A kormány (szándékosan vagy hanyagságból) nem zárta ki a Munka törvénykönyve szabályainak alkalmazhatóságát a kötelező munkahelyi oltásokat lehetővé tevő rendeletben. Így azok alapján akár a 45 nap türelmi idő után ki lehet rúgni azokat a dolgozókat, akik a kötelezés ellenére sem oltatják be magukat, nem kell megvárni az egy év fizetés nélküli szabadság leteltét – mondja Goda Mark munkajogi szakjogász. Nem egyértelmű azonban, hogy csak rendes felmondással, vagy azonnalival. Interjú a HVG oldalán.

hvg.hu: A kormányrendelet szerint akinek egészségi okból ellenjavalt beoltatnia magát, annak ezt nem kell megtennie. Ez azt jelenti, hogy aki nem tud bemutatni orvosi szakvéleményt, azt a munkáltató minden esetben kötelezheti az oltás felvételére?

Goda Mark: Az oltásra való kötelezés egyik gátja valóban az imént említett orvosi szakvélemény lehet, azonban a jogszabály olyan korlátozást is tartalmaz, mely szerint a munkáltató az oltást kizárólag az egészség megóvása érdekében és figyelemmel a munkahely és a munkakör sajátosságaira rendelheti el. Döntése során tehát a szükségesség és arányosság elvét szem előtt kell tartania. Ez lényegében azt jelenti, hogy a munkáltató minden egyes munkavállaló esetében köteles vizsgálni, hogy az intézkedéssel megvalósulhat-e az elérni kívánt cél, valóban szükséges-e a védőoltás felvételére való kötelezés és az elérni kívánt céllal arányos-e az intézkedés.

hvg.hu: Mit tehet a munkáltató, ha ezek a feltételek fennállnak ugyan, de a munkavállaló mégis megtagadja az utasítását?

G. M.: A védőoltás felvételére legalább 45 napos határidőt kell biztosítani a munkavállaló számára. Ha a munkavállaló a munkáltató utasítása ellenére nem veszi fel a védőoltást határidőn belül, valamint orvosi szakvéleménnyel sem tudja kimenteni magát, a munkáltató több munkajogi szankció közül válaszhat.

hvg.hu: Több szankció közül? A kormányrendelet szerint a dolgozót első körben egy év fizetés nélküli szabadságra lehet küldeni, ha nem igazolja, hogy beoltatta magát, annak leteltével pedig ki lehet rúgni. Egyéb szankciók nincsenek a rendeletben.

G. M.: A munkáltatóknak ennél több lehetőségük van. Kezdem azzal, hogy a szóban forgó kormányrendelet mint veszélyhelyzeti jogszabály egyben speciális jogszabályként jelenik meg, úgynevezett lex specialisként. Ezzel a jogalkotó egyfelől az általános szabályoktól eltérően megteremtheti valamihez a lehetőségét, mint ahogyan ezt meg is tette azzal, hogy lehetővé teszi a védőoltásra való kötelezést a munkahelyen, a legfeljebb egy évig tartó fizetés nélküli szabadság elrendelését és az azonnali hatályú felmondás egy éven túli közlését.

A speciális jogszabály azonban nem csak lehetőséget teremthet, hanem másfelől le is ronthatja, azaz ki is zárhatja az általános szabályok alkalmazhatóságát. Ahogyan ez például a 2021. július 3-án hatályba lépett távmunkarendeletben történt, amikor konkrétan kizártak bizonyos munkajogi és munkavédelmi szabályokat arra az időre, amíg a távmunkarendelet hatályban van. A távmunkarendelettel ellentétben

a védőoltásra való kötelezés jogalapját megteremtő kormányrendelet nem zárja ki az általános munkajogi szabályok alkalmazhatóságát,

ebből az következik, hogy

a védőoltás felvételének megtagadását a munkáltató nem kizárólag a kormányrendelet alapján értékelheti és szankcionálhatja, hanem a Munka törvénykönyve alapján is.

hvg.hu: Ez a védőoltás felvételét jogellenesen megtagadó munkavállalókra nézve ez mit jelent?

