Koronavírus elleni védőoltást megtagadó, ezért fizetés nélküli szabadságon levő tanár elhelyezkedhet-e másik munkahelyen napi 8 órás munkaviszonnyal? Jár-e számára végkielégítés, ha felmondanak neki? Olvasói kérdésre dr. Hajdu-Dudás Mária ügyvéd válaszolt az Adózóna oldalán.

A kérdés részletesen így hangzik: egy fizetés nélküli szabadságon lévő tanár (oltáshiány miatt) el tud-e helyezkedni napi 8 órás munkaviszonyban máshol? Jár-e hátránnyal ez számára? Mi a teendő, ha ez a fizetés nélküli szabadság lejár, kötelező lesz-e visszamennie, vagy felmondanak neki? Ez egyáltalán látható-e előre? Ha felmondanak neki, akkor jár végkielégítés részére?

A koronavírus elleni védőoltásnak az állami és önkormányzati intézményeknél foglalkoztatottak által történő kötelező igénybevételéről szóló 599/2021. kormányrendelet az oktatásban, a kulturális intézményekben dolgozókat, a fegyveres és rendvédelmi szervek dolgozóit, a szociális intézményekben dolgozókat, a kormányzati igazgatási és közszolgálati tisztviselőket, valamint az adóhatóság személyi állományát kötelezi a védőoltás felvételére.

Az önkormányzati fenntartású intézmények esetében a fenntartó önkormányzat szerinti település vagy kerület polgármestere dönt az esetleges kötelezettség tárgyában. Az a védőoltásra kötelezett állami vagy önkormányzati dolgozó, aki a munkavégzés során ügyfelekkel rendszeresen találkozik, és november 15. napja előtt nem vette fel a koronavírus elleni oltást, december 15-éig volt köteles azt megtenni, egyébként pedig január 31. napjáig.

A rendelet 2. § (9) bekezdése szerint a munkáltató – a foglalkoztatásra irányadó jogszabálytól eltérően – a foglalkoztatott jogviszonyát felmentéssel, illetve felmondással azonnali hatállyal megszüntetheti, ha a fizetés nélküli szabadság elrendelésétől számítva egy év eltelt, és a foglalkoztatott a védőoltás felvételét nem igazolta a munkáltató felé vagy nem mutatott be mentességet igazoló orvosi szakvéleményt. A foglalkoztatásra irányuló jogviszony ezen okból történő megszüntetése esetén a megszüntetés okát és jogkövetkezményeit haladéktalanul közölni kell a foglalkoztatottal.

Valóban jó kérdés a fenti munkaviszony megszüntetési okkal kapcsolatban, hogy jár-e végkielégítés a munkavállaló részére. Ennek még nincs bírói gyakorlata, de attól fog függeni, a bíróság megítélése szerint a munkáltató működésével (hiszen a munkáltató írta elő az oltás felvételét a munkahely és a munkakör sajátosságaira is figyelemmel) vagy a munkavállaló magatartásával összefüggő felmondási okról van-e szó. Végkielégítésre csak az előbbi esetben lenne jogosult a munkavállaló. Álláspontom szerint nem jár végkielégítés.

A közalkalmazott esetében a további jogviszony létesítésének lehetősége attól függ, hogy a vezető-e, illetőleg a további jogviszonyok a közalkalmazotti munkaidejét érinti-e vagy sem. Utóbbi egyértelmű: a fizetés nélküli szabadságra tekintettel a közalkalmazott által létesítendő további jogviszony nem érintik a közalkalmazotti munkaidőt. A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt). 41. § (1) bekezdése szerint a közalkalmazott nem létesíthet munkavégzésre irányuló további jogviszonyt, ha az a közalkalmazotti jogviszonya alapján betöltött munkakörével összeférhetetlen.

A Kjt. 44. § (1)–(2) bekezdése szerint a közalkalmazott a munkaidejét nem érintő további munkavégzésre irányuló jogviszony létesítését – a tudományos, oktatói, művészeti, lektori, szerkesztői, a jogi oltalom alá eső szellemi tevékenység, a közérdekű önkéntes tevékenység, valamint az állami projektértékelői jogviszony kivételével – köteles a munkáltatónak előzetesen írásban bejelenteni, amely összeférhetetlenség esetén a további jogviszony létesítését írásban megtiltja.

A munkáltatónak a munkavégzésre irányuló további jogviszony létesítését megtiltó intézkedése ellen munkaügyi jogvita kezdeményezhető, azaz a közalkalmazottat a törvény erejénél fogva előzetes írásbeli bejelentési kötelezettség terheli. A munkáltató a további jogviszony létesítését azonban csak összeférhetetlenség esetén tilthatja meg.

Forrás: Adózóna