A koronavírus-járvány felerősítette a már így is rendszerszintű problémát jelentő nemek közötti egyenlőtlenséget a munkaerőpiacon, ezért a nők még nagyobb bizonytalansággal néznek szembe, mint a járvány előtt – áll az Amnesty International legújabb Magyarországról szóló kutatásában.

ú A jelentés bemutatja, hogy a nemi alapon történő hátrányos megkülönböztetés már a járvány előtt is komoly probléma volt a munkahelyeken, ez a jelenség a vírus miatt bevezetett intézkedésekkel pedig csak fokozódott, és több nőt zárt ki a munkaerőpiacról, mint férfit.

 A kutatás során 40 nővel és 44 szakértővel – szakszervezeti képviselőkkel, az Egyenlő Bánásmód Hatóság munkatársaival, munkajoggal foglalkozókkal és kutatókkal – készítettünk interjúkat. A kutatást kiegészítette egy online felmérés is, amelyet 266-an töltöttek ki. A vizsgálat elsősorban 2019 júniusa és 2020 márciusa között zajlott, de figyelemmel kísértük a veszélyhelyzet során életbe lépett későbbi változásokat is.

 A magyar nők, elsősorban a gyermeket várók illetve a kisgyermekes anyák, a hátrányos megkülönböztetés közvetlen és közvetett formáival is gyakran szembesülnek. Ezt a jelenséget csak felerősítette a Covid-19 járvány.

– mondta Tamás-Sáróy Krisztina, az Amnesty International Magyarországgal foglalkozó kutatója.

 Bár a hatóságoknak kötelessége lenne a munkaerőpiaci egyenlőtlenségek megszüntetése, azzal, hogy ennek nem tesznek eleget, lehetővé teszik a munkáltatóknak, hogy semmibe vegyék a nők jogait, éppen abban az időszakban, amikor a korábbinál is nagyobb szükségük lenne rájuk.

 A koronavírus-járvány nőket és férfiakat érintő következményei egyértelműen láthatóak a munkaerőpiacon, amely mindig is inkább a férfiaknak kedvezett Magyarországon. Az egyik legjobb példa, hogy a gyermekvállalással járó feladatok aránytalan mértékben terhelik a nőket, a járvány alatt bezárt óvodák és iskolák miatt pedig sok nőnek nőnek kellett feladnia a munkáját.

 Miközben egyelőre sem a valódi nagysága, sem az igazi mélysége nem látszik a járványnak, az világos, hogy a járvány felerősítette a nemek közötti egyenlőtlenséget a foglalkoztatás területén. Egyre több nő kénytelen viselni annak a következményeit, hogy a magyar kormány nem biztosítja számukra a nemzetközi és regionális emberi jogi kötelezettségek érvényesülését a magyar munkajogi szabályozásban. Eközben a munkajogi és az egyenlő bánásmódra vonatkozó szabályok kiskapuinak segítségével a munkáltatók továbbra is visszaélhetnek a munkavállalóik kárára.

 Ez különösen súlyosan érinti azokat a gyermeket váró nőket, akiknek a szerződését a munkaadójuk, miután értesült a helyzetükről, megszünteti. Bár elvileg a Munka törvénykönyve védelmet biztosít, a munkaadók gyakran mindenféle bizonyíték nélkül, a munkavállaló helytelen magatartására vagy más megalapozatlan indokra hivatkozva megszüntetik annak a munkaviszonyát.

 “Bernadett” azt mesélte az Amnesty Internationalnek, hogy miután elmondta a munkaadójának, hogy várandós, behívatták egy megbeszélésre. “Azt mondták, túl magas a fizetésem, szóval vagy aláírunk egy új szerződést alacsonyabb bérrel, hogy el tudjak menni szülési szabadságra, vagy meg kell szüntetnünk a munkaviszonyomat.” A végén Bernadettet arra kényszerítették, hogy írjon alá egy szerződést, nem sokkal később pedig otthagyta a céget.

 A munkavállalók kiszolgáltatottságát nagyban fokozza, hogy gyakran nincsenek tisztában azzal, a munkáltatójuk köteles őket ugyanabba vagy azzal megegyező munkakörbe visszavenni a szülési szabadság után, és mivel a munkaadók gyakran semmibe veszik ezt a kötelezettségüket, sokszor ez nem is történik meg. Sok munkaadó nem járul hozzá, hogy a szülési vagy szülői szabadságról visszatérve a munkavállaló részmunkaidőben dolgozzon, bár ez kötelező lenne a jogszabályok alapján.

 Egy állami intézménynél dolgozó középvezető, Dóra azt mesélte, hogy főnöke igyekezett elvenni a munkavállalók kedvét a a szülési vagy szülői szabadság utáni részmunkaidős foglalkoztatástól. “Ez a fajta foglalkoztatást nem támogatjuk, mert rossz az intézménynek.” – idézte Dóra a főnökét.

 A nők gyakran érzik magukat megfélemlítve, ha akár a munkaadójuknak, akár külső intézményhez – például az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz vagy bírósághoz – fordulnak azzal, hogy diszkrimináció áldozatai lettek. A panaszok belső kivizsgálására gyakran nem létezik (hatékony) eljárás, és sok akadály állja a munkavállalók útján abban is, hogy kívülről kérjenek segítséget.

Lehetnek pozitív következményei a rugalmas foglalkoztatásra nézve annak, hogy a járvány miatt a munkaadók egy részének lehetővé kellett tennie az otthoni munkavégzést, azonban fennáll a veszélye annak is, hogy új típusú, a munkavállalók jogait fenyegető kihívásokkal szembesülünk. Az otthoni munkavégzés szabályozatlanságával például könnyen visszaélhetnek a munkaadók.

“Bár a járvány az életünk minden területére kihat, nem engedhetjük, hogy a járvány kapcsán megtett intézkedések még jobban aláássák a női munkavállalók jogait.” – mondta Vig Dávid, az Amnesty International Magyarország igazgatója.

“A várandósság és az anyaság nem lehet stigma a 21. században. A munkaadóknak nem szabad “időzített bombaként” tekinteniük a nőkre, hanem lehetővé kell tenniük számukra, hogy a gyermek mellett rugalmas és munkavállaló-barát környezetben dolgozhassanak. Ez mind a munkavállalónak, mind a munkáltatónak megéri hosszú távon.”

A JELENTÉS itt olvasható.

Forrás: amnesty.hu

Ha tetszett a cikk, LIKE-old Facebook oldalunkon!

 

Társ-szerkesztőségünk:

Sztrájk 2.0



Meg­je­lent Ber­ki Er­zsé­bet tu­do­má­nyos i­gé­nyű össze­fog­la­ló mű­ve a mun­ka­harc esz­kö­ze­i­nek ma­gyar­or­szá­gi al­kal­ma­zá­sá­ról.
A Sztrájk 2.0 el­ér­he­tő e‐book for­má­ban.

További információ