A koronavírus-járvány miatt rövidebb ideig nyitva tartó ruházati boltban csökkentették a munkaidőt és a munkabért is. A munkaszerződés módosítását az egyik dolgozó nem fogadja el. Mit tehet a munkaadó? Olvasói kérdésre dr. Hajdu-Dudás Mária munkajogász ügyvéd válaszolt az adozona.hu oldalán.

Vállalkozásunk jól működő ruházati kiskereskedés, ahol kettő alkalmazottat foglalkoztatunk, heti 40 órás munkaviszonyban. A járvány miatt napi 6 óra nyitvatartási időre van lehetőségünk. Ez jelentősen megnehezítette a működésünket, mert korábban a bevételünk jelentős részét 17 és 20 óra között értük el. Mindkét kollégánknak jeleztük, hogy módosítani szükséges a munkaszerződésüket, mert nem tudunk napi 8 óra munkát biztosítani nekik. Ahogy a nyitvatartási idő rendeződik, továbbra is számítunk a munkájukra. Az egyiktől azt a választ kaptam, hogy nem! Mit tehetünk? Nem tudunk hónapokon keresztül kifizetni olyan bért, ami mögött nincs teljesítés. Három éve dolgozunk együtt. Mivel nem tudom megfinanszírozni a 8 órás jövedelmét, plusz a járulékot, így fel kell mondanom a munkaviszonyát. Ebben az esetben is ki kell fizetnem a végkielégítést és a felmondási időt? Gyakorlatilag ő mondott fel, hiszen nem fogadja el a megváltozott körülményeket. Nem tudom napi 8 órában az üzletben foglalkoztatni, mert 6 órát lehetek nyitva, és van még egy kolléganőnk (5 éve), aki aláírta a csökkentett munkaidőről szóló módosítást. Ebben az esetben is vonatkoznak rám a munkáltatói felmondás szabályai?

♦ Amikor a munkáltató nem tud eleget tenni a foglalkoztatási kötelezettségének, minden lehetséges megoldás alkalmazását megelőzően azt kell megvizsgálni, hogy erre elháríthatatlan külső ok következtében nincs-e lehetőség. Ekkor ugyanis nem jár alapbér sem a munkavállaló részére. Az MK 29. számú állásfoglalás azt az okot minősíti elháríthatatlannak, amelyet a technika, a műszaki lehetőségek objektíve adott szintje mellett a rendelkezésre álló idő alatt nem lehet megakadályozni. Azokban a szektorokban, melyek működése korlátozott, felmerülhet a foglalkoztatási kötelezettség teljesítésének objektív indoka, noha itt is esetről esetre kell vizsgálni a körülményeket, különös figyelemmel arra, hogy bármely belső eszközzel elhárítható-e a foglalkoztatási akadály (alábbi megoldások).

♦ Ha nem alkalmazható a fentiek alapján a vis maior helyzetre vonatkozó szabályozás, és a munkáltató mégsem tesz eleget a foglalkoztatási kötelezettségének, abban az esetben állásidőre járó díjazást, alapbért köteles fizetni a munkavállaló részére.

♦ A fentiek hiányában, kevesebb munka esetén megoldást jelenthet abban a munkaszerződés módosításával a napi munkaidő mértékének csökkentése a munkavállaló hozzájárulásával. Az érintett munkavállaló az erre irányuló javaslatot nem fogadta el. Megjegyzem, dicséretes a munkáltató eljárása, azaz, hogy tiszteletben tartja a munkavállaló akaratát és nem kényszeríti ki a megállapodás aláírását.

♦ További esetleges megoldás a home office elrendelése, amennyiben arra az adott munkakörben van rá mód és a technikai feltételek adottak. Sajnos jelen esetben ez sem megoldás.

♦ A munkáltató elrendelhet egy hosszabb tartamú munkaidőkeretet is, bízva abban, hogy a keret elején fel nem használt óraszámokat a keret közepétől, végétől ki tudja használni, beosztva a dolgozókat. A jelenleg hatályos rendelkezések szerint a munkáltató legfeljebb huszonnégy havi munkaidőkeretet rendelhet el.

♦ A felek megállapodhatnak továbbá az Mt. 146. § (2) bekezdése alapján abban is, hogy a munkavállaló a munkáltató hozzájárulása alapján mentesül a munkavégzés alól, mely kiesett munkaidőre megállapodásuk szerint illeti meg díjazás. A díjazás nulla forinttól a teljes alapbér összegéig terjedhet.

A munkáltató köteles tiszteletben tartani a munkavállaló válaszát, az nem értékelhető felmondásként és nem is szankcionálható. Ugyanakkor megnyílik a munkáltató felmondási joga. A koronavírus által okozott helyzetben a határozatlan időtartamú munkaviszony felmondásának okát jellemzően a létszámcsökkentés és a munkakör-megszüntetés képezi. A kérdés szerinti esetben a létszámcsökkentés jogszerű indok lenne, azonban arra ügyelnie kell a munkáltatónak, hogy az adott munkakörbe nem alkalmazhat új munkavállalót egészen addig az időpontig, míg a létszámcsökkentés oka igazolható módon meg nem szűnik. Az nem lehet a felmondás indoka, hogy a munkavállaló nem járult hozzá a munkaszerződés módosításához. Arra tekintettel, hogy a felmondás indoka a munkáltató működésével függ össze, a munkavállalót a 3 éves tartamú munkaviszony után – hacsak a munkaszerződése ettől eltérően nem rendelkezik – egyhavi végkielégítés és 35 nap felmondási időre járó távolléti díj illeti meg.

 Forrás: Adózóna