Az, hogy kinek mennyi végkielégítés jár, elsősorban az befolyásolja, hány éve dolgozik az adott munkahelyen. Azt azonban kevesen tudják, hogy a ledolgozott évek után egy, kettő, de akár három havi távolléti díj is megilleti a munkavállalót. Ám vannak bizonyos esetek, amikor egy fillért sem kaphatsz, hiába egyoldalú a felmondás.

Az, hogy Magyarországon szinte példátlan mértékű munkaerőhiány van, senki előtt sem titok: nem csak a statisztikai adatokból látjuk, hanem tapasztaljuk saját bőrünkön a fogyasztói árak gyors emelkedésében, a pénztárak előtt kígyózó sorokban, valamint az összes fel nem bukkanó szakiban.

Habár 2019 végére visszaesett az üres álláshelyek száma, még a harmadik negyedévben is több mint 78 ezer ember hiányzott a munkaerőpiacról a hivatalos statisztikák szerint. 

Egy ilyen instabil környezetben nyilván a munkaadó kétszer is meggondolja, megválik-e azoktól a dolgozóitól, akiknek teljesítményével elégedetlen, hiszen nem olyan egyszerű pótolni őket.

Ha menni kell...

Vannak azonban olyan helyzetek, amikor a vezetőségnek nincs más választása, meneszteni kell a munkavállalót. Fontos azonban tudni, hogy a munkáltató minden esetben köteles megindokolni az elbocsátást. Indokok között szerepelhet a munkavállaló kifogásolható magatartása, hiányos képességei, de lehetnek a cég működésével összefüggő okai is. Az azonnali hatályú felmondást abban az esetben szokták alkalmazni, amennyiben súlyos mulasztás történik, vagy egy lényeges kötelezettségét szándékosan nem teljesíti a munkavállaló, esetleg egyéb olyan magatartást tanúsít, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi.

Ami jár, az jár

A munkavállalót a munkáltató felmondása esetén végkielégítés illeti meg: a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény szerint a munkavállalót végkielégítés illeti meg, ha munkaviszonya megszűnik 

  • a munkáltató felmondásával, vagy
  • a munkáltató jogutód nélküli megszűnésével, vagy
  • a gazdasági egység jogügyleten alapuló átvétele vagy jogszabály rendelkezése alapján a gazdasági egységet átvevő munkáltató nem az Mt. törvény hatálya alá tartozik.

-tudta meg a Pénzcentrum Dr. Bergendi-Rácz Diána ügyvédtől, európai és nemzetközi üzleti szakjogásztól. 

Fontos megjegyezni, hogy a végkielégítésre való jogosultság feltétele, hogy a munkaviszony a felmondás közlésének vagy a munkáltató fentiekben említett jogutód nélküli megszűnésének időpontjában már egy meghatározott tartamban fennálljon. Ezt az időtartamot az Mt. taxatíve (növekményes) meghatározza és ehhez méri a végkielégítés mértékét is.

A végkielégítés 

  • legalább 3 év munkaviszony esetén egyhavi,
  • legalább 5 év munkaviszony esetén kéthavi,
  • legalább 10 év munkaviszony esetén háromhavi,
  • legalább 15 év munkaviszony esetén négyhavi,
  • legalább 20 év munkaviszony esetén öthavi,
  • legalább 25 év munkaviszony esetén hathavi

távolléti díj összege. 

A távolléti díj számítása az Mt. szerint: A távolléti díjat az esedékessége időpontjában érvényes alapbér, pótlékátalány, az esedékesség időpontját megelőző utolsó hat hónapra (irányadó időszak) kifizetett teljesítménybér, bérpótlék figyelembevételével kell megállapítani.

Természetesen a végkielégítésre való jogosultság szempontjából nem kell figyelembe venni azt az egybefüggően legalább harminc napot meghaladó tartamot, amelyre a munkavállalót munkabér nem illette meg. Ez alól kivételnek számít a szülési szabadság és a gyermek ápolása, gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság, a tényleges önkéntes tartalékos katonai szolgálatteljesítés céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság, három hónapot meg nem haladó tartama.

A végkielégítés mértéke a legalább 3 és 5 év munkaviszony esetében további egy havi, a legalább 10 és 15 év munkaviszony esetében további két havi, és a legalább 20 és 25 év munkaviszony esetében három havi távolléti díj összegével emelkedik 

ha a munkaviszony a munkáltató felmondásával, vagy annak jogutód nélküli megszűnésével vagy a gazdasági egységet átvevő munkáltató nem az Mt. törvény hatálya alá tartozik és a munkavállalóra irányadó öregségi nyugdíjkorhatár (tényleges öregségi nyugdíj) betöltését megelőző öt éven belül szűnik meg.

Nem jár mindenkinek

A végielégítés bizonyos esetekben viszony nem jár a munkavállalónak. Ilyen esetet szabályoz az Mt., amikor kimondja, hogy 

nem jár végkielégítés a munkavállalónak, ha a felmondás közlésének vagy a munkáltató jogutód nélküli megszűnésének időpontjában nyugdíjasnak minősül, vagy a felmondás indoka a munkavállaló munkaviszonnyal kapcsolatos magatartása vagy a nem egészségi okkal összefüggő képessége.

Ez utóbbi kettő kisebb magyarázatra szorulhat. A jelenlegi bírói gyakorlat szerint a munkáltató felmondásakor tehát a munkavállaló akkor jogosult az ok szempontjából végkielégítésre, ha az a munkáltató működésével kapcsolatos, vagy egészségi okkal összefüggő képessége. A munkáltató végkielégítés-fizetési kötelezettsége ugyanis csak azokban az esetekben áll fenn, amikor a munkavállaló magatartása és a munkaviszonya megszüntetése között nincs okozati összefüggés. Ezért ha a munkáltató jogszerű felmondásának indoka a munkavállaló - bármely - munkaviszonnyal kapcsolatos magatartása, abban az esetben végkielégítésre nem jogosult - mondta el Dr. Bergendi-Rácz Diána.

Forrás: Pénzcentrum

 

Ha tetszett a cikk, LIKE-old Facebook oldalunkon!

Társ-szerkesztőségünk:

Sztrájk 2.0



Meg­je­lent Ber­ki Er­zsé­bet tu­do­má­nyos i­gé­nyű össze­fog­la­ló mű­ve a mun­ka­harc esz­kö­ze­i­nek ma­gyar­or­szá­gi al­kal­ma­zá­sá­ról.
A Sztrájk 2.0 el­ér­he­tő e‐book for­má­ban.

További információ