Tanulmányi szerződésben a munkáltató a tanulmányok elvégzéséhez szükséges összeg egy részének megfizetését is vállalhatja - derül ki a Kúria ítéletéből. A támogatás összege – harmadik személy támogató döntése alapján is – felemelhető. A tanulmányi szerződés a jogviszonyt nem alakítja át határozott idejűvé – írja a munkajog.hu.

A foglalkoztatott egészségbiztosítási járulék fizetésére fennálló kötelezettsége a tanulmányi szerződéstől függetlenül áll fenn.

Az első fokú bíróság alperest féléves képzési díj, utazási költség és cafeteria juttatás megfizetésére kötelezte, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A felperes illetmény-különbözet, illetve jubileumi jutalom megfizetése iránti kérelme vonatkozásában a pert megszüntette. A permegszüntető végzés felperesi fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett.

Fellebbezés, másodfok

Felperes fellebbezésében az első fokú ítélet megváltoztatását kérte annak megalapozatlanságára hivatkozva. Álláspontja szerint tévedett az első fokú bíróság, amikor az utazási költségként kifizethető összeget a munkáltató által a pályázat útján előirányzott mértékben állapította meg, azt a kifizethető összeg maximumaként értelmezte, a pályázat ugyanis keretösszeget határozott meg a képzéssel összefüggésben felmerülő költségek fedezésére, ebből következően ezen belül a jogcímenkénti átcsoportosításra alperesnek lehetősége volt. A támogatást jogcímenként vizsgálva megállapítható, hogy azok közül jelentős összeget nem vett igénybe, ebből következően az útiköltség igényét a pályázati szerződés szerinti összeg fedezi.

Felperes előadta, hogy a képzettségének és végzettségének megfelelő munkakörben elhelyezkedni nem tudott az alperesi munkáltatótól származó negatív információk miatt, ezért tételes társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettség terheli 6.660 Ft/hó összegben. Ezt alperes az Mt. 174. §-ának /1/ és /5/ bekezdésében, illetve 177. §-ának /1/ bekezdésében foglaltakból következően mint indokolt költséget kártérítési kötelezettsége körében a számára megfizetni köteles. 

Felperes sérelmezte a fellebbezésében a 25 éves közalkalmazotti jogviszonya elismeréséért járó két havi átlagkeresetének megfelelő jutalomra való jogosultságát elutasító első fokú döntést arra hivatkozva, hogy a tanulmányi szerződés szerint alperest 2014-ig foglalkoztatási kötelezettség terhelte, őt pedig a Kjt. 78. §-ának /1/ bekezdése alapján ez a juttatás 2013. szeptember 28-án megillette volna.

Felperes szerint megilleti még 12 havi elmaradt illetményének megfelelő összeg is kártérítés címén figyelemmel az alperes tanulmányi szerződésben meghatározott foglalkoztatási kötelezettségére, amelynek a munkáltató nem tett eleget.

A jogviszonya jogellenes megszüntetésével kapcsolatos perben megállapított felmentési időre járó illetmény, átalánykár és végkielégítés összegének megállapítása során az ennek alapjául szolgáló átlag-jövedelem meghatározásánál a jubileumi jutalom nem került beszámításra, ebből következően mindegyik jogcímnél illetmény-különbözet keletkezett, felperes szerint ennek megfizetésére alperes köteles.

Felperes kérte ezen túlmenően alperes kamat megfizetésére való kötelezését az első fokú ítéletben meghatározott összegek után is.

Felperes kamatfizetési igényét a fellebbezésben terjesztette elő, ez azonban nem minősül a Pp. 247. §-a szerinti kereset-változtatásnak figyelemmel a 146. §. /5/ bekezdésének c./ pontjára, ezért a kérelemmel egyező időponttól marasztalta a másodfokú bíróság alperest a tőketartozás utáni járulékokban.

A fentieket meghaladóan a másodfokú bíróság a felperesi fellebbezést nem találta megalapozottnak.

Felperes alperessel tanulmányi szerződést kötött, ebben azonban nem határozták meg összegszerűen, illetve teljes körűen a felperest megillető költségeket, hanem alperes a pályázati támogatói okiratban foglaltaknak megfelelő teljesítést vállalta.

A rendelkezésre álló iratokból megállapítható, hogy alperes részére a támogató konkrét összeget határozott meg utazási költségként, majd amikor a vonattal való közlekedés helyett felperes a személygépkocsival való közlekedés költségeit igényelte, erre vonatkozóan a támogatói szerződés-módosítás is konkrét összeget állapított meg. Az első fokú bíróság megkeresésére a pályázatot kiíró támogató egyértelműen nyilatkozott, hogy a Támogatói Okirat módosítását követően 593.506 Ft volt felperes részére utazási költségként elszámolható a tanulmányok teljes idejére. Az alperes által már kifizetett összegre tekintettel helyesen döntött az első fokú bíróság akkor, amikor a fennmaradó összeg megfizetésére kötelezte alperest.

Felperes fellebbezésbeli érvelése e körben azért nem helytálló, mert nincs a tanulmányi szerződésben olyan kikötés, amely a tanulmányokkal kapcsolatos teljes körű költségek viselését írná elő alperes terhére. A munkáltató a tanulmányi szerződés szerint nem azt vállalta, hogy valamennyi felmerült költséget megfizeti felperesnek, hanem azt, hogy a támogatás szerinti költségeket viseli.

