A munkáltatóknak alaposan meg kell vizsgálniuk minden munkakör esetében, hogy egyáltalán muszáj-e bevezetni a kötelező oltást vagy van más megoldás. És csak az oltás előírása után kérdezhetnek rá, ki van egyáltalán már beoltva. Aki úgy látja, jogtalanul írták elő számára az oltást, bírósághoz fordulhat vagy azonnal felmondhat.

A kormány sebtiben rakhatta össze, vagy legalábbis véglegesíthette azt a rendeletet, amely a munkáltatók kezébe adja a lehetőséget a munkavégzés koronavírus elleni oltáshoz kötésére. Erre utal, hogy az intézkedést bejelentő Gulyás Gergely kancelláriaminiszter délelőtt a Kormányinfón még napokon belülre ígérte a jogszabály megjelenését, ám azt még aznap este kihirdették a Magyar Közlönyben.

Az biztos, hogy a jogszabállyal minőségi problémák vannak, a rendelet bizonyos helyeken nem elég egyértelmű, és nagyon úgy tűnik, hogy az alapján nem a szövegbe foglalt egy év fizetés nélküli szabadság után rúghatja ki a munkáltató a dolgozóját, hanem azonnal, illetve a 45 napos, az oltás felvételére adandó türelmi idő után. Ezt a lehetőséget az nyitotta ki, hogy a rendeletben nem zárták ki a Munka törvénykönyve vonatkozó passzusainak alkalmazhatóságát

– fejtette ki a hvg.hu-nak Goda Mark munkajogi szakjogász.

A rendelet egyéb pontokon is alapos értelmezésre szorul. Rögtön a procedúra elejét nézve nem teljesen világos, hogy a munkáltatók mely dolgozóiknak írhatnak elő oltási kötelezettséget, milyen körülmények közt, és egyáltalán: honnan tudhatják, mely dolgozójuk oltatta be már magát?

Nem lehet az első lépés rákérdezni, ki oltatta már be magát

A kormányrendelet úgy fogalmaz, hogy a védőoltás felvétele a munkavégzés feltételeként azon foglalkoztatott esetében állapítható meg, aki nem vette fel a védőoltást a rendelet november 1-jei hatálybalépése előtt. Ez arra enged következtetni, mintha a foglalkoztatott oltottságát a munkáltatónak a döntése előtt tudnia kellene. Valójában ez azonban

nem jelent (ahogy önmagában az adatkezelésre jogot adó paragrafus sem) egyértelmű és automatikus felhatalmazást a munkáltatónak arra, hogy a munkavállalók oltottságát felmérje azt megelőzően, hogy a védőoltás felvételére kötelezné a munkavállalókat

– kezdi a hvg.hu kérdésére Jagicza Gábor, a Vámosi-Nagy Ernst&Young Ügyvédi Iroda munkajogi és adatvédelmi csoportját vezető ügyvéd.

Az adatvédelmi hivatal (NAIH) már márciusban is úgy foglalt állást, hogy a védettség tényét egy alapvetően munkavédelmi és foglalkozás-egészségügyi célzatú kockázatelemzést követően ismerheti meg a munkáltató. Egy ilyen elemzés objektív szempontok alapján felméri, hogy az egyes munkakörökben foglalkoztatottaknak szükségük van-e védettségre a munkájuk biztonságos és a saját, illetve a munkahelyen dolgozók egészségét nem veszélyeztető ellátásához.

Bármennyire kockázatos a munkáltató számára, hogy hány és mely munkavállalóját veszítheti el a védőoltás felvételének kötelezésére irányuló döntése miatt egy munkaerőhiányos környezetben, az érdekmérlegelési teszt továbbra sem tűnik mellőzhetőnek egy ilyen felmérés előtt – vélekedett Jagicza Gábor. Megoldást jelenthet, ha a kérdőív anonim, jóllehet így kétségkívül nem kapja meg a munkáltató azt az információt, hogy mely munkakörökben vannak oltott munkavállalói, és mely részlegeken, osztályokon milyen mértékben kell-e akár ideiglenes, akár tartós munkaerő-kieséssel számolnia.

Az viszont világos a kormányrendelet alapján, hogy

a munkáltatónak meg kell vizsgálnia, hogy az egészség megóvása érdekében szükség van-e adott munkakörben a munkavégzés feltételeként védőoltás felvételére.

Ha e vizsgálat eredménye az, hogy a védőoltás felvétele szükséges, a munkáltató erről döntést hoz, és arról a rendeletben előírt módon és tartalommal tájékoztatja az adott munkakörben foglalkoztatottat. Ezt az értelmezést erősíti, hogy a munkáltatónak döntenie kell arról is, hogy milyen eljárásrendben mutassa be a munkavállaló az oltottságát igazoló dokumentumokat, és a munkavállalókat erről is tájékoztatnia kell.

Az oltást csak akkor lehet előírni, ha nincs más lehetőség

Az ügyvéd kiemelte:

a jogalkotó nem engedte meg a magánszektor munkáltatóinak, hogy mellőzzék annak vizsgálatát, szükséges-e és arányos-e a jogkorlátozást eredményező munkáltatói intézkedés a cél (az egészség megóvása) érdekében.

