Kirúgással fenyegették az SZGYF dolgozóit, ha nem írják alá, hogy hozzájárulnak a megfigyelésükhöz. Az aláírandó nyilatkozatot visszavonták, de ettől még a megbízhatósági vizsgálatokat lefolytathatják. A TASZ az Alkotmánybíróság elé viszi a pártállami időket idéző szabályozást, ehhez várja az érintettek jelentkezését.

Nyilatkozat-mintákat küldött a héten több ezer dolgozójának a hazai szociális ellátórendszer vízfeje, a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság (SZGYF): eszerint hozzá kell járulniuk, hogy a rendőrség belső bűnmegelőzési szerve megfigyelje őket, megbízhatóságukat vizsgálja, ellenkező esetben azonnali hatállyal ki lesznek rúgva. A nyilatkozatot azóta visszavonták – pont olyan érthetetlenül, mint ahogy kiküldték. 

Csakhogy a megbízhatósági vizsgálatot ugyanúgy lefolytathatják a szociális és gyermekvédelmi dolgozókkal szemben, csak beleegyező nyilatkozatot nem kérnek hozzá, legalábbis egyelőre.

A káosz mögött az állhat, hogy nem egyértelmű, kire vonatkozik pontosan a törvény szövege, ami szintén súlyosan jogsértő helyzetet eredményez.

Az úgynevezett megbízhatósági vizsgálatot eredetileg a korrupt rendőrök és köztisztviselők lebuktatására találták ki, a Rendőrségről szóló törvény 7.-7/D. §-ai ágyaznak meg neki. Már a törvénybe iktatásakor kifogásoltuk, hogy túl széles körben teszi lehetővé a megfigyelést, még a rendőrökkel szemben is. Idén a hálapénz elleni harcban kiterjesztették az egészségügyi dolgozókra is a megfigyelés lehetőségét, majd megszaladt a jogalkotó keze, és mindenkire alkalmazandóvá tette az államigazgatásban bölcsődei dolgozóktól az oktatási anyagokat gyártó szakemberekig.

Hogy a rendőröknél milyen korrupciót szeretnének lebuktatni, az még érthető.

De milyen korrumpálódástól tartanak azoknál a gyermekvédelmi gyámoknál, szociális munkásoknál, dajkáknál, akik eddig is megalázó éhbérért, kizárólag a szakma iránti elkötelezettség miatt maradtak a helyükön, és akik olyan szegénységben élő, szociálisan ellehetetlenült emberekkel dolgoznak, akik ha akarnák, sem tudnák őket lefizetni?Akik az elmúlt egy évben úgy végezték a dolgukat bármiféle bérkiegészítés nélkül, úgy jártak be a járvány által különösen veszélyeztetett zárt intézményekbe, hogy maszkot sem kaptak a munkáltatójuktól, akik maguk vettek WC-papírt, mert az SZGYF még azt sem biztosította? Ki akarna egy javítóintézeti nevelőt lefizetni, hogy bejuthasson a javítóintézetbe? Vagy ki akarná az elárvult intézeti gyermekek képviseletét ellátó gyámot lefizetni, hogy az elzárt gyerekeknek extra csokit adjon, vagy a nincstelen gyerekek nemlétező vagyonát megszerezze?

Sok értelme nincs havi 150-160 ezer forintot kereső szociális munkásokat a korrumpálódás veszélye miatt megfigyelni, a jogszabály mégis komoly lehetőségeket ad a nyomozók kezébe: az érintetteket akár évente háromszor is akár egy hónapig meg lehet figyelni, eközben lehet róluk titokban információt gyűjteni, még a családtagjaik, rokonaik, barátaik, kollégáik személyes adataira vonatkozóan is, ha úgy adódik. (Ez abból a bekezdésből következik, mely szerint a megfigyelés szempontjából nem releváns személyek személyes adatait utóbb meg kell semmisíteni.)

Ráadásul, bár elvileg a korrupció üldözésére találták ki a szabályt, a törvény nem fogalmaz ilyen szűk körűen: a rendőr titkosan megfigyelheti, hogy a szociális munkás (és bármely költségvetési szerv alkalmazásában dolgozó közalkalmazott) „eleget tesz-e a jogszabályban előírt hivatali, illetve jogszabályban, kollektív szerződésben, üzemi megállapodásban, valamint munkaszerződésben előírt munkaköri kötelezettségeinek”. Vajon ezt úgy kell érteni, hogy megfigyeli majd a rendőr, hogy egy gyermekotthoni nevelő milyen sorrendben ebédelteti a csoportokat? Vagy hogy egy gyermekvédelmi gyám mennyire sikeresen gondoskodik a rábízott gyermek lelki és erkölcsi fejlődéséről? Ugyanis e szakemberek munkaköri kötelezettségei ilyen jellegű, szakmai munkát jelentenek.

Teljesen értelmezhetetlen, hogy a szociális dolgozók szakmai feladatait egy hozzá nem értő rendőr miként, és milyen alapon ellenőrizhetné – ráadásul fedett nyomozóként, titkos adatgyűjtéssel, megfigyeléssel, munkahelyi lehallgatással. Lehet takarózni azzal, hogy

de hát mindenki tudja, hogy nem erre fogják használni majd a megbízhatósági vizsgálatot,

ám ha a törvény lehetőséget ad az ilyen szintű megfigyelésre, azzal bármikor élhet a rendőrség. Márpedig jogállami keretek között nem szokás a bűnüldöző szervek szemérmes visszafogottságára bízni a törvények alkalmazását. 

Ez az értelmetlen, céltalan és súlyosan jogsértő megfigyelési lehetőség a legrosszabb pártállami időket idézi. Másra, mint a szociális ágazatban egyébként is kizsigerelt dolgozók megfélemlítésére és megalázására, nem alkalmas. A január óta hatályban lévő szabályozás nincs összhangban a jogállamisággal, és túlzott beavatkozást enged az egyén magánszférájába. Emiatt a megbízhatósági vizsgálat kiterjesztésének kérdését az Alkotmánybíróság elé visszük. 

Ehhez keressük olyan érintettek jelentkezését, akiket azért ért munkahelyükön hátrány – akár felmondás –, mert nem írták alá a megbízhatósági vizsgálathoz való hozzájáruló nyilatkozatot.

Forrás: 444.hu