Kötelező alapbért fizetnie a munkáltatónak, ha otthonmaradásra utasítja az alkalmazottat. A munkavégzést pedig nem kötheti negatív teszt bemutatásához még a járványhelyzetben sem. A keresőképtelenség megállapítása orvosi kérdés, így ha a munkaadó a szakvélemény ellenére is Covid-tesztet szeretne, neki kell megfizetnie az árát – írja a Magyar Nemzet.

 Egyre több munkahelyen fordul elő, hogy valamelyik alkalmazott lebetegszik. Ez nem meglepő az őszi hónapokban, ugyanakkor a járvány megjelenése óta, és most, a második hullám idején különösen érzékenyek mind a munkaadók, mind a munkatársak akkor is, ha nem bizonyított a koronavírus-fertőzöttség.

Ebben a helyzetben a munkáltatónak a kötelessége lépéseket tenni arra, hogy a lehető legkisebb lehetősége legyen a vírus terjedésének, ezeket a lépéseket pedig a legtöbb munkáltató már rögzítette az elmúlt hónapokban a belső szabályzatokban, pandémiás protokollban.

A járványveszély csökkentése érdekében a munkáltató számos olyan új intézkedést is tehet – akár ad hoc jelleggel –, amelyet a hivatkozott belső szabályzatok nem rendeznek, de nincs joga bármilyen lépésre

– hívja fel a figyelmet a Réti, Várszegi és Társai Ügyvédi Iroda. Idetartoznak többek között a munkaszervezeten belüli kontaktkutatások, egyes munkavállalók vagy munkavállalói csoportok elkülönítése.

A munkaszervezet védelme érdekében a munkáltató bármikor kötelezheti arra is a munkavállalóit, hogy meghatározott időre vagy az intézkedés visszavonásáig maradjanak otthon.

Ha az otthoni tartózkodás alatt a munkavállaló nem tud munkát végezni, úgy részére erre az időszakra – a felek megállapodása alapján – szabadságot lehet kiadni.

Ha a munkavállalónak már elfogyott a felhasználható szabadsága, viszont működési okokból indokolt az elkülönítése, úgy erre az időszakra a munkavállaló számára alapbért kell fizetni, az állásidőre vonatkozó szabályok szerint.

A letöltött állásidőt úgy kell kezelni, mintha ezt az időtartamot a munkavállaló ledolgozta volna. Ennek azért van jelentősége, mert a munkavállaló később nem vagy csak túlóra elrendelésével kötelezhető arra, hogy az állásidő alatt kiesett munkáját ledolgozza.

Az állásidő elrendelhető határozott és határozatlan időtartamra is. Amennyiben az állásidő elrendelésének időpontjában fennálló körülmények megváltoznak, úgy a munkáltató arra is jogosult, hogy a munkavállalókat munkavégzésre visszarendelje.

A munkavállaló ebben az esetben köteles a munkáltató utasításának megfelelően a munkahelyén megjelenni akkor is, ha a döntéssel valamilyen okból nem ért egyet.

A munkáltató nem kötelezheti munkavállalóit arra, hogy a visszatérésükhöz szükséges tesztet saját költségükön készíttessék el, illetve olyan intézkedést sem hozhat, hogy a munkavállalók csak akkor térhetnek vissza a munkahelyi közösségbe, ha az egészségi állapotukat teszttel igazolják.

Az ügyvédi iroda álláspontja szerint a betegség, keresőképtelenség megállapítása orvosi kérdés, így a háziorvos döntheti el, indokolt-e akár további elkülönítés.

Ha az orvos a munkavállalót keresőképesnek minősíti, úgy a munkáltató köteles visszaengedni a munkaszervezetbe, függetlenül attól, hogy ezt külön teszttel igazolja-e vagy sem.

Pontosabb adat jött a karantén alatti munkavégzésről

A legszigorúbb korlátozások alatt, 2020 második negyedévében 14 százalékkal csökkent az Európai Unióban a munkaerőpiaci részvétel. Ez az adat nem a foglalkoztatottak és a munkanélküliek létszámváltozását méri, hanem a munkaerőpiaci részvételt mutatja, tehát beletartoznak azok is, akik hivatalosan foglalkoztatottak voltak, de a karanténidőszak alatt átmenetileg nem tudtak dolgozni. Az Eurostat adatai szerint a korlátozások Írországban, Olaszországban és Ausztriában tették legkevésbé lehetővé a munkavégzést az április és június közötti időszakban.

Forrás: Magyar Nemzet