Az unió alapjogi chartája a kormánytisztviselők és a köztisztviselők jogviszonyára alkalmazandónak minősül‑e? - kérdezte a Kúria az Európai Bíróságot. A testület azonban úgy döntött, nem illetékesek a kérdésben. A passzust az Ab eltörölte, de az alkalmazásának időpontjában viszont hatályos volt – írja a munkajog.hu.

Az uniós joggal, valamint a nemzeti jogszabályokkal és gyakorlattal összhangban minden munkavállalónak joga van az indokolatlan elbocsátással szembeni védelemhez - áll az Európai Unió alapjogi chartájában.

A korábbi  magyar szabályozás, a kormánytisztviselők jogállásáról szóló 2010. évi LVIII. törvény viszont kimondta:

„A kormánytisztviselői jogviszonyt

a)      a kormánytisztviselő lemondással,

b)      a munkáltató felmentéssel

indokolás nélkül megszüntetheti."

A Kúria egy konkrét ügy kapcsán fordult az Európai Bírósághoz, előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezve.

A Kúria az alábbi kérdéseket tette föl az Európai Bíróságnak: 

„1)      A [Charta] a kormánytisztviselők és a köztisztviselők jogviszonyára alkalmazandónak minősül‑e?

2)      [A Charta] 30. cikkét úgy kell‑e értelmezni, hogy ennek az indokolatlan elbocsátás elleni védelemre vonatkozó rendelkezése arra tekintet nélkül alkalmazandó, hogy a tagállam az [1996. május 3‑án Strasbourgban módosított, 1961. október 18‑án Torinóban aláírt] Európai Szociális Charta 24. cikkét nem ismerte el magára nézve kötelezőnek?

3)      Ha igen, [a Charta] 30. cikkét úgy kell‑e értelmezni, hogy az »indokolatlan elbocsátás« fogalmával megegyező az a tagállami rendelkezés, amely szerint a kormánytisztviselő felmentésekor nem kell vele közölni a döntés indokát?

4)      Az Európai Unió Alapjogi Chartája 30. cikkének »az uniós joggal, valamint a nemzeti szabályokkal és gyakorlattal összhangban« szövegrészét úgy kell‑e értelmezni, hogy tagállam jogszabállyal meghatározhat olyan kivételes személyi kört, akik jogviszonya megszüntetésénél nem kell alkalmazni a 30. cikket?

5)      A 2), 3) és 4) sz. kérdés függvényében [a Charta] 51. cikkének (1) bekezdését kormánytisztviselőre vonatkozóan úgy kell‑e értelmezni, hogy a 30. cikkel ellentétes tagállami szabályozást a tagállami bíróságnak figyelmen kívül kell hagynia?"

Az Európai Bíróság szerint azonban az alapjogi charta "rendelkezéseinek a tagállamok csak annyiban címzettjei, amennyiben az Unió jogát hajtják végre", márpedig szerintük az ügy semmiképp nem értelmezhető úgy, hogy  "a Chartán kívüli uniós jogszabályok értelmezését vagy alkalmazását is érintené". A teljes ítélet itt olvasható.

A Kúria a konkrét ügyben úgy döntött, hogy az Alkotmánybíróság az Abtv. 43. § (4) bekezdése alapján „a sérelmezett rendelkezést a jövőre nézve semmisítette meg …, az 2011. május 31-én veszti hatályát" [8/2011. (II.18.) AB határozat 6. pont]. Ebből az következik, hogy a felperes felmentése közlésének időpontjában a Ktjv. 8. § (1) bekezdés b) pontja alkalmazható volt.

A perben a Pp. 164. § (1) bekezdés alapján – figyelemmel az MK. 95. számú állásfoglalás IV. pont indokolására is – azonban a felperesnek a munkáltató részéről történő rendeltetésellenes joggyakorlást kellett bizonyítania, vagyis azt, hogy az adott esetben a munkáltató az indokolás nélküli felmentés jogával visszaélt az Mt. 4. § (2) bekezdésében foglalt valamely körülmény miatt. Ilyen azonban ítéleti bizonyossággal nem volt megállapítható. Önmagában a jogszabályon alapuló jogviszony megszüntetés  „indokolás hiányában sem" valósította meg a rendeltetésellenes joggyakorlást - indokolta ítéletét a Kúria.

Forrás: munkajog.hu