Az, akire Magyarországon a társadalombiztosítás szabályai kiterjednek és nem biztosított, valamint egészségügyi szolgáltatásra sem jogosult – a kockázatközösség elve alapján – egészségügyi szolgáltatási járulék fizetésére köteles. A járulék fizetését az adóhatóságnál kell kezdeményezni. Egészségügyi szolgáltatási járulék megfizetésével az egészségbiztosítás egészségügyi szolgáltatásaira lehet jogosultságot szerezni. Betarthatatlan, de létező szabály, hogy a fizetés nélküli szabadság időtartamára is egészségügyi szolgáltatási járulékot kell fizetni – írja az ado.hu.

Egészségügyi szolgáltatási járulékot csak annak kell fizetnie, aki semmilyen más jogcímen és szociális rászorultság alapján sem jogosult egészségbiztosítási szolgáltatásra. Az egészségügyi szolgáltatásra való szociális rászorultságot a járási hivatal állapíthat meg annak, akinek

• családjában az egy főre jutó havi jövedelem összege nem haladja meg az öregségi nyugdíjminimum 120 %-át (2015-ben a 34.200,- Ft-ot), illetve

•  egyedül élő esetén a havi jövedelme nem haladja meg az öregségi nyugdíjminimum 150 %-át (2015-ben a 42.750,- Ft-ot) és családjának vagyona nincs.

Egészségügyi szolgáltatási járulék fizetésére kötelezett:

• az a belföldi személy, aki nem biztosított, továbbá egészségügyi szolgáltatásra semmilyen jogcímen nem jogosult;

• a kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó;

• a kiegészítő tevékenységet folytató társas vállalkozó után a társas vállalkozás;

• tagi munkavégzés esetén a szociális szövetkezet.

A kiegészítő tevékenységű egyéni- és társas vállalkozók nem az egészségügyi szolgáltatás miatt kötelezettek egészségügyi szolgáltatási járulék fizetésére, hanem a baleseti ellátásra való jogosultság miatt. Az 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) 5.§-a értelmében az egyéni- és a társas vállalkozó csak akkor minősül biztosítottnak, ha nem tekinthető kiegészítő tevékenységűnek. Ebből következően a kiegészítő tevékenységet folytató egyéni és társas vállalkozó nem biztosított. Ennek megfelelően az őt megillető ellátások is szerényebbek: baleseti ellátásra, baleseti rokkantsági nyugdíjra, baleseti hozzátartozói nyugellátásra, egészségügyi szolgáltatásra jogosultak. Baleseti ellátás üzemi baleset vagy foglalkozási betegség esetén jár. Baleseti ellátásként a sérültet baleseti egészségügyi szolgáltatás, baleseti táppénz és baleseti járadék illeti meg.

Az egyéni és társas vállalkozót akkor nevezzük kiegészítő tevékenységet folytatónak, amennyiben saját jogú nyugdíjas, vagy özvegyi nyugdíjasként a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt már elérte.

Nem kell egészségügyi szolgáltatási járulékot fizetni arra az időtartamra, amely alatt a kiegészítő tevékenységet folytató vállalkozó

a) keresőképtelen, gyermekgondozási segélyben részesül,

b) fogvatartott,

c) állat-egészségügyi szolgáltató tevékenysége szünetel,

d) ügyvédi tevékenysége, közjegyzői vagy szabadalmi ügyvivői kamarai tagsága szünetel,

e) egyéni vállalkozói tevékenysége szünetel,

f) foglalkoztatása a munkaviszonyában vagy egyidejűleg fennálló több munkaviszonyában együttesen eléri a heti 36 órát.

Az egészségügyi szolgáltatás igénybevételére való jogosultság a biztosítási jogviszony, illetve az alapul szolgáló jogosultsági feltétel megszűnését követően még meghatározott ideig fennáll, ez az ún. passzív jogon való jogosultság.

A passzív jogra is tekintettel a járulékfizetési kötelezettség a következők szerint alakul:

• a biztosítási jogviszony megszűnését követő 46. naptól keletkezik, amennyiben a korábbi jogviszony legalább 45 napig fennállt, vagy a 45 napnál rövidebb biztosítási jogviszonyt megelőző 30 napon belül volt 45 napnál hosszabb időtartamú biztosítási kötelezettség alá tartozó jogviszonya,

• amennyiben a biztosítási jogviszony 45 napnál rövidebb volt a megszűnését megelőzően, akkor az egészségügyi szolgáltatásra való jogosultság azzal az időtartammal hosszabbodik meg, amennyi ideig a jogosultsági feltétel fennállt, és a járulékfizetési kötelezettség a megszűnést követő naptól kezdődik (pl. ha a biztosítási jogviszony 30 napig állt fenn, akkor a járulékfizetési kötelezettség a biztosítási jogviszony megszűnését követő 31. naptól áll fenn),

• a biztosítási jogviszony szünetelése esetén a szünetelés első napjától fennáll.

A Tbj. 8.§-ában foglaltak értelmében szünetel a biztosítás a fizetés nélküli szabadság ideje alatt, kivéve, ha

- a fizetés nélküli szabadság idejére csecsemőgondozási díj, gyermekgondozási díj, gyermekgondozási segély vagy gyermeknevelési támogatás kerül folyósításra, vagy

- a fizetés nélküli szabadságot tizenkét évesnél fiatalabb beteg gyermek ápolása címén veszik igénybe,

- azt önkéntes tartalékos katonai szolgálat teljesítése céljából veszik igénybe.

Egészségügyi szolgáltatásra jogosult a biztosított, valamint a Tbj. (1997. évi LXXX. törvény) 13.§. és 16.§-ában szereplő magánszemélyek. A leírtakból azonban arra lehet következtetni, hogy az általános okból (nem gyerek miatt) fizetés nélküli szabadságon lévő dolgozók biztosítása szünetel, így egészségügyi szolgáltatásra nem jogosultak. Ebből következik, hogy a fizetés nélküli szabadság időtartamára egészségügyi szolgáltatási járulékot kell fizetnie a dolgozónak.

Ez betarthatatlan és ismeretlen szabály. Ki fogja ismertetni a dolgozóval a kötelezettségét, mely egy 3 napos fizetés nélküli szabadság esetén is bekövetkezik? Ki intézi a bejelentést a 15T1011-es nyomtatványon, és három nap múlva a kijelentkezést az egészségügyi szolgáltatási járulék hatálya alól?

Forrás: ado.hu