Jogi képviselőjükön keresztül keresetet nyújtottak be a Székesfehérvári Törvényszéknél a Vasas Szakszervezeti Szövetség tisztségviselői, miután a Dunaferr az általuk meghatározott, július 10-i határnapon túl sem rendezte semmilyen formában az elmaradt szabadságos béreket a dunaújvárosi nehézipari vállalat dolgozói felé. A Mérce cikke.

A huzavona közel egy hónapja indult, amikor kiderült, a kollektív szerződésben elvileg rögzített juttatást a cég menedzsmentje a szakszervezet többszöri jelzése és felszólításai ellenére sem rendezte a dolgozók felé, holott annak megfizetése a kollektív szerződésben egyértelműen ki volt kötve.

A Dunaferr dolgozói eddig hagyományosan minden év június 10-ig bezárólag, a esedékes, havi alapbérrel együtt kapták meg a hatályos bérmegállapodás szerint az ennek összegéhez arányosított szabadságos bért, amely plusz juttatásként elvileg minden dolgozónak jár.

Molnár László, a Dunaferr DV Vasas Szakszervezeti Szövetség vezetője a Mércének elmondta, a Vasas Szakszervezeti Szövetség elnökségével egyeztetve, tegnap úgy döntöttek, nem várhatnak tovább, és a szövetség ügyvédei végül polgári peres keresetet kellett, hogy benyújtsanak az illetékes törvényhozási szervnél, mivel a cég nemhogy nem fizetett, de hetek óta semmiféle hivatalos csatornán nem kommunikál velük.

Az utolsó (június közepén történt) vállalati üzenet az volt, hogy részletfizetést ajánlottak fel, ennek a feltételeibe viszont nem tudtunk belemenni.

-tette hozzá.

A hivatalos tájékoztatást tegnap délelőtt tagságuk felé is megtette a szakszervezet.

Molnár hozzátette, egyáltalán nem kívántak a pereskedés eszközével élni a dolgozók, viszont a Dunaferr jelenleg tanúsított magatartásával szerinte

most átszakadt egy gát, eddig soha nem volt ugyanis arra példa, hogy megkötött megállapodásokat egyoldalúan valaki felrúgjon, és semminek vegye.

-mondta Molnár, megemlítve, hogy tavaly óta a szakszervezetekkel szembeni, ellenséges légkör miatt a munkáltató „immár mindent megtesz azért hogy ellehetetlenítse” a munkájukat. Felidézte, hogy már 2019 közepén is voltak viták a Dunaferr és a szakszervezet között, erre volt példa az is, hogy tavaly a SZÉP-kártyás juttatások igényfelmérése után is próbálkozott az egy összegben való kifizetéstől eltérni a Dunaferr, ebbe a Vasas akkor nem ment bele, mire a cég felmondta az addig egyezség alapján biztosított irodabérleti, és takarítási térítést a szakszervezet felé. Így onnan már akkor ki kellett költözniük.

Egy másik ilyen példa volt, amikor az úgynevezett „szellemi munkát végzők” 1000 fős állományában megpróbálta a cégvezetés bevezetni 4 órás munkaidőt. A szakszervezet ezt is megakadályozta, ugyanis, mint Molnár is felvetette, hivatalosan például a műszakvezetők is a szellemi dolgozók közé számítanak, az azonban egyáltalán nem életszerű, hogy ők például csak 4 órában, és 4 órás munkaidőnek megfelelő illetményért dolgozzanak egy nap, ennyi idő alatt ugyanis nem tudnák munkájukat ellátni.

Mindezek után következett a szabadságos bér kifizetésének megtagadása idén.

Ahogyan azt tegnapi, a témáról szóló, részletes riportunkban is írtuk, a nehézipari nagyvállalatnál a munkásság szervezettségi szintje hagyományosan nagyon magas, a szakszervezetnek mindenki tagja és az az átlag magyar munkahelyekhez képest is igen erős érdekérvényesítő képességgel rendelkezik.

A Dunaferr egyébként a július 10-i, kifizetési határidőt még év elején kérte a hagyományos június 10-e helyett, és a csúszás megindoklásánál az „acélipari válság” hatásaira hivatkozott.

Jevgenyij Tankiljevics az orosz állami érdekeltségbe tartozó acélipari nagyvállalat vezérigazgatója pedig május elején még az Index.hu-n panaszkodott arról, a vállalat helyzete igen rossz, főleg állami garanciákra és segítségre várnak az abból való kilábaláshoz, ennek ellenére ők az elmúlt években jelentős béremelést hajtottak végre, különösen „kékgalléros”, gyári munkásaik körében:

most olyan lépések meghozatalára kényszerültünk, amikre még nem volt példa az én irányításom alatt. Felmerült az is, hogy öt napot csúszni fognak most a fizetések, de ezt sikerült most kezelni, és időben érkezik a bér a dolgozókhoz.

-tette ekkor hozzá. Azóta a szabadságos bér esetében a cég elmaradása már több, mint egy hónap, a kommunikáció azonban megszakadt.

Forrás: Mérce