Gyanakodjunk, ha közös megegyezéses munkaviszony-megszüntetést ajánlanak. És jól gondoljuk meg, hogy aláírjuk-e – írja a 24.hu.

Naponta több ezerrel nő az elbocsátottak száma, egyre több vállalat szembesül azzal, hogy bevétel híján nem képes megtartani az embereit. Így előbb-utóbb felmond, ám ez újabb kiadásokat jelenthet, hacsak a munkáltató nem trükközik. Eljutott hozzánk egy ilyen megállapodás, amely szerint közös megegyezéses felmondás mellett a dolgozó lemond a végkielégítésről, és eltekintenek a felmondási időtől, azaz nem kapja meg, ami egy rendes felmondás esetén járna neki. Cserébe a munkáltató felajánlotta a megállapodásban, hogy a veszélyhelyzet után egy hónapon belül visszaveszi a dolgozókat, ha ők is akarják. És közben elmehet munkanélkülire is a dolgozó. Mint megtudtuk, számos munkáltató élt hasonló konstrukcióval, és az még a jobbik eset, ha a megállapodásba belefoglalták a visszavétel lehetőségét.

Utánajártunk, mi ezzel a baj.

Jogfosztó lehet a megoldás

Első ránézésre olyan, mintha a két fél közös akaratát tükrözné egy ilyen megállapodás. De ha nem így van, akkor nem szabad aláírni – mondta megkeresésünkre a Vasas Szakszervezeti Szövetség alelnöke, László Zoltán. Tipikusan jogfosztó munkaszerződés-megszüntetésről lehet ugyanis szó egy hasonló közös megegyezés kapcsán. Kezdjük onnan, hogy a dolgozó általában akkor akarja közös megegyezéssel megszüntetni a munkaviszonyát, ha talált új munkahelyet, vagy más okból ki akar lépni a cégétől. A konkrét esetben persze nem erről volt szó. A koronavírus-válság miatt nem volt kereslet, a munkáltatónak nem volt bevétele, a tartalékait felélte, hiába a járulékkedvezmény, semennyi bért nem tudott már fizetni, és a csökkentett munkaidőre járó állami bértámogatás sem segített volna rajta.

Vagyis a munkáltató akarta a felmondást, közös megegyezést pedig azért ajánlott, hogy minél olcsóbban ússza meg az ügyet.

Igaz, cserébe tett egy ajánlatot, hogy a veszélyhelyzet vége után egy hónapon belül visszaveszi a dolgozót, ha ő is akarja. Azt azonban nem rögzítették írásban, milyen feltételekkel veszik vissza, így ez nem garancia.

Hogy alá szabad-e írni egy ilyen megállapodást, az attól függ, a munkavállalónak mi a fontosabb: megkapni a végkielégítést, vagy biztosnak lenni abban, hogy később visszamehet a munkahelyére. László Zoltán szerint ezért az lenne korrekt, ha megadnák a dolgozónak a választás lehetőségét. Ha van annyi tartaléka, hogy kibírja, mondjuk három hónapig, és utána mindenképpen vissza szeretne menni a munkahelyére, akkor észszerű döntés lehet aláírni a közös megegyezéses megállapodást. Ha viszont nincs tartaléka, akkor abban érdekelt, hogy mondjon fel neki a munkáltató, és fizesse ki a végkielégítést is. Felmerülhet, mi a helyzet, ha nem tud fizetni a munkáltató. Végső esetben felszámolást lehet kezdeményezni, és ekkor a Bérgarancia Alapból fizethetik ki a munkavállalóknak járó végkielégítést és a felmondási időre járó bért – hívta fel a figyelmünket a szakszervezeti vezető. Legfeljebb a két évvel korábbi bruttó átlagkereset ötszöröséig áll helyt a Bérgarancia Alap. 2018-ban 329 900 forint volt a KSH szerinti bruttó átlagkereset, így 2020-ban maximum bruttó 1 649 500 forint támogatást kaphat egy dolgozó.

