Heti 40 órás munkaidőben foglalkoztatja az üzlet az eladókat. A tulajdonos azt szeretné, hogy egy dolgozó vigye végig a 12 órát, reggel 6-tól este 6-ig. Szombaton és vasárnap is nyitva van a bolt, ugyancsak ilyen munkarendben. Ebben az esetben mennyi pihenőnapot kell adni a dolgozóknak, és jár-e nekik túlórapótlék? – kérdezte az Adózóna olvasója. Dr. Hajdu-Dudás Mária munkajogi ügyvéd szakértő válaszolt.

A tervezett megoldásnak nincs akadálya egyenlőtlen munkarend alkalmazása és munkaidőkeretben történő foglalkoztatás vagy elszámolási időszak alkalmazása mellett. A munkáltató főszabályként a munkaidőt hétfőtől péntekig osztja be, szombaton és vasárnap a munkavállaló a heti pihenőidejét tölti. Ezt nevezzük általános munkarendnek. Ebben az esetben a munkavállaló a munkarend szerinti munkanapokra eső munkaszüneti napokon (például húsvéthétfő) is mentesül a rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettsége alól.  

A munkáltató azonban ettől eltérően is beoszthatja a napi munkaidőt. Ennek során vagy a munkaidőt osztja be egyenlőtlenül az egyes munkanapokra, vagy a heti pihenőnapokat. Ilyen egyenlőtlen munkaidőbeosztásra kizárólag munkaidőkeret vagy elszámolási időszak alkalmazása esetén van lehetőség. 

Azaz például annak ellenére, hogy a munkáltató napi 8 óra tartamú munkaidőre alkalmazza egy dolgozóját (ez az általános teljes napi munkaidő), nyugodtan beoszthatja napi 12 óra tartamú munkavégzésre is. Ráadásul olyannyira rugalmas a szabályozás, hogy bizonyos munkavállalói körökre eltérő munkaidőkeret is meghatározható. 

A munkaidőkeretben teljesítendő munkaidő megállapítása során ügyelni kell 

– a munkaidőkeret tartamára,
– a napi munkaidő mértékére és
– az általános munkarendre,

azzal, hogy az általános munkarend szerinti munkanapra eső munkaszüneti napot figyelmen kívül kell hagyni.  

A keret tartamának meghatározása többféle módon történhet. Megfelelő, ha konkrét naptári napokban jelöli meg a munkáltató a kezdő és befejező időpontját (például 2021. január 1. napjától 2021. május 31. napjáig tart), ugyanakkor a munkaidőkeretnek nem kell feltétlenül egybeesnie az adott naptáridőszakkal (például hónappal), és nemcsak elsején, hanem akár adott hónap közepén vagy végén is kezdődhet. Elegendő ugyanakkor az általános meghatározás is, mint például egyhavi munkaidőkeret, melynek kezdő időpontja a hónap első napja, befejező időpontja az utolsó napja.  

A munkavállaló beosztás szerinti napi munkaideje – a részmunkaidőt kivéve – 4 óránál rövidebb nem lehet, a maximális idő 12 óra, a heti munkaidő pedig legfeljebb 48 óra lehet (készenléti jellegű munkakörben a felek megállapodása alapján maximum 72 óra).

A napi, illetve a heti korlát esetén az elrendelt rendkívüli munkaidőt is figyelembe kell venni. A heti munkaidő felső határának betartásánál a munkaidőkeret alkalmazása rugalmasabbá teheti a munkavállalók beosztását, mivel ilyenkor annak tartamát a munkaidőkeret átlagában kell figyelembe venni.  

A munkaidőkeret tartama legfeljebb 4 hónap vagy 16 hét lehet. A főszabály alól vannak kivételek: legfeljebb 6 hónap vagy 26 hét lehet a keret tartama a megszakítás nélküli, a több műszakos, valamint az idényjellegű tevékenység keretében, a készenléti jellegű, továbbá a polgári repülésben hajózó, légiutas-kísérő stb. foglalkoztatott munkavállaló esetében. Ha azt technikai vagy munkaszervezési okok indokolják, a munkaidőkeret tartama kollektív szerződés rendelkezése szerint legfeljebb 12 hónap vagy 52 hét. A veszélyhelyzet tartama alatt és annak megszűnését követő 30 napig a munkáltató legfeljebb 24 havi munkaidőkeretet rendelhet el. A fiatal munkavállaló védelme érdekében szigorú szabály, hogy legfeljebb egyheti munkaidőkeret határozható meg. 

