Az élettársi kapcsolat megállapíthatóságát nem a házasság fennállása, hanem a házassági életközösség fennállása zárja ki. Az a tény, hogy egy házasság jogilag fennáll, nem jelenti azt, hogy a házassági életközösség is fennállna, ezért az élettárs jogcímén előterjesztett özvegyi nyugdíj iránti igény nem utasítható el pusztán arra hivatkozással, hogy a jogszerző házasságának fennállására tekintettel, jogilag az élettársi kapcsolat fennállása kizárt. A következőkben egy a témát érintő érdekes jogesetet mutatunk be. Az ado.hu cikke.

A tényállás a következő volt: Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság Nyugdíjfolyósító Igazgatósága a 2015. június 25. napján kelt határozatával a felperesnek a 2015. február 13-án elhunyt S. Gy. (jogszerző) jogán élettársi jogcímen ideiglenes özvegyi nyugdíj, valamint özvegyi nyugdíj megállapítása iránt előterjesztett kérelmét elutasította a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tny.) 45. § (2) bekezdése rendelkezése alkalmazásával. Az első fokon eljáró társadalombiztosítási szerv megállapította, hogy a jogszerző és a házastársa azonos lakcímen, megszakítás nélkül folyamatosan együtt éltek, ezért a felperes és a jogszerző „jogilag élettársak nem lehettek”, így a jogosító feltételek hiányában el kellett utasítani a kérelmét.

Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság Központ a 2015. október 16. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta a Tny. 45. § (1)-(2) bekezdése, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (továbbiakban: Ptk.) 685/A. §-a és a 2014. március 15. napjától hatályos Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (továbbiakban: új Ptk.) 6:514. § (1) bekezdése rendelkezéseire alapítottan. A másodfokú hatóság a rendelkezésre álló bizonyítékokat egyenként és összességében értékelve megállapította, hogy a jogszerző és a házastársa házassági életközössége a jogszerző haláláig fennállt. A házasságuk fenntartására irányuló szándékuk kölcsönös volt, a házasság felbontását egyik fél sem kívánta. A jogszerző haláláig érzelmi kötődésük fennállt annak ellenére, hogy a jogszerző más személlyel (felperessel) is érzelmi kötődésen nyugvó kapcsolatot tartott fenn. A közös gazdálkodást támasztja alá, hogy a jogszerző nyugellátásának folyósítása haláláig házastársával közös bankszámlára történt. A jogszerző házassági életközössége megszüntetésére nem került sor az erre irányuló kölcsönös szándék hiányában, a jogszerző házassági életközösségben élt, melynek valamennyi tartalmi eleme (érzelmi kötődés, közös gazdálkodás) fennállt, ezért a Ptk. és az új Ptk. rendelkezései alapján egyidejűleg a felperessel élettársi kapcsolatban nem állhatott, ezért a jogszerző jogán a felperes részére élettárs jogcímén hozzátartozói nyugellátás megállapítására nem volt lehetőség.

A felperes kereseti kérelmében kérte a társadalombiztosítási szervek határozatainak hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárás lefolytatására kötelezését.

Sérelmezte a felperes, hogy az általa megjelölt tanúk a közigazgatási eljárásban nem kerültek meghallgatásra, a bíróság nem vette figyelembe, hogy a jogszerzővel annak haláláig 2003. óta H.-ban albérletben, majd ezt követően M.-en a L. utcában (felperes tulajdonát képező házban) együtt éltek teljes érzelmi és anyagi közösségben, együtt dolgoztak, szabadidejüket együtt töltötték, együtt takarékoskodtak és gazdálkodtak, betegségében a jogszerzőt ápolta, vitte orvostól orvosig, rehabilitációra. A jogszerzőnek a feleségével sem érzelmi, sem a mindennapokra kiterjedő gazdasági közössége nem volt, a feleségétől 2003 óta külön élt, de volt közös ingatlanuk, amelynek költségei egy részét a jogszerző fedezni kívánta és a közös gyermekekről, unokákról gondoskodni akart.

A felperes álláspontja szerint az alperes megsértette a tisztességes eljáráshoz fűződő jogát, mivel nem figyelmeztette, hogy tényállításait csak okiratokkal és tanúkkal támaszthatja alá. A határozat részben a közhiteles (közjegyzői) okiratban foglaltakkal ellentétes megállapításokat tartalmaz a jogszerzővel való élettársi viszonya tekintetében.

Az alperes nyugdíjbiztosítási szerv ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte a határozataiban foglalt jogi és ténybeli indokait fenntartva. Az alperes kiemelte, hogy a halotti anyakönyvi kivonat tanúsága szerint a jogszerző nős családi állapotúként halálozott el, ezért az élettársi kapcsolat megállapíthatósága a felperes és a jogszerző között a Tny. 45. § (2) bekezdése és a Ptk. 6:514. § (1) bekezdéséből adódóan kizárt. Az alperes kiemelte, hogy a házastársak nem vitásan tartották egymással a kapcsolatot, lakossági folyószámlájukat közös néven vezették, bejelentett lakcímük azonos volt. A 2015. június 12. napján jogerőre emelkedett hagyatékátadó végzés, mint közokirat tanúsítja, hogy az örökhagyó után a törvényes öröklésre három gyermeke és túlélő házastársa volt jogosult. Az új Ptk. 7:62. § (1) bekezdése szerint nem örökölhet az örökhagyó házastársa, ha az öröklés megnyíltakor a házastársak között életközösség nem állott fenn és az életközösség visszaállítására sem volt kilátás. A jogszerző és a házastársa házassági életközössége a jogszerző haláláig fennállt, házasság fenntartására irányuló szándék egységes és kölcsönös volt a felek között, az életközösség végleges megszűnését egyikük sem kívánta. Nem vitásan a jogszerző érzelmileg kötődött a felpereshez, azonban a házassági életközösség fennállása kizárta az élettársi kapcsolat és az ezen alapuló özvegyi nyugdíj megállapíthatóságát.