G. M.: A munkáltató élhet ugyan a kormányrendelet által biztosított lehetőséggel és elküldheti a munkavállalót fizetés nélküli szabadságra, amíg az oltást nem hajlandó felvenni, de legfeljebb egy évre. De dönthet úgy is, hogy a körülményeket a Munka törvénykönyve alapján értékeli és a munkavállaló munkaviszonyát a 45 napos, az oltás felvételére rendelkezésre álló határidő után felmondással megszünteti – feltéve, hogy a munkavállaló továbbra sem hajlandó az oltást beadatni és orvosi szakvéleményt sem tud bemutatni, amely alapján mentesülhetne az oltási kötelezettsége alól.

hvg.hu: Pontosan mi alapján mondhat fel a munkáltató? A Munka törvénykönyvében szó sincs semmiféle oltási kötelezettségről.

G.M.: A Munka Törvénykönyve nem az oltási kötelezettséget szabályozza, hanem azt, hogy kötelezettségszegő magatartás vagy a foglalkoztatás feltételét képező képesség hiánya esetén a munkáltatónak milyen jogi eszközei vannak.

A munkavállaló munkaviszonnyal összefüggő magatartására vagy éppenséggel a munkavégzéshez szükséges feltétel hiányára alapított felmondásnak nem előfeltétele, hogy a munkavállalót előtte fizetés nélküli szabadságon kell tartani.

Ha a jogalkotónak az lett volna a célja, hogy a munkaviszonyt a védőoltás felvételének megtagadása miatt csak akkor lehessen megszüntetni, ha a munkáltató előtte kimerítette a fizetés nélküli szabadság lehetőségét, a kormányrendeletben erről rendelkeznie kellett volna, vagyis a munkaviszony megszüntetésére vonatkozó általános szabályok alkalmazását ki kellett volna zárni, de ez nem történt meg.

hvg.hu: Ha abból indulunk ki, hogy kizárás hiányában alkalmazhatóak a Munka Törvénykönyve rendelkezései is, akkor akár azonnali hatályú felmondással is megszüntethető a munkavállaló munkaviszonya a 45 napos határidő lejárta után?

G. M.: Ha a munkáltató úgy dönt, hogy a kormányrendelet szerinti szankciók helyett inkább a Munka Törvénykönyve alapján jár el a munkavállalóval szemben, úgy értelemszerűen vizsgálni kell, hogy az alkalmazni kívánt szankció törvényi feltételei fennállnak-e. Az azonnali hatályú felmondás esetében ez azt jelenti, hogy

a munkaviszony csak akkor szüntethető meg ily módon, ha a munkavállaló a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szegi meg szándékosan vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben, vagy egyébként olyan magatartást tanúsít, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi.

hvg.hu: A védőoltás felvételének megtagadása kimeríti ezeket a feltételeket?

G. M.: A kormányrendelet szövegezése nem konzisztens. Miközben a legelső bekezdés még arról szól, hogy a védőoltás felvétele a munkavégzés feltétele, úgy ettől eltérően később, a 2. paragrafus 4. bekezdésében a rendelet kötelezést említ. Egyáltalán nem mindegy, hogy a munkaviszony megszüntetése mivel indokolható. A kötelezés, vagyis a munkáltató utasításának megtagadása jelenthet egyben olyan kötelezettségszegő magatartást, amely alapján a munkaviszony azonnali hatállyal megszüntethető. Ha viszont az első bekezdés tükrében abból indulunk ki, hogy az oltás felvétele a munkavégzés feltétele, vagyis oltás hiányában a munkavállaló alkalmatlanná válik a munkavégzésre, más szabályra is hivatkozhat a munkaadó: ilyen esetben, azaz a képesség hiányára alapozva azonnali hatállyal nem lehet felmondani a dolgozónak.

