Habár az otthoni munkavégzés leggyakrabban előforduló változata a távmunkavégzés vagy a home office, bedolgozói munkaviszony keretében is lehetőség van az otthoni, nyugodtabb körülmények közötti feladatellátásra. Az ado.hu cikke.

A bedolgozó munkavállaló egy mennyiségileg meghatározható, általában szaktudást nem igénylő tevékenységet lát el, tipikusan a saját eszközeivel és saját otthonában, díjazását pedig az előállított mennyiség mértéke alapján kap. A bedolgozói munkaviszony tehát – hasonlóan a távmunkavégzéshez, illetve a home office-hoz – szintén atipikus munkavégzési forma, amely során a munkavállaló nem a munkáltató által biztosított helyen, nem a munkáltató szervezetébe integrálódva dolgozik. Amíg azonban távmunkavégzés esetében a számítástechnikai eszköz használata, addig bedolgozói munkaviszony esetén az ellátott munka jellege teszi lehetővé azt, hogy a munkavállaló ne egy hagyományos munkahelyen, hanem távolról, és állandó munkáltatói irányítás, illetve felügyelet nélkül végezzen munkát.

Bedolgozói munkaviszony olyan önállóan végezhető munkára létesíthető, amelyre a felek a munkabért kizárólag teljesítménybér formájában határozzák meg [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 198. § (1) bek.]. A bedolgozói munkaviszony lényege, hogy a munka jellege lehetővé teszi az önálló munkavégzést, amelynek az eredménye mennyiségileg mérhető, ezért a munkavállaló munkabére teljesítménybérként kerül meghatározásra. Fontos azonban, hogy a kizárólag teljesítménybérrel díjazott munkavállaló esetén legalább az alapbér felét elérő garantált bér megállapítása is kötelező [Mt. 138. § (6) bek.]. Tehát az alapbér felének megfelelő mértékű bérre garantált bér jogcímén akkor is jogosult lesz a munkavállaló, ha a teljesítménye alapján ennél kevesebb teljesítménybérre lenne jogosult.

Bedolgozói munkaviszony esetén, a felek eltérő megállapodásának hiányában a munkavállaló lakóhelye minősül munkahelynek, a munkáltató utasítási joga kizárólag a munkavállaló által alkalmazandó technika és a munkavégzés módjának meghatározására terjed ki, és a munkavállaló a feladatát a saját eszközeivel, kötetlen munkarendben végzi [Mt. 198. § (3) bek., 199. (1)-(2), (4) bek.].

Tipikusan bedolgozói munkaviszonyról van szó, amikor az otthonülő összeszerelő munkás a saját eszközeivel és a saját időbeosztása szerint naponta meghatározott számú terméket szerel össze, amit a nap vagy a hét végén a munkáltató összegyűjt.

A bedolgozói munkaviszony azonban egy rendkívül rugalmas, a munkavállaló és a munkáltató konkrét igényeihez igazodó megoldást nyújt, ugyanis a törvény sok helyen utal a felek eltérő megállapodásának lehetőségére. A felek tehát közös megegyezésükkel a törvény legtöbb szabálya tekintetében akár a munkavállaló hátrányára is eltérhetnek. Így habár általában a munkavállaló lakóhelye minősül munkahelynek, a felek ettől eltérhetnek, a munkáltató kiszervezheti a munkavégzést például egy közösségi házba is, ezzel ugyanis saját maga számára időt takarít meg, hiszen nem kell valamennyi munkavállaló lakóhelyéről egyesével begyűjtenie az elkészített termékeket, a munkavállaló pedig nem teljesen egyedül dolgozik, hanem közösségben lehet. Ugyanígy, főszabály szerint a munkavállaló munkarendje bedolgozói munkaviszony esetén kötetlen, de ettől eltérően is megállapodhatnak a felek, amely esetben megállapodásuk lesz az irányadó. A fenti példa vonatkozásában, ha a munkáltató kiszervezi a munkavégzést a munkavállaló lakóhelyétől eltérő helyre, akkor a munkavégzés idejének természetesen igazodni kell a munkavégzési hely nyitvatartási idejéhez.

A bedolgozói munkaviszony ellenőrzésének szabályai megegyeznek a távmunkavégzés ellenőrzési lehetőségeivel, így az ellenőrzés módjáról és a munkavégzés helyeként szolgáló ingatlan területén történő ellenőrzés esetén annak bejelentése és megkezdése közötti legrövidebb tartamról a felek megállapodása dönt. Külön megegyezés hiányában azonban a döntési jog a munkáltatót illeti meg, azzal, hogy az ellenőrzés nem jelenthet a munkavállaló, valamint a munkavégzés helyeként szolgáló ingatlant használó más személy számára aránytalan terhet [Mt. 199. § (3) bek.].

A munkáltatót tehát ugyanúgy megilleti az ellenőrzés joga, mint hagyományos munkavégzés esetén, azonban tekintettel arra, hogy a bedolgozó munkavállaló tipikusan saját otthonában végzi munkáját, a magánszféra védelme érdekében a munkáltatónak be kell tartania bizonyos korlátokat.

Mivel a munkavállaló általában távolról és saját eszközeit használva végzi munkáját, a munkáltatónak meg kell térítenie a munkavállaló által viselt, a munkavégzés során ténylegesen felmerült költségét, vagy ha a tényleges költség nem állapítható meg, átalányt kell a munkavállaló részére fizetni. Abban az esetben azonban, ha a teljesítés az előírt követelménynek a munkavállalónak felróható okból nem felel meg, a munkavállalót nem illeti meg díjazás [Mt. 200.§]. Ha tehát a munkavállaló selejtet gyárt, azért a munkáltatónak nem kell ellenértékét fizetnie.

Forrás: ado.hu