Azt már a jogalkotó is tudta, hogy egy gyerek sok gonddal jár, több gyerek pedig még több gonddal. Pont ezért a jelenleg hatályos magyar munkajogi szabályozás, a háztartásban nevelt gyermekek után plusz szabadnapokat ad a szülőknek, hogy kipihenhessék a gyerekekkel járó fáradalmakat. Egy hagyományos apa-anya-gyerekek felállásban nem kérdéses, hogy a pótszabadság miként vehető igényben, azonban az egyre jobban elterjedő mozaikcsaládok esetén felmerül a kérdés, hogy melyik gyerek számít jogilag a pótszabadság tekintetében és melyik nem.

Először azt kell tisztáznunk, hogy a pótszabadság szempontjából a gyermek tizenhat éves koráig számít gyermeknek, így legutoljára abban az évben jár a gyermek után pótszabadság, amelyben a tizenhatodik életévét betölti. Sajnos a jogszabály pont a tinédzser kor közepén veszi el a szülőktől a pótszabadságot, amikor a leginkább szüksége lenne rá.

A munkavállalónak egy gyermek után kettő, két gyermek után négy, kettőnél több gyermek után hét munkanap pótszabadság jár.

Minden szülőnek jár a pótszabadság?

A Munka Törvénykönyve nem határozza meg, hogy mely gyermek lehet alapja a pótszabadságnak, hanem továbbutal a családok támogatásáról szóló törvényre. Ez a jogszabály lesz segítségünkre abban, hogy meghatározhassuk, milyen párkapcsolati viszonyban, mely gyermek után jár a pótszabadság.

Pótszabadság csak olyan gyermek után jár, akit a munkavállaló saját háztartásában nevel. Tehát ha egy válás után a gyermek felügyeletére csak az egyik szülő jogosult, akkor a szülőpár másik fele, még a vér szerinti gyermeke után sem kap pótszabadságot.

Egy gyermek akkor számít saját háztartásban neveltnek, ha a meghatározott személlyel életvitelszerűen együtt él és annak gondozásából rendszeres jelleggel legfeljebb csak napközbeni időszakra kerül ki (pl.: iskolás, óvodás). Ha viszont a szülő bentlakásos intézménybe adja a gyermekét, a pótszabadságra való jogosultságát elveszíti. Ugyanígy elveszíti a szülő a pótszabadság iránti jogát, ha huzamosabb ideig külföldön végez munkát (ez természetesen nem vonatkozik az átmeneti külföldi kiküldetésekre, valamint az olyan fuvarozói munkakörre, ahol a munkavállaló feladata a hosszabb-rövidebb külföldön való tartózkodás).

Nem elég azonban annak megállapítása, hogy a gyermeket a munkavállaló saját háztartásában neveli, szükség van még hozzá a munkavállaló és a gyermek szoros kapcsolatára, melyet szintén a fent hivatkozott jogszabály határoz meg.

Nyilvánvalóan pótszabadság illeti meg a vér szerinti szülőket, valamint az örökbefogadó szülőket. Ha a szülők elváltak és a gyermeket nevelő szülő ismételten házasságot köt, az új házastárs szintén jogosult lesz a pótszabadságra.

Mivel az örökbefogadás egy nagyon hosszadalmas, akár évekig elhúzódó eljárás is lehet, ezért pótszabadság illeti meg azt a szülőt, aki még nem örökbefogadó szülője a gyermeknek, de saját háztartásában neveli és a gyermek örökbefogadására irányuló eljárást már megindította.

Pótszabadság illeti meg a gyermek gyámját, nevelőszülőjét és helyettes szülőjét. A gyermek gyámját szülői felügyelet hiányában a gyámhatóság jelöli ki, ilyen eset, ha a kiskorú gyermek szülei elhaláloznak és rokon, illetve előre meghatározott személy a kiskorú gondozását elvállalja.

Sokan tévesen használják a nevelőszülő fogalmát az összes olyan viszonyra, ahol a munkavállaló nem a saját, vér szerinti gyermekét neveli. A nevelőszülőség azonban jogi fogalom és csak azokra a személyekre vonatkozik, akik egy meghatározott tanfolyam elvégzése után, a nevelőszülői hálózatban tevékenykedve, hivatásszerűen gyermeket nevelnek. Ugyanígy a helyettes szülőség is, a nevelőszülőkhöz hasonlóan, az arra rászoruló gyermekek nevelését jelenti, átmeneti jelleggel.

De mi történik akkor, ha ezek közül egyikbe sem tudjuk beilleszteni a párkapcsolatunkat, mert bár közös háztartásban neveljük a más szülőtől származó gyermekeket a párunkkal, de a kettőnk viszonyát semmilyen hivatalos formában nem vetettük nyilvántartásba.

Az problémát jelent.

Az élettársnak csak abban az esetben jár pótszabadság a saját háztartásban nevelt gyermek után, ha a gyermek szülőjével legalább egy éve élettársként szerepel az Élettársi Nyilatkozatok Nyilvántartásában, vagy az élettársi kapcsolat legalább egy éve fennáll a felek között és ezt közokirattal igazolni tudják.

Ha az élettársak viszonya nem hivatalos, akkor a pótszabadság nem jár. A szabályozás egyébként logikus, ha átgondoljuk. Manapság párkapcsolatok viszonylag gyorsabban változhatnak, így ha időarányosan akarnánk pótszabadságot adni pár hónap gyereknevelés után, az teljesen követhetetlen és ellenőrizhetetlen helyzeteket eredményezne.

Nézzünk erre gyakorlati példát:

Éva és Péter élettársak három éve, párkapcsolatukról hivatalos nyilatkozatot tettek az Élettársi Nyilatkozatok Nyilvántartásában. Közösen nevelik Renit (12) és Kingát (4), Éva lányait, valamint Zsoltit (10), Péter fiát. Évának a korábbi házasságából van még egy fia Dani (16), akit az apukája, Bence nevel, új párjával Bogival.

Első ránézésre bonyolultnak tűnhet, de ez egy teljesen átlagos magyar mozaikcsalád modellje. De lássuk kinek hány nap pótszabadság jár!

Éva és Péter kapcsolata a magyar szabályozás szerint hivatalos, három kiskorú gyermeket nevelnek közös háztartásban. A három kiskorú gyermek után Évának és Péternek is hét nap pótszabadság jár évente.

Bár Bencének három vér szerinti gyermeke van, azonban csak egyet nevel saját háztartásban. Így Bence két nap pótszabadságot kap a tizenhat éves Dani után, azt is utoljára, hiszen Dani elérte a gyermekek után járó pótszabadság korhatárát.

Bogi hiába neveli saját háztartásában Danit, nem tud a gyermek után pótszabadságot igényelni, hiszen Bencével való párkapcsolata nem hivatalos.

Ugye nem is olyan bonyolult?

A rendszer az átláthatóságot és ellenőrizhetőséget szolgálja. Fentiekre tekintettel, ha valaki a háztartásban nevelt gyermek után pótszabadságot szeretne igényelni, akkor célszerű a párkapcsolatot hivatalossá tenni, különben az erre irányuló igényük elutasításra fog kerülni.

Forrás: das.hu