Megjegyzem, hogy ennek a kérdésnek a felmondás esetén is van súlya: ilyenkor bukja a munkavállaló a végkielégítést, ha a későbbi bekezdés alapján a védőoltás megtagadását kötelezettségszegő magatartásnak tekinthetjük és erre hivatkozva szüntetik meg a munkaviszonyát. Ha viszont az első bekezdés fényében a munkaviszony azért nem fenntartható, mert az oltás hiánya egyben egészségi okkal összefüggő képesség hiányát is jelenti, úgy a munkavállaló részére a végkielégítést ki kell fizetni.

hvg.hu: Miért rúgná ki a munkáltató a dolgozóját, ha fizetés nélküli szabadságra is küldheti? Hiszen ebben az időszakban a munkavállaló költséget nem jelent, és a fizetés nélküli szabadság mint szankció a rendelet alapján egyértelmű, miközben a felmondás nem az?

G. M.: Az, hogy melyik szankció mellett dönt a munkáltató, függhet attól, hogy hány munkavállalót érint az intézkedés, mellőzhető-e a munkavállaló munkaereje a fizetés nélküli szabadság idejére stb. Nem biztos, hogy a munkáltató felvállalja majd azt, hogy az oltás felvételét jogellenesen megtagadó munkavállaló helyére, a fizetés nélküli szabadság idejére toborozzon és betanítson új munkaerőt, valamint kérdéses az is, hogy egyáltalán talál-e a munkáltató olyan új munkavállalót, aki hajlandó határozott időre munkaviszonyt létesíteni úgy, hogy teljesen bizonytalan, a fizetés nélküli szabadságon lévő kolléga, akinek a helyére felveszik, tényleg egy évig marad-e fizetés nélküli szabadságon vagy netán meggondolja magát és mégis beadatja az oltást.

hvg.hu: A másik oldalról hány dolgozó tudná vagy akarná vállalni, hogy hosszabb távon bevétel nélkül, fizetés nélküli szabadságon legyen? Mit tehet az a dolgozó, akit fizetés nélküli szabadságra küld a munkáltatója, de ő ezt nem akarja vállalni, és nem is hajlandó beoltatni magát? Felmondhat? Ha igen, hogyan és mi alapján?

G. M .: Amíg a felek között fennáll a munkaviszony, addig a munkavállaló kénytelen eleget tenni a munkáltató jogszerű utasításának. Ha ezt mégsem szeretné, kezdeményezheti egyfelől a munkaviszony közös megegyezés útján való megszüntetését. Utóbbihoz szükség van a munkáltató hozzájárulására is, ezért ilyen irányú szándék esetén érdemes előzetesen egyeztetni a felettessel, a HR-osztály munkatársával vagy az ügyvezetővel. Ha a munkáltató elzárkózik a közös megegyezéstől, a munkavállaló felmondással is megszüntetheti a munkaviszonyát, kivéve, ha ennek lehetőségét a munkaviszony első évében a felek a munkaszerződésben kizárták. A munkavállaló a felmondást amúgy nem köteles indokolni, a felmondási időt viszont teljes egészében köteles ledolgozni.

hvg.hu: Milyen jogorvoslati lehetőségei vannak annak a dolgozónak, akit a 45 napos határidő után fizetés nélküli szabadságra küld a munkáltatója, vagy akár azonnali hatályú felmondással, illetve rendes felmondással elbocsát a munkáltatója?

G M .: Ha a munkavállaló úgy gondolja, hogy a munkáltató intézkedése nem jogszerű, például azért, mert a fizetés nélküli szabadság elrendelése előtt nem vette figyelembe a munkahely és a munkakör sajátosságait, vagy azért, mert nem állnak fenn a munkaviszony megszüntetéshez szükséges jogszabályi feltételek, a munkavállaló bírósághoz fordulhat és kérheti az intézkedés jogelleneségének megállapítását és az ebből eredő kárának megtérítését.

Forrás: HVG