem reagált a kérelmező megkereséseire, így annak adatigénylési kérésére sem. mely arra irányult, hogy felkészülten tudjon javaslatokat tenni az éves bérfejlesztések mértékére; illetve a 2021. évi bértárgyalásokkal kapcsolatos konzultációra sem.

A kérelmező 2021. januárban terjesztett elő kérelmet, amiben azt kérte, hogy a bíróság állapítsa meg, hogy a kérelmezett megsértette a tájékoztatásra vonatkozó szabályt, amikor a kért tájékoztatásnak nem tett eleget. Az Mt. 272. § (4) bekezdése szerint a szakszervezet a munkáltatótól a munkavállalók munkaviszonnyal összefüggő gazdasági és szociális érdekeivel kapcsolatban tájékoztatást kérhet. Így a munkáltató jogsértését már önmagában megalapozza, hogy a szakszervezet kifejezett írásbeli kérelme ellenére nem tett eleget a munkavállalók széles körét érintő, a bérek 2018. és 2020. évek közötti alakulásával kapcsolatos és a bértárgyalásokhoz szükséges tájékoztatási kötelezettségének.

A kérelmezett vitatta, hogy a kérelmező az Mt. szerinti képviselettel rendelkező szakszervezetnek minősülne.

Az első- és másodfokú eljárás

A törvényszék megállapította, hogy a kérelmezett megsértette a tájékoztatási kötelezettségét. Nem találta megalapozottnak a képviseleti jogosultsága hiányára alapított kérelmezetti érvelést. Az Alapszabály, illetve a jegyzőkönyv minden kétséget kizáróan igazolta, hogy a kérelmező a kérelmezettnél képviselttel rendelkező szakszervezet X elnökségi tagságára figyelemmel. A bíróság meglátása szerint a kérelmező attól függetlenül is jogosult volt tájékoztatást kérni, hogy ezen jogosultságát előzetesen megfelelően igazolta-e vagy sem. A kérelmezettnek az Mt.-ben rögzített együttműködési kötelezettség elvéből következően abban az esetben is reagálni kell a szakszervezet megkeresésére, ha az abban foglalt tájékoztatást valamilyen okból nem kívánja megadni. Önmagában az, hogy a kérelmezett egyáltalán nem válaszolt a kérelmező tájékoztatás kérésére, megalapozza a jogsértés megállapítását.

Az ítélőtábla helybenhagyta az elsőfokú bíróság végzését. Megállapította, hogy az Alapszabály szerint X elnökségi tag, gazdasági alelnök, így szakszervezeti tisztségviselőnek tekintendő, valamint a kérelmezettnél munkaviszonyban álló személy. Tévesnek ítélte azt a kérelmezetti előadást, hogy a jogszabály további előírásokat tartalmaz abban a vonatkozásban, hogy az Alapszabálynak rendelkeznie kell arról, hogy a szakszervezeten belül mely szerv jogosult az adott szakszervezetet képviselni a munkáltató felé.

Megállapította azt is, hogy a kérelmezőt a Fővárosi Törvényszék nyilvántartásba vette, és a jogi személyiség keletkezése szempontjából ennek a ténynek volt jelentősége. A munkajogi szabályozás területén a tisztségviselő fogalmának nincs tételes definíciója, az Alapszabály szerint az elnökség minden tagja a szakszervezet vezető tisztségviselője, így X is annak minősült. A törvényszék szerint a kérelmezett magatartása sértette az Mt. együttműködési kötelezettségét.

A felülvizsgálati kérelem tartalma

A kérelmezett szerint tévesen értékelte a másodfokú bíróság az Alapszabály rendelkezéseit akkor, amikor konkrét alapszabályi rendelkezés megjelölése nélkül azt a határozata alapjául szolgáló megállapítást tette, hogy az Alapszabály szerint X elnökségi tag. Az Alapszabály ilyen rendelkezést nem tartalmaz, annak egyik pontja és a kérelmezett által csatolt bírósági adatlap együttes értelmezésével az állapítható meg, hogy a szakszervezetnél kizárólag annak elnöke rendelkezik képviseleti jogosultsággal.

Hangsúlyozta, hogy a kérelmező nem képviselettel rendelkező szakszervezet az Mt. 270. § (2) bekezdésének b) pontja alapján. Ebből a levélből az a következtetés vonható le, hogy a munkáltató nem zárkózott el a szakszervezetekkel való kommunikációtól. Meglátása szerin a kérelmező szakszervezettől elvárható lett volna, hogy legalább olyan nyilatkozatot tegyen, hogy a képviseletében az Mt. 270. § (2) bekezdésének b) pontja alapján ki az eljárni jogosult tisztségviselő. Az együttműködési kötelezettség nem egyoldalú, hanem kölcsönös kötelezettség, amely a szakszervezetet is terheli.