Jogilag és erkölcsileg is kifogásolható lehet, de népszerű

Jogilag nincs annak akadálya, hogy a munkaviszonyt közös megegyezéssel szüntessék meg a felek, sőt, annak sincs, hogy szabad akaratukból úgy állapodjanak meg, hogy a munkavállaló sem végkielégítésben, sem felmondási időre járó bérezésben nem részesül – mondta megkeresésünkre Pozderka Gábor ügyvéd. Azt viszont tudni kell, hogy ha a munkáltató működésével összefüggő okból történik a felmondás, akkor a munkavállaló számára ki kell fizetni a felmondási időre járó bért, és adott esetben a végkielégítést – a közös megegyezés aláírásával tehát ezekről lemond a munkavállaló. Kérdés, hogy ezt az anyagi hátrányt kompenzálja-e az újrafoglalkoztatás, illetve annak ígérete – értett egyet a szakszervezettel.

Viszont ha csak színlelt megállapodásról van szó, azaz a felek ténylegesen nem, vagy csak átmenetileg akarják megszüntetni a munkaviszonyt, kizárólag abból a célból, hogy ne a céget terheljék a foglalkoztatás költségei egy ideig, hanem az állam biztosítsa az álláskeresési járadékot, az jogilag és erkölcsileg is kifogásolható lehet.

Ha a munkáltató átmenetileg nem tud munkát biztosítani, akkor állásidővel, munkaidőkerettel vagy munkaidő és alapbér közös megegyezéses módosításával lehet jogilag szabályosan kezelni a helyzetet – tette hozzá.

Az is kétségtelen azonban, hogy ezeknél a megoldásoknál a munkáltató és a munkavállaló számára több szempontból is kedvezőbb lehet, ha „munkanélkülire” megy a munkavállaló. Tehát a felek számára ez akár win-win megoldás is lehet, ezért mennek bele sokan ilyen egyezségbe. A munkajogász tapasztalatai szerint sok munkáltató alkalmaz mostanában hasonló megoldást, azaz megbeszélik a munkavállalóval, hogy elküldik „munkanélkülire”, három hónap után pedig „visszaveszik”, új munkaviszonyt létesítenek vele. Ennek ígéretére figyelemmel viszont nem fizet a munkáltató végkielégítést. Az még a jobbik eset, ha írásba is foglalják a visszavételt – amit szabályosan előszerződéssel lehetne megtenni –, nem ritka ugyanis, hogy erről csak szóban egyeznek meg a felek.

Pozderka Gábor azt javasolja, ha nem színlelt célra irányul a megállapodás, és az abban foglaltakkal a munkavállaló is egyetért, akkor hasonló esetben két megállapodás készüljön.

Az egyikben rögzítsék a munkaviszony megszüntetését, számoljanak el a felek egymással, és írjanak külön egy munkaviszony létesítésére vonatkozó előszerződést, mely részletezi az újrafoglalkoztatás minden feltételét.

Azért is indokolt, hogy ez a két szerződés ne keveredjen, mert eltérő célt és érdeket hordoznak.

Vannak buktatói

Ha a dolgozót visszavárják később, fontos rögzíteni, hogy milyen feltételekkel veszi majd vissza a munkáltató. Ha nem írják le a feltételeket, akkor egyáltalán nem biztos, hogy például megkapja-e a korábbi bérét.

Ne felejtsük el azt sem, hogy akik nem mennek vissza, azok bukják a végkielégítést és a felmondási időre járó díjazást is, ezért kell meggondolnia a dolgozónak, aláír-e egy hasonló közös megegyezéses munkaviszony-megszüntetést. Azt is tudni kell, hogy ha például pszichikai kényszert alkalmaz a munkáltató, vagy megtéveszti a munkavállalót, akkor érvénytelen lesz a megállapodás. Ha viszont nincs kényszer, a dolgozó megértette, mit ír alá, és elfogadja annak kockázatát, hogy ha nem megy vissza, akkor elbukja a végkielégítést, úgy érvényes lehet a megállapodásuk. Ettől is megvédheti azonban a dolgozót, ha a szakszervezet javaslata szerint beleveszik azt is a megállapodásba, hogy ha nem a munkavállaló hibájából hiúsul meg a veszélyhelyzet utáni visszavétel, akkor a felmondáskor neki járó végkielégítést utólag kapja meg.

Az ügyvéd szerint a nem kellően pontos és jogilag nem megfelelő megállapodások megnehezíthetik a dolgozóknak az újraalkalmazás kikényszerítését. A munkavállaló részéről kockázat lehet még, hogy bár a megváltozott gazdasági helyzet miatt „visszaveszik”, de utána átszervezésre hivatkozva mégis felmondhatnak neki.

Forrás: 24.hu