A munkavállaló már szeptemberben jelezte, hogy az év végén a két ünnep között szabadságot vesz ki. Mi a teendő, ha erre az időszakra keresőképtelenné válik? Szabadság vagy betegszabadság számolandó el? – írja a munkajog.hu.

Az egyik lehetséges válasz abból indul ki, hogy a szabadságra vonatkozó igényét a munkavállalónak legalább tizenöt nappal a szabadság kezdete előtt be kell jelentenie. Ehhez képest későbbi, előre nem látható körülmény, ha keresőképtelen lesz. Ez pedig a munkavállaló kockázata, amely az időben előbb tett szabadság igénylő nyilatkozatot nem teszi érvénytelenné. Ellenkező esetben komoly munkaszervezési nehézséget jelentene a  munkáltatónak az így tervezett, de végül ki nem adott szabadságnapok kezelése.

Ezt a választ elvi és gyakorlati okokból sem fogadhatjuk el. Ami az elvi hátteret illeti, a szabadság rendeltetéséből kell kiindulni. A fizetett szabadsághoz való alkotmányos alapjog lényege az, hogy a munkavállaló a munkáltató költségén tud rendszeresen, minden évben pihenni, regenerálódni, egyebek mellett éppen azért, hogy továbbra is hatékonyan tudjon dolgozni. Ez a funkció nyilvánvalóan nem valósulhat meg akkor, ha a munkavállaló a szabadsága idején keresőképtelen beteg, és a felgyógyulásával van elfoglalva, nem a pihenéssel.

Ugyanebből az okból nem lehetséges, hogy a munkavállaló heti pihenőnapján, vagy bármely más jogszerű távollét idején legyen szabadságon. Nem adható ki például szabadság munkaszüneti napra olyan munkavállalónak, aki e napon egyébként sem foglalkoztatható. Mindennek a tételes jogi alapja is meg van. A törvény szerint a szabadságot a munkaidő-beosztás szerinti munkanapokra (illetve a beosztás szerinti munkaidőre) kell kiadni. Nem lehet szó munkanapról akkor, amikor a munkavállaló más okból mentesül a rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettsége alól, például keresőképtelensége miatt.

Az ellenkező értelmezés gyakorlati oldalról is aggályos lenne. Éppen a 15 napos előzetes bejelentési határidő miatt ugyanis a munkáltatónak mindig lehetősége lenne a munkavállaló által kért szabadság idejére heti pihenőnapokat időzíteni, amivel kiüresíthető lenne a szabadsághoz való jog. A munkaidő-beosztást ugyanis elég hét nappal korábban közölni. Ettől persze még előfordulhat, hogy a munkáltató a szabadság időpontjának ismeretében alakítja ki (változtatja meg) a szabadság idejére érvényes munkaidő-beosztást. Ez azonban sem munkanapos, sem órás szabadság elszámolás esetén nem okozhat visszaélést, hiszen az előbbi esetben a beosztástól függetlenül minden távol töltött nap a napi munkaidővel számolandó el, utóbbiban pedig a beosztással azonosan. Például, az órában elszámolt 12 órás munkanapról való távollét ugyan 12 óra szabadsággal csökkenti az év során még igénybe vehető mennyiséget, ám 12 óra távolléti díjat is jelent, és 12 óra teljesített munkaidőt.

Annak nincs akadálya, hogy a munkavállaló nulla órás munkanapján (kiegyenlítő napján, szabadnapján) legyen szabadságon. Ez ugyanis nevéből eredően munkanap, még ha erre a munkáltató 0 óra munkaidőt osztott is be. Más kérdés, hogy munkanapos elszámolás mellett e napra ilyenkor a munkavállaló napi munkaidejének megfelelő órát kell elszámolni, órás elszámolás esetén pedig – a beosztással egyezően – 0 óra szabadság számolandó el, azaz lényegében értelmetlen a szabadság kiadása e napra.

Ha tehát az előre kiadott (kivett) szabadság napján a munkavállaló keresőképtelen, akkor ez utóbbi jogcímen mentesül a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettsége alól, ami felülírja a szabadságot. E szabadság napokat a munkavállaló a tárgyévben később még igénybe veheti. Ha pedig erre a tárgyévben már nem kerülhet sor – mint a bevezető szerinti példában –, úgy az akadály elhárulását követő 60 napon belül a tárgyévet követően is kiadható a szabadság.

Forrás: munkajog.hu