Az Mt. 270. § (2) bekezdésének b) pontja értelmében az Alapszabálynak kellene arról rendelkeznie, hogy mely szervét vagy tisztségviselőjét tekinti olyannak a szakszervezet, amely (aki) a munkáltatónál a képviseletre jogosult. Minden kétséget kizáróan megállapítható, hogy ilyen rendelkezést a kérelmező Alapszabálya nem tartalmaz. X nem volt jogosult a szakszervezetet képviselni, ezért nem felelt meg az Mt. 270. § (2) bekezdése b) pontjában foglaltaknak. Valamilyen értelmezhető rendelkezést kell tartalmaznia arra vonatkozóan az Alapszabálynak, hogy a szakszervezet céljainak megvalósítása érdekében az egyes érintett munkáltatóknál ki az a személy, aki bármilyen nyilatkozatot tehet. A tisztségviselői minőség önmagában nem alapozza meg a képviseletre jogosult szervezeti minőséget, ahhoz ugyanis az kell, hogy a tisztségviselő legyen a munkáltatóval szemben képviseletre jogosult személy.

A kérelmező szerint az Alapszabály egyértelműen tartalmazza, hogy az elnökség minden tagja vezető tisztségviselő, továbbá X elnökségi tag és vezető tisztségviselő. Az Mt. 270. § (2) bekezdés b) pontja tisztségviselő esetén nem írja elő azt, hogy őt az Alapszabályban meghatározottan külön képviseleti joggal kell felruházni és ezt nem kívánja meg a munkaügyi gyakorlat sem. Ebből következően az Alapszabály csak annyiban fontos, hogy a tisztségviselőt mint tisztséget tartalmazza, e mellett a tisztségviselőnek a munkáltatóval fennálló munkaviszonya szükséges, a munkáltató konkrét nevesítése azonban ebben a körben nem. Az Alapszabály szerint X vezető tisztségviselőnek minősül, akit az alakuló közgyűlés az elnökség tagjának megválasztott és munkaviszonyban áll a kérelmezettnél. Ez alapján a kérelmező a kérelmezettnél képviselettel rendelkező szakszervezetnek minősül. Az Alapszabály szerint a kérelmező törvényes képviselője az elnök, ez azonban nem jelenti azt, hogy X nem tisztségviselő, mivel a munkajogi tisztségviselő fogalom nem azonos a Ptk. szerinti vezető tisztségviselő fogalmával.

A Kúria megállapításai

A Kúria hangsúlyozta, hogy az Mt.-ben a szakszervezet számára biztosított jogok a munkáltatónál képviselettel rendelkező szakszervezetet illetik meg. E szakszervezet képviseleti jogosultsága meglétének mind a munkáltató működése, mind a szakszervezet működése és a munkáltatónál fennálló jogosultságai szempontjából döntő jelentősége van, ezért az Mt. 270. § (2) bekezdése b) pontja meghatározza, hogy mikor minősül a szakszervezet a munkáltatónál képviselettel rendelkező szakszervezetnek. E jogszabályi rendelkezés értelmezésénél annak van döntő jelentősége, hogy erről miként rendelkezik a szakszervezet alapszabálya. Az Mt. 270. § (2) bekezdése b) pontjának értelmezése szerint a szakszervezet akkor rendelkezik a munkáltatónál képviseleti jogosultsággal, ha

– az alapszabályában feltüntette, hogy a munkáltatónál a képviseletre jogosító szervet működtet, vagy

– az alapszabályában meghatározta, hogy a munkáltatónál a képviseletére jogosult tisztségviselővel rendelkezik.

Az Mt. 270. § (2) bekezdése b) pontjának az a feltétele, hogy az alapszabály szerint a munkáltatónál képviseletre jogosultság szabályozott legyen, egyaránt vonatkozik a munkáltatónál működő szakszervezeti szervre, illetve a szakszervezet munkáltatónál munkaviszonyban álló tisztségviselőjére is. Önmagában az a körülmény, hogy egy szakszervezet a munkáltató egyik munkavállalóját – egyébként jogszerűen – tisztségviselővé választotta és tisztségviselői mivoltát az alapszabályban meghatározta, külön alapszabályi képviseleti felhatalmazás hiányában az érintett tisztségviselő nem minősül képviseletre jogosult tisztségviselőnek, illetve képviseletre jogosult szakszervezetnek az adott munkáltatónál. Ugyanez vonatkozik a munkáltatónál működő szakszervezeti szervezetre is, amelynek az adott munkáltatónál fennálló képviseletére vonatkozó jogosultságához szintén a szakszervezet alapszabályának felhatalmazására van szükség.

Erre vonatkozó alapszabályi rendelkezés hiányában X nem volt jogosult a szakszervezetet képviselni, így a kérelmező szakszervezet nem felelt meg az Mt. 270. § (2) bekezdése b) pontjában rögzített feltételeknek. A képviseleti jogosultság hiányában ennek megfelelően nem volt jogosult a munkáltató irányába konzultációt kezdeményezni és adatokat igényelni a szakszervezet nevében, illetve nem állapítható meg, hogy a kérelmezett ennek folytán megsértette tájékoztatási és együttműködési kötelezettségét, ezért a Kúria a jogerős végzést hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta és a kérelmező kérelmét elutasította.

Az ismertetett döntés (Kúria Mpk.IV.10.076/2021.) a Kúriai Döntések 2022/2. számában 53. szám alatt jelent meg.

Releváns jogszabályhely: 2012. évi I. törvény 270. § (2) bekezdés b) pont.

Forrás: ado.hu