A munkavállalók annak érdekében, hogy munkát találjanak, gyakran kénytelenek elhagyni lakhelyük közigazgatási határait. A munkába járásnak azonban vannak költségei, nem beszélve a hazautazásról. Cikkünk igyekszik tisztázni a fogalmakat, illetve azt, hogy a munkáltató milyen mértékben köteles téríteni az utazással kapcsolatban felmerülő költségeket. Az Adózóna cikke.

A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény [Mt.] szerint a munkáltató köteles megtéríteni a munkavállalónak azt a költségét, amely a munkaviszony létesítésével összefüggésben indokoltan merül fel (Mt. 51. §).

A munkába járással kapcsolatos utazási költségek megtérítéséről a 39/2010. (II. 26.) Korm. rendelet (a továbbiakban: kormányrendelet) rendelkezik. Amennyiben a kormányrendeletben meghatározott feltételek fennállnak, a munkáltató köteles a hazautazással kapcsolatos utazási költségeket is megtéríteni a munkavállaló számára a kormányrendeletben rögzített mértékben és elszámolás mellett.

A kormányrendelet hatálya kiterjed továbbá a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény hatálya alá tartozó munkáltatóra és munkavállalóra.

A jogszabály eltérő rendelkezésének hiányában e rendeletet megfelelően alkalmazni kell a közszolgálati tisztviselőkről szóló törvény (2011. évi CXCIX. törvény), az állami tisztviselőkről szóló törvény (2016. évi LII. törvény), a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló törvény (2011. évi CLXII. törvény), a legfőbb ügyész, az ügyészek és más ügyészségi alkalmazottak jogállásáról és az ügyészi életpályáról szóló törvény (2011. évi CLXIV. törvény), az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló törvény (1997. évi LXVIII. törvény), valamint a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló törvény (2015. évi XLII. törvény) hatálya alá tartozó munkáltatóra és munkavállalóra.

A honvédek jogállásáról szóló 2012. évi CCV. törvény hatálya alá tartozó magánszemélyek (például hivatásos és önkéntes katonák, önkéntes tartalékos katonák, közalkalmazottak) esetében, honvédelmi miniszteri rendelettel kell megállapítani az adható költségtérítések konkrét feltételeit [19/2013. (IX. 6.) HM rendelet].

Nem terjed ki a kormányrendelet hatálya a külképviseletekről és a tartós külszolgálatról szóló 2016. évi LXXIII. törvény (a továbbiakban: Külszoltv.) szerinti tartós külszolgálatra kihelyezettekre, valamint a Külszoltv. 2. § 15. és 16. pontjában meghatározott személyekre.

2019. január elsejétől a munkavállaló fogalma a kormányrendeletben hatályon kívül került, ami azt jelenti, hogy a korábbi szabállyal ellentétben már nem csak a magyar állampolgárok és a Magyarországon munkát végző, EGT-beli állampolgárok minősülhetnek munkavállalónak.

Abban az esetben, ha a munkavállaló munkába járás címén utazási költségtérítést vesz igénybe, nyilatkoznia kell a munkáltató felé a lakóhelyéről és a tartózkodási helyéről, valamint arról, hogy a napi munkába járás a lakóhelyéről vagy a tartózkodási helyéről történik-e.

Hétvégi hazautazásnak a munkahelyről legfeljebb hetente egyszer a lakóhelyre történő oda- és visszautazás minősül. Az általános munkarendtől eltérő munkaidő-beosztás esetén legfeljebb havonta négyszer téríthető a hazautazás költsége.

2019. január elsejétől változott a lakóhely és a tartózkodási hely fogalma is. Az új szabály szerint:

♦ lakóhely: annak a lakásnak a címe, amelyben a munkavállaló él, illetve amelyben életvitelszerűen lakik;
♦ tartózkodási hely: annak a lakásnak a címe, amelyben a munkavállaló – lakóhelye végleges elhagyásának szándéka nélkül – munkavégzési célból ideiglenesen tartózkodik.

Forrás: Adózóna

 

Ha tetszett a cikk, LIKE-old Facebook oldalunkon!

Társ-szerkesztőségünk:

Sztrájk 2.0



Meg­je­lent Ber­ki Er­zsé­bet tu­do­má­nyos i­gé­nyű össze­fog­la­ló mű­ve a mun­ka­harc esz­kö­ze­i­nek ma­gyar­or­szá­gi al­kal­ma­zá­sá­ról.
A Sztrájk 2.0 el­ér­he­tő e‐book for­má­ban.

További információ