Ez a teszt nagyon hasonló ahhoz, amit eddig (az oltottsági kötelezhetőség bevezetése előtt) a munkáltatóknak mérlegelni ajánlottak. Nevezetesen, hogy a munkáltató első körben azt mérlegelje, elérhető-e az egészség megóvása kevésbé jogkorlátozó eszközökkel, mint például a távolságtartás biztosítása, a közösségi terek használatának korlátozása, védőfelszerelések és -berendezések (maszk, fertőtlenítés, légkondicionáló cseréje, stb.) alkalmazása vagy a munkahelyi-munkáltatói tevékenység átszervezése, ha utóbbi lehetséges észszerű és még gazdaságos módon.

Ha ezek az eszközök nem elegendőek az egészség megóvásához, azaz a védőoltás felvételére van szükség, akkor azt kell mérlegelni, hogy a védőoltás felvétele arányos jogkorlátozást jelent-e az adott munkakörben, azaz az adott munkakörben dolgozó személy fokozottan ki van-e téve a megfertőződés kockázatának, illetve, hogy a munkaköri feladatai ellátásából adódóan valóban sok személlyel kerül-e személyes kapcsolatba, azaz magas-e a kontaktszáma. Mindezek alapján például a védőoltás felvételére irányuló kötelezés indokolt lehet az üzletek eladóinál, személyes ügyfélszolgálat munkatársainál, vagy akár üzletkötőknél, viszont indokolatlannak tűnik az állandó jelleggel távmunkát végző munkavállalók esetében.

Ha tehát a magánszféra munkáltatója maximalizálni kívánja a munkahelyi biztonság, egészség megteremtésére irányuló erőfeszítéseit, kockázatelemzése egyszerre kell mérlegeljen munkavédelmi, munkajogi, adatvédelmi szempontokat. Mindez korántsem könnyű, de messze nem lehetetlen – jegyzi meg bátorításképpen az ügyvéd. A nehézségeket jelzi, hogy több nagy magánfoglalkoztató azt közölte, nem kívánja az oltást megkövetelni munkavállalóitól, jóllehet döntéseik hátterében eltérő szempontok állhatnak.

Az új belépőknél rá lehet kérdezni, oltottak-e, ha olyan munkakörbe mennek

Felmerül a kérdés, hogy mi a helyzet azokkal, akik épp belépnek egy céghez olyan munkakörbe, amire az előírta az oltást. Ilyen helyzetben a leendő munkavállaló kötelezhető, hogy nyilatkozzon, illetve igazolást adjon oltottsági állapotáról, ha munkaszerződést kíván kötni.

Másik oldalról, ha a munkáltató a betöltendő munkakörre előírta a munkavégzés feltételeként a védőoltás felvételét, akkor jár el jóhiszeműen és tisztességesen, ha minél előbb, tehát már az álláshirdetésben, vagy legkésőbb a munkaszerződés megkötését megelőzően jelzi ezt (hiszen a munkát a munkavállaló meg sem kezdheti, ha a munkáltató – saját munkavédelmi értékelése alapján – oltottsághoz kötötte a munkakör betöltését) – fejti ki álláspontját a jogász.

Van jogorvoslati lehetőség

Ha a munkavállaló úgy véli, számára a munkáltatója megalapozatlanul írta elő az oltás felvételét, akkor – mint általában a munkáltatói intézkedésekkel szemben – jogorvoslat illeti meg, keresetlevelet terjeszthet elő a bíróság előtt. Ha a munkáltató fizetés nélküli szabadságot rendel el (ami csak lehetősége a védőoltás felvételét a munkáltatói felhívás ellenére elmulasztó munkavállalóval szemben), a munkavállaló ez ellen is keresetlevelet terjeszthet elő.

Továbbá,

ha a munkáltató megalapozatlanul döntött az oltási kötelezettség előírásáról az adott munkakörben, a munkavállaló azt is megfontolhatja, hogy maga szünteti meg a munkaviszonyt azonnali hatállyal, tekintve, hogy a munkáltató a legalapvetőbb kötelezettségeit,

így foglalkoztatási és bérfizetési kötelezettségeit nem fogja teljesíteni a fizetés nélküli szabadság elrendelésével – emeli ki a rossz munkáltatói döntés veszélyesebb kockázataként a munkaügyi perekben is jártas ügyvéd, Jagicza Gábor.

Munkafelügyeleti ellenőrzések jöhetnek

A foglalkozás-felügyeleti hatóság, illetve a munkavédelmi hatóság ellenőrzésére vonatkozó jogszabályok egyelőre nem tartalmaznak a kötelező oltással kapcsolatban új rendelkezéseket. A munkavédelmi hatóság ellenőrzése kiterjedhet a munkáltatók és munkavállalók egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzéssel kapcsolatos feladatainak és kötelezettségeinek teljesítésére, ideértve a foglalkozás-egészségügyi szolgálatok munkavédelmi feladatainak megvalósítását is.

Az sem kizárt, hogy a foglalkozás-felügyeleti hatóság ellenőrzést tartson a fizetés nélküli szabadság elrendelése miatt, mivel a munka ellenértékének megfizetésének elmaradása olyan minimumkövetelmény, amelynek megtartásának ellenőrzésére a hatóság jog- és feladatköre kiterjed. Mindazonáltal a fizetés nélküli szabadság elrendelésével, a jogviszonyok megszüntetésének esetleges jogellenességével és a munkáltató által okozott károk megtérítésével kapcsolatos munkavállalói igényekről (a munkavállaló keresete alapján) a bíróság lesz hivatott dönteni.

Forrás: HVG