A tanulmányi szerződésben az 1992. évi XXII. törvény (régi Mt.)  110. §-ának /1/ bekezdése értelmében a munkáltató azt vállalja, hogy a tanulmányok alatt támogatást nyújt, tehát annak költségeit nem feltétlenül viseli teljes egészében.

A felek a támogatás formáját és mértékét a tanulmányi szerződésben a támogatói okiratban foglaltakra való utalással rögzítették, ennek alperes akkor is köteles eleget tenni, ha a bíróság korábbi jogerős határozatával jogellenesnek minősített fegyelmi eljárás miatt a támogatási szerződést a felperes további tanulmányi idejére felbontotta, alperes ugyanis a fegyelmi határozat későbbi hatályon kívül helyezése miatt olyan helyzetet kell hogy teremtsen a felperes tanulmányi szerződéses jogviszonyában, mintha a fegyelmi határozat meg sem született volna. A tanulmányi szerződésben foglalt kötelezettségét tehát a munkáltatónak teljesítenie kell, arra azonban nincs kötelezettsége, hogy a felperesi igénynek megfelelően a támogatási szerződést módosíttassa vagy ezt kezdeményezze, illetve az átcsoportosításra való felhatalmazás megadását kérje a támogatótól. Alperes magasabb összeg kifizetésére, mint amit a szerződésben vállalt, nem kötelezhető, felperes további útiköltség igénye tehát megalapozatlan.

A társadalombiztosítási járulékkal kapcsolatban is osztja a másodfokú bíróság az első fokú bíróság álláspontját. A munkáltató a tanulmányi szerződésben olyan kötelezettséget nem vállalt, hogy felperes helyett társadalombiztosítási járulékot fizet. A munkavállalónak egyébként a jogviszonya fennállása esetén is kell egészségbiztosítási járulékot fizetnie, ezen kötelezettsége tehát független a tanulmányi szerződésben foglaltaktól is (1997. évi LXX. tv. 24. §). Ebből következően nincs jelentősége a tanulmányi szerződésből eredő munkáltatói kötelezettségek szempontjából annak sem, hogy felperes milyen okból nem tudott elhelyezkedni.

Az első fokú bíróság a jubileumi jutalomra, valamint a felperes jogviszonya jogellenes megszüntetése miatt keletkezett illetmény-különbözetre irányuló kereseti kérelem vonatkozásában a 2012. június 28-án megtartott tárgyaláson végzésével a pert megszüntette idő előttiség miatt, illetve ítélt dologra hivatkozva. Felperes a tárgyaláson jelen volt, ezzel kapcsolatosan nyilatkozatot nem tett, jogorvoslati kérelmet nem nyújtott be. A 2013. augusztus 29-én előterjesztett, kifejezetten az ítélet elleni fellebbezés pedig ezen végzéssel szembeni fellebbezésként nem értelmezhető, de felperes erre nem is hivatkozott.

Felperes ezen igényeit az első fokú bíróság jogerősen elbírálta, ebből következően az e körben tett fellebbezésbeni hivatkozásait, előadásait a másodfokú bíróság nem vizsgálhatta (Pp. 227. § (1) bekezdés).

Felperesnek a 2011. évre vonatkozóan a jutalomra, illetve a nem rendszeres béren kívüli juttatásra vonatkozó igényét az alperes elismerte, a bíróság ennek megfelelően határozott a fellebbezésben megjelölt 10.000 Ft összeg megfizetéséről.  Felperes a másodfokú tárgyaláson a 2013. január hónapra előterjesztett 10.000 Ft összegű jutalom megfizetésére irányuló igényétől elállt(Pp. 160. §, 157. § e) pont).

A tanulmányi szerződés nem alakítja át a munkaszerződést határozott idejűvé

Felperes hivatkozott arra is, hogy 2012. október 12. napja és augusztus 31. napja között a közalkalmazotti jogviszonyához kapcsolódó elmaradt jövedelem címén való illetmény-igénye keletkezett tekintettel arra, hogy alperest ezen időszakban a tanulmányi szerződésből következően foglalkoztatási kötelezettség terhelte. Felperes ezen álláspontja téves, a tanulmányi szerződés ugyanis nem alakítja át a munkaszerződést határozott idejűvé. A jogviszonya megszűnésével kapcsolatos igényeket a közalkalmazotti jogviszony megszüntetése miatt indított perben felperes már érvényesítette, a tanulmányi szerződéshez ilyen jellegű munkáltatói kötelezettség nem kapcsolódik. A tanulmányi szerződés megszegésének a következménye, hogy a másik fél mentesül a szerződésből folyó kötelezettségei alól, és a szerződésszegésből eredő esetleges kárát érvényesítheti. Egyéb jogkövetkezményt a tanulmányi szerződésben foglalt kötelezettségek megszegéséhez a jogalkotó nem fűzött, foglalkoztatási kötelezettség alperest a tanulmányi szerződésből következően a jogviszonya egyéb címen való   megszűnésére tekintettel nyilvánvalóan nem terhelte, ebből következően felperesnek elmaradt munkabér igénye sem keletkezhetett (Mt. 113. § (1) bekezdés).

A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet a felek közötti tanulmányi szerződésből érvényesített felperesi követelés elbírálása tekintetében annak helyes indokainál fogva hagyta helyben a Pp. 253. §-ának /2/ bekezdésében és 254. §-ának /3/ bekezdésében foglaltak szerint - zárul a Kúria ítéletismertetése.

Forrás: munkajog.hu