Ha a felmondás közlésével kapcsolatban jogvita adódik, minden esetben a felmondó félnek kell alátámasztania a közlés megtörténtét, szabályosságát. Az elbocsátást fontolgató munkáltatónak tehát körültekintőnek kell lennie nemcsak a felmondás megfogalmazását, hanem a közlés körülményeinek megteremtését illetően – írja az ado.hu.

Egy úriember meg akarja kérni szíve hölgye kezét. Megveszi a gyűrűt, a csokor virágot, kitisztíttatja az öltönyét, helyet foglalt egy elegáns étteremben, még verset is ír a jeles alkalomra – majd a gyűrűt és a verset beteszi a fiókba, a virágot a vázába, az öltönyt a szekrénybe, az éttermet lemondja. Nos, a hölgy keze nem lett megkérve! Ugyanez a helyzet a munkajogban a munkáltatói felmondással: hiába a legprecízebben megfogalmazott felmondó okirat, amíg az szabályszerűen nincs közölve a címzettel, addig nem hatályosul, vagyis a munkavállalónak nem sikerült felmondani.

A felmondás időpontja tehát az az időpont, amikor a felmondással érintett munkavállalóval azt közölték.

Nem az okirat kelte számít. Sőt: még az sem feltétlen perdöntő, hogy az átadás időpontjának mi van feltüntetve az iraton, hiszen egy jogvitában – bár nem könnyű, de – lehetőség van annak bizonyítására (pl. tanúkkal), hogy az átadás valójában nem a dokumentumon jelzett napon történt, hanem máskor.

A felmondás időpontjának meghatározása több szempontból is lényeges lehet. Például a felmondás időpontja irányadó – csoportos létszámcsökkentés keretében történő felmondás kivételével – annak megítélése szempontjából, hogy a munkáltató felmondási védelem alá tartozik-e. A felmondási idő is legkorábban a felmondás másnapjától indul (egyes esetekben, pl. ha a felmondáskor a munkavállaló betegség miatt keresőképtelen, később is indulhat, de korábban sosem). Ha a felmondás indokolásának elhagyására a törvény lehetőséget ad (pl. vezető állású munkavállaló, nyugdíjas munkavállaló esetén), a felmondás időpontjában kell megfelelni az indokolás mellőzése feltételeinek. A végkielégítésre jogosító munkaviszony időtartamát is a felmondás időpontjáig kell számítani. Nem utolsósorban pedig: a felmondással szembeni keresetindítási határidő is a felmondás időpontjától (és nem a felmondási idő lejártától!) indul.

A felmondás időpontja tehát a felmondás közlésének ideje. A bírói gyakorlat szerint a közlést nem teszi önmagában szabálytalanná, ha azt nem a munkáltatói jogkör gyakorlója személyesen végzi: tehát a felmondásra jogosult vezető aláírásával ellátott okiratot a munkavállalónak átadhatja akár asszisztense, ügyvédje vagy HR munkatárs is. Ha a felmondó okiratot a munkavállalónak személyesen adják át, ő pedig átveszi, célszerű rávezetni néhány sort a dokumentumra, amely tanúsítja, hogy a felmondást átvették, és ennek időpontját is feltüntetni. A közlés időpontját azonban nem mindig ilyen egyszerű megállapítani. Ehhez segítségül kell hívnunk a munka törvénykönyve bevezető rendelkezései között szereplő azon szabályokat, amelyek általában a jognyilatkozatok közléséről szólnak. Ezek a száraznak, technikainak tűnő rendelkezések elemien fontossá válnak, ha a felmondás időpontja nem állapítható meg könnyedén.

Szóbeli közlés

Alapvető és közismert szabály, hogy szóban nem lehet jogszerűen felmondani. Sajnos a szóban tett, és így közölt felmondás jogellenes, de ettől még joghatályosan közölt felmondás lesz, és – ha a másik fél a visszavonáshoz nem járul hozzá – már nem lehet meg nem történtté tenni. Nem segít ezen, ha másnap a munkáltató írásban is közli ugyanazt a felmondást.

Az átvétel megtagadása, megakadályozása

Nem ritka, hogy a felmondás olyan sokkhatást gyakorol a munkavállalóra, hogy tiltakozását kifejezendő át sem hajlandó venni az okiratot. Ennek változatos formái lehetnek: az érintett munkavállaló kimegy a szobából, áthúzva visszaadja az iratot, ráírja az átvétel megtagadását, és visszaadja, kizárja a felmondó papírral közelítő vezetőt stb. Sajnos ezzel nem segíthet magán. A törvény szerint, ha a címezett az átvételt megtagadja, vagy szándékosan megakadályozza, az okirat épp úgy közöltnek számít, mintha át is vette volna. Az ilyen magatartással saját magát hozhatja hátrányos helyzetbe a munkavállaló, hiszen a felmondás már megtörtént, ő viszont elzárta magát attól, hogy megismerje a felmondó dokumentum tartalmát, és esetleg elkezdjen gondolkozni a jogorvoslati lehetőségek kiaknázásán.