A napi munka befejezése és a következő munkanapi munkakezdés között legalább 11 óra egybefüggő pihenőidőt (napi pihenőidőt) kell biztosítani. Kivételt képez az osztott munkaidőben, a megszakítás nélküli, a több műszakos vagy az idényjellegű tevékenység keretében foglalkoztatott munkavállaló. Ezekben az esetekben a napi pihenőidő időtartama legalább 8 óra. Egyenlőtlen munkaidőbeosztás esetén hat egybefüggő munkanapot követően legalább egy heti pihenőnapot be kell osztani. a megszakítás nélküli, a több műszakos, az idényjellegű tevékenység keretében foglalkoztatott munkavállaló számára havonta legalább egy heti pihenőnapot be kell osztani. További lényeges rendelkezés, hogy havonta legalább egy heti pihenőnapot vasárnapra kell beosztani (kivéve a szombaton és vasárnap részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalók esetét). 

A munkavállalót – a heti pihenőnapok helyett – hetenként legalább 48 órát kitevő, megszakítás nélküli heti pihenőidő illeti meg. A heti pihenőidőt havonta legalább egy alkalommal vasárnapra kell beosztani (kivéve a szombaton és vasárnap részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalók esetét). További lehetőség a heti pihenőidő helyett a munkavállalónak hetenként legalább 40 órát kitevő és egy naptári napot magába foglaló megszakítás nélküli heti pihenőidő biztosítása. A munkavállalónak azonban a munkaidőkeret átlagában legalább heti 48 óra heti pihenőidőt kell ilyen esetben is biztosítani. 

Óriási előnye a munkaidőkeretnek, hogy szombaton, rendes munkaidőben történő munkavégzésért munkaidőkeret esetén nem kell bérpótlékot fizetni. Más a helyzet akkor, ha szombatra nem volt beosztva a munkavállaló, de a munkáltató elrendelte, hogy menjen be dolgozni.  

Vasárnapi munkavégzés esetén merülhet fel bérpótlék-fizetési kötelezettség. A munkavállalónak 50 százalékos bérpótlék jár, ha a rendes munkaidőben történő munkavégzésre kizárólag (ez fontos elem) az alábbiak alapján kötelezhető: többműszakos tevékenység keretében, készenléti jellegű munkakörben dolgozik, továbbá a kereskedelemről szóló törvény hatálya alá tartozó, kereskedelmi tevékenységet, a kereskedelmet kiszolgáló szolgáltató, valamint kereskedelmi jellegű turisztikai szolgáltatási tevékenységet folytató munkáltatónál foglalkoztatott.  

Munkaszüneti napon történő munkavégzés esetén a munkavállaló minden esetben jogosult 100 százalék mértékű bérpótlékra. 

Érdekes kérdést vet fel, hogy a rendkívüli munkavégzés elszámolására hogyan kerülhet sor. Ehhez a munkáltatónak a keret elején ki kell számolnia, hogy összesen hány munkaórát kell a dolgozónak teljesítenie, a keret végén pedig azt, hogy ténylegesen hány órát teljesített. Például, ha egyhavi keretben 168 órát kellett ledolgozni, de ehelyett 175 óra lesz az eredmény a keret végén, akkor a 7 óra különbözetre a munkavállalónak 50 százalék bérpótlék jár, kivéve, ha a felek abban állapodnak meg, hogy a munkáltató szabadidővel kompenzálja az elvégzett munkát. A szabadidő nem lehet kevesebb az elrendelt rendkívüli munkaidő vagy a végzett munka tartamánál, és erre az alapbér arányos része jár, és annak biztosításáról nem dönthet egyoldalúan a munkáltató. Lényeges szabály: hiába van munkaidőkeret elrendelve, túlóra az is, ha a munkáltató hétfőre 10 órára osztja be a dolgozót, de aznap túlórát rendel el, és a munkavállaló így 11 órát dolgozik. 

Rendkívüli munkavégzésért járó díjazás illeti meg a munkaidőkeretben dolgozót akkor is, ha az előre közölt beosztása szerint – a fenti példánál maradva – szombaton nem kellett volna munkát végeznie, azonban a munkáltató ezen munkaidőbeosztás szerinti heti pihenőnapjára (pihenőidejére) rendelt el rendkívüli munkát. Ilyenkor a munkavállalónak 100 százalék bérpótlék jár, kivéve, ha a munkáltató – egyoldalú döntése alapján – másik heti pihenőnapot (heti pihenőidőt) biztosít, mert ilyenkor a bérpótlék mértéke 50 százalék. 

Fontos, hogy a túlórákat nem lehet görgetni, azokat ki kell fizetni, nem lehet később ledolgoztatni a keretben fel nem használt órákat. 

Forrás: adozona.hu