Az elsőfokú bíróság a felperes és a jogszerző élettársi kapcsolatának megállapítására tekintettel előírta az alperes nyugdíjbiztosítási szerv számára, a felperes részére élettársi jogcímen ideiglenes özvegyi nyugdíj megállapítását.

A Kúria gyakorlata szerint : a Tny. 45. § (1)-(2) bekezdése értelmében özvegyi nyugdíjat a házastárs, az elvált házastárs és az élettárs kaphat. Özvegyi nyugdíjra jogosult a házastársra előírt feltételek fennállása esetén az is, aki élettársával annak haláláig egy év óta megszakítás nélkül együtt él és gyermekük született, vagy megszakítás nélkül 10 év óta együtt él. A Tny. alkalmazása során a Ptk. 685/A. §-a (új Ptk. 6:514. §-a) szerint élettársi kapcsolat áll fenn két olyan házasságkötés vagy bejegyzett élettársi kapcsolat létesítése nélkül közös háztartásban érzelmi és gazdasági közösségben (életközösségben) együtt élő személy között, akik közül egyiknek sem áll fenn mással házassági életközössége, bejegyzett élettársi életközössége vagy élettársi kapcsolata és akik nem állnak egymással egyenes ági rokonságban vagy testvéri, féltestvéri kapcsolatban. A Tny. 45. § (2) bekezdésében rögzített konjunktív feltételek egyikének a hiánya is arra vezethet, hogy az igénylő az özvegyi nyugdíj ellátásra nem válik jogosulttá. Az élettársi kapcsolat közvélekedés szerinti értelmezése nem azonos az élettársi életközösség törvényben rögzített fogalmával. Az özvegyi nyugdíjra való jogosultság elengedhetetlen feltétele a gazdasági életközösség fennállása. A meghallgatott tanúk vallomásai alapján megállapítható volt a felperes és a jogszerző közös háztartásban történő együttélése, közös életvitel folytatása, illetve jövedelmei közös célra történő felhasználása. Kétséget kizáróan bizonyított volt, hogy a kapcsolat kimerítette az élettársi életközösség – az új Ptk. 6:514. §-ában foglaltakkal azonosan szabályozott, – a Ptk. 685/A. §-ában meghatározott fogalmi elemeit.

A perbeli adatok alapján nem kétséges, hogy a jogszerző „kettős életvitele” folytán a felperessel való együttélése mellett a beavatkozót (volt feleség) anyagilag támogatta (közös bankszámlára utalt nyugdíjával) és érzelmileg sem zárkózott el tőle. Az élettársi kapcsolat tényének megállapíthatósága nem feltételezi a korábbi családdal való kapcsolat teljes megszakítását, a hozzájuk fűződő érzelmi viszony megszüntetését. Ebből kifolyólag a családi együttléteket igazoló tanúvallomások a jogszerzőnek a korábbi családjával való kiegyensúlyozott viszonyát és a beavatkozó felé mutatott megbecsülését támasztják alá és nem zárják ki a felperessel való – a perben kétséget kizáróan bizonyított és a beavatkozó által sem vitatott – érzelmi kapcsolat fennállását. Az élettársi kapcsolat megállapíthatóságát nem a házasság fennállása, hanem a házassági életközösség fennállása zárja ki, mely utóbbi a fentebb részletezettek szerint nem volt megállapítható. Az a tény, hogy a beavatkozó és a jogszerző között a házasság jogilag fennállt – a fentebb kifejtettekre figyelemmel -, nem jelenti azt, hogy közöttük a házassági életközösség is fennállt volna. A bankszámlán fennálló rendelkezési jogosultság ténye sem cáfolja a jogszerző és a felperes gazdasági célokban való együttműködését. A bankszámlához való hozzáférési jogosultságból a gazdasági együttműködés hiányára ok-okozati következtetést nem lehet levonni, mert – a következetes ítélkezési gyakorlat szerint – az élettársi kapcsolat tényének megállapíthatóságát önmagában nem zárja ki a külön bankszámla fenntartása és az sem, hogy ahhoz a másik félnek nincs hozzáférése. A közös gazdálkodás, a gazdasági közösség megítélése szempontjából kizárólag annak van jelentősége, hogy a feleket a döntéshozatal során a közös megélhetés, az előrejutás szándéka vezérli-e (BH1998. 588., Pfv.II.21.286/2005., Pfv.II.21.246/2015.).

A perben nem volt vitás, hogy a felperes és a jogszerző azonos lakcímen laktak, a felperes gondoskodott a jogszerzőről. Az özvegyi nyugdíj megállapításának az élettársi kapcsolat fennállása a feltétele, amelyről a Tny. és a Ptk. – a jogerős ítéletben is felhívott – rendelkezései alapján kellett dönteni. Mindezek alapján a jogerős ítélet nem sérti a felülvizsgálati kérelemben felhívott jogszabályokat, ezért azt a Kúria a Pp. alapján hatályában fenntartotta. (Kúria, Mfv.III.10.576/2017.)

Forrás: ado.hu