Elektronikus dokumentum átvétele

Elektronikus dokumentumnak a munka törvénykönyve szerint az számít, amely a jognyilatkozatban foglalt információ változatlan visszaidézésére, a nyilatkozattevő személyének és a jognyilatkozat megtétele időpontjának azonosítására alkalmas. A bírói gyakorlat egyelőre nem kiforrott abban a kérdésben, hogy milyen típusú elektronikus dokumentumokban lehet szabályszerűen felmondást közölni, de ez nem is tartozik szorosan a témánkhoz. A felmondást tartalmazó elektronikus dokumentumok közlésével kapcsolatban azonban jobban megfogható szabályt tartalmaz a törvény: ezek akkor számítanak közöltnek, ha a címzett munkavállaló részére hozzáférhetővé válnak. Az elektronikus dokumentum akkor válik hozzáférhetővé, amikor a címzettnek vagy az átvételre jogosult más személynek lehetősége nyílik arra, hogy annak tartalmát megismerje. A konkrét megnyitás, elolvasás ténye időpontja már nem számít.

Az át nem vett postai küldemények sorsa

Ha a felmondás nem várhat a távollévő munkavállaló munkába való visszatéréséig, postán is el lehet az okiratot küldeni. Ez esetben mindenképpen érdemes tértivevénnyel feladni a küldeményt. Az átvétel időpontját a tértivevény tanúsítja. Ha viszont nem sikeres a kézbesítés, jelentősége van annak, hogy az átvétel milyen okból hiúsult meg. Erről a kézbesítési igazoláson a postai szolgáltató által feltüntetett jelzések alapján lehet tájékozódni. (A papír alapú tértivevények kivezetésével, és az elektronikus tértivevényre történő áttéréssel technikailag változik ugyan a levélfeladás módja, de tartalmilag ugyanazok az adatok lesznek lényegesek az elektronikus kézbesítési igazoláson.) Ha  a kézbesítési igazolásról az derül ki, hogy az átvételt a címzett megtagadta, akkor a dokumentum szintén átvettnek minősül a kézbesítés megkísérlésének napján. Ugyanez a helyzet, ha a tértivevény „a címzett ismeretlen” vagy „elköltözött” jelzéssel érkezik vissza. Ebből mindjárt levonható a tanulság, hogy a munkavállalónak a munkáltató felé saját érdekében is be kell jelentenie tartózkodási helyének megváltozását, ennek hiányában könnyen kerülhet olyan helyzetbe, hogy az előző postacímére küldött dokumentumról nem is értesül, azonban azt vele közöltnek kell tekinteni.

Ha más okból hiúsul meg a kézbesítés – legtipikusabban: az értesítő elhelyezését követően a címzett a postán nem keresi a küldeményt, vagyis „nem kereste” jelzéssel jön vissza a vétív –, akkor az értesítés elhelyezésének napját követő ötödik munkanapon kell kézbesítettnek tekinteni azt. Vagyis ez időponttól a felmondás hatályosul.

Azon fenti esetekben, amelyekben tehát kézbesítettnek kell tekinteni a felmondó okiratot (vagy más jognyilatkozatot) annak hiányában, hogy a munkavállaló arról ténylegesen értesült volna, vagyis a kézbesítés csak fiktív módon történt meg, beáll az ún. kézbesítési fikció. Előfordulhat azonban, hogy a munkavállaló teljesen vétlen volt abban, hogy nem vehette át a felmondását (pl. egy hosszabb kórházi tartózkodás esetén senki nem ürítette a postai értesítőt tartalmazó postaládáját, vagy rosszindulatú hozzátartozója azt megsemmisítette). Mivel a munkáltatói felmondást csak szűk határidőn belül lehet bíróság előtt megtámadni (főszabály szerint a közléstől 30 napon belül), komoly érdeksérelem érheti az elbocsátott munkavállalót, ha a felmondás tényéről vagy annak tartalmáról nem értesül időben.

Ezért ilyen esetben van helye a kézbesítési fikció megdöntésének: ennek érdekében a munkavállaló a fikció beálltáról való tudomásszerzéstől számított tizenöt napon, de legkésőbb a kézbesítési fikció beálltától számított három hónapon belül terjeszthet elő kézbesítési kifogás az illetékes közigazgatási és munkaügyi bíróságnál. Ebben vagy olyan indokra hivatkozhat, hogy a kézbesítés nem volt szabályszerű (pl.: helytelenül töltötte ki a címet a munkáltató, és a szomszédnak dobták be a levelet), vagy arra, hogy önhibáján kívül nem tudta átvenni (pl. a fenti kórházi tartózkodás esete). Az indokot legalább a valószínűsítés szintjéig valahogyan alá kell támasztani (például a kórházi kezelés időtartamának igazolásával). A kifogás előterjesztésével együtt – ha ez lehetséges – már be kell nyújtani a felmondás megtámadására szolgáló keresetlevelet is. A bíróság a kifogást a Polgári perrendtartás vonatkozó szabályai szerint bírálja el. A bíróság az érintett feleket akár meghallgatásra be is idézheti. A bíróság a kifogásnak helyt ad, ez nem teszi meg nem történtté a felmondás közlését, viszont azzal az eredménnyel szolgálhat, hogy a bírósági eljárás megkezdésére irányadó határidőt megtartottnak kell tekinteni. Vagyis elkésettség okán a keresetlevelet nem lehet visszautasítani.

Ha a felmondás közlésével kapcsolatban jogvita adódik, minden esetben a felmondó félnek kell alátámasztania a közlés megtörténtét, szabályosságát.

Az elbocsátást fontolgató munkáltatónak tehát körültekintőnek kell lennie nemcsak a felmondás megfogalmazását, hanem a közlés körülményeinek megteremtését illetően. Célszerű a személyes átadáshoz tanúkat vinni a helyszínre, a megtagadásról jegyzőkönyvet felvenni, postai közlés esetén pedig gondosan ügyelni a megfelelő címzésre, a(z elektronikus) tértivevény megfelelő kezelésére.

Forrás: ado.hu