Minden magyar nyugdíjas egy szegénységi csúszdára kerül, amint megállapították a nyugdíját – mondta el a Portfolio kérdésére válaszolva Farkas András nyugdíjszakértő. Szerinte súlyos problémát jelent, hogy az inflációhoz vannak kötve a magyar nyugdíjak, miközben az átlagbérek sokkal gyorsabban nőnek. Ezzel egyre nehezebb helyzetbe kerülnek a magyar nyugdíjasok.
A nyugdíjas szegénységben érintett 450 ezer ember - akik a megélhetési küszöbérték alatt kell, hogy megéljenek hónapról hónapra - az összes nyugdíjas 22 százalékát teszi ki. Közülük 1,2 millió idős embernek nem éri el a nyugdíja az átlagnyugdíjat, ami most 150 ezer forint. A nyugdíjasok 80 százaléka pedig 200 ezer forint alatti nyugdíjból él. A nyugdíjemelések rendszere ma inflációkövető: vagyis amennyivel nőnek az árak, annyival emelik az idősek juttatását. Bár papíron ez a rendszer megőrzi a nyugdíjak vásárlóerejét, a gyakorlatban növeli a társadalmon belüli egyenlőtlenségeket, továbbá az idősek elszegényedéséhez vezet.
Farkas András nyugdíjszakértő a portálnak fejtette ki, hogy magyar nyugdíjrendszerben a nyugdíjak megállapítása során a nyugdíjazás előtti év országos nettó átlagkereseti szintjéhez kell igazítani (valorizálni) a korábbi években szerzett nettósított kereseteket, ezt követően azonban a nyugdíjak rendszeres éves emelése csak az előrejelzett éves infláció mértékétől függ. Csakhogy az elmúlt öt évben közel négyszer gyorsabban nőttek a nettó átlagkeresetek, mint az infláció, így a nyugdíjak vásárlóértéke a nemzetgazdasági átlagbér vásárlóértékéhez képest folyamatosan zuhan.
A nyugdíjas szegénységben érintett 450 ezer ember - akik a megélhetési küszöbérték alatt kell, hogy megéljenek hónapról hónapra - az összes nyugdíjas 22 százalékát teszi ki. Közülük 1,2 millió idős embernek nem éri el a nyugdíja az átlagnyugdíjat, ami most 150 ezer forint. A nyugdíjasok 80 százaléka pedig 200 ezer forint alatti nyugdíjból él. A nyugdíjemelések rendszere ma inflációkövető: vagyis amennyivel nőnek az árak, annyival emelik az idősek juttatását. Bár papíron ez a rendszer megőrzi a nyugdíjak vásárlóerejét, a gyakorlatban növeli a társadalmon belüli egyenlőtlenségeket, továbbá az idősek elszegényedéséhez vezet.
Farkas András nyugdíjszakértő a portálnak fejtette ki, hogy magyar nyugdíjrendszerben a nyugdíjak megállapítása során a nyugdíjazás előtti év országos nettó átlagkereseti szintjéhez kell igazítani (valorizálni) a korábbi években szerzett nettósított kereseteket, ezt követően azonban a nyugdíjak rendszeres éves emelése csak az előrejelzett éves infláció mértékétől függ. Csakhogy az elmúlt öt évben közel négyszer gyorsabban nőttek a nettó átlagkeresetek, mint az infláció, így a nyugdíjak vásárlóértéke a nemzetgazdasági átlagbér vásárlóértékéhez képest folyamatosan zuhan.
Korábban erre volt megoldás a svájci indexálás, vagy más néven bérindexálás. Ezt 2010-ben a Bajnai-kormány alakította át úgy, hogy a béremeléseket csak azokban az években lehet figyelembe venni, amikor a növekedés meghaladja a 3,5 százalékot, ám 2011-ben ezt a feltételt eltörölte az Orbán-kormány, így azóta kizárólag az inflációhoz kötik a nyugdíjak emelését.
Farkas András szerint ez, a nyugdíjas szervezetek által is követelt vegyes indexálás révén történő nyugdíjkarbantartás önmagában nem megoldás, szükség van egyrészt a nyugdíjmegállapítási évjárat szerint, másrészt az egyes nyugdíjszintek szerint sávozott nyugdíjemelési módszer kidolgozására.
A 13. havi nyugdíjat közepes megoldásnak nevezte, mert az idősek relatív elszegényedését lassítja, de szerinte az ilyen juttatások már középtávon is fenntarthatatlan megoldásoknak bizonyulhatnak. Ugyanis a nyugdíjrendszerre további kockázatok is fenyegetést jelentenek, így a társadalom elöregedése, a foglalkoztatási kényszerhedonizmus, és az, hogy nagy a kivándorlás. (Bár utóbbiról egy friss nemzetközi tanulmány azt mutatta ki, hogy nem okoz akkora károkat, mint korábban becsülték.)
Farkas András szerint rendszerszinten a legnagyobb hiányosság a foglalkoztatói nyugdíjpillér hiánya.
Forrás: napi.hu
