Ugyan a munkaviszonyra gondolva legtöbbünkben egy munkáltatót és egy munkavállalót összekötő jogviszony sejlik fel, nem elképzelhetetlen, sőt egyre gyakoribb, hogy a munkaviszonynak kettőnél több alanya legyen. Ilyen jogi konstrukció a több munkáltató által létesített munkaviszony is, melyben a munkáltatói oldalon több személy vesz rész – írja az ado.hu.

Több munkáltató által létesített atipikus munkaviszonyt munkáltatói oldalon a leggyakrabban olyan cégcsoportok tagjai létesítenek, akik munkájukat nem az egyes cégek szintjén, hanem cégcsoporti szinten, egységesen szervezik, ezáltal a munkavállalók munkakörüket ténylegesen nem csupán egy cég, hanem több javára látják el.

Például, ilyen formán célszerű többmunkáltatós munkaviszonyban foglalkoztatni a toborzót, aki a cégcsoport több tagja javára végez kiválasztási tevékenységet, vagy az ügyvezetői asszisztenst, aki a több cég ügyvezetését egyidőben ellátó vezető tisztségviselő munkáját segíti. Többmunkáltatós munkaviszonyban foglalkoztatható az a könyvelő is, aki két-három egymással egyébként együttműködő cég könyvelését végzi.

Hiába vesz részt ezen atipikus munkaviszonyban kettőnél több fél, a felek csupán egy munkaszerződést kötnek egymással, abban a munkavállaló számára egy munkakört határoznak meg, az annak ellátásáért cserébe kapott alapbért egy meghatározott összegben állapítják meg [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 195. § (1) bekezdés]. Ennek alapján nem minősül többmunkáltatós munkaviszonynak, ha egy munkavállaló két különböző munkáltatóval tart fenn egyidőben, két elkülönülő munkaszerződés alapján munkaviszonyt. Ugyanígy nem létesíthető több munkáltató által munkaviszony abban az esetben, ha a munkavállaló a munkaszerződés alapján az egyes munkáltatók vonatkozásában más és más feladatokat, más munkakört látna el (például, egy recepciós pultban ülve az egyik munkáltató vendégeit fogadná és eligazítaná, míg a másik munkáltató közösségi média felületeit marketing céllal kezelné). A munkavállaló többmunkáltatós munkaviszony esetén mindkét munkáltató számára egyidőben végez munkát, így a munkavállaló munkaidő-beosztását is egységesen, a két munkáltató közös igényeire figyelemmel kell megállapítani.

A több munkáltató által létesített munkaviszony feltételez egy, a munkáltatók között létrejött polgári jogi szerződést is, melyben a munkaviszonnyal kapcsolatos együttműködésük alapjait, a jogok gyakorlásának és kötelezettségek teljesítésének rendjét határozzák meg.

A munkáltatók e szerződésben rögzíthetik a munkáltatói jogok gyakorlásának rendjét is, ki közöl a munkavállalóval munkaidő-beosztást, ki alkalmaz hátrányos jogkövetkezményeket, ki jogosult a munkaviszonyt megszüntetni, ki fizeti a rehabilitációs hozzájárulást, ki jelenti be a munkavállalót stb. A jogalkotó által ezen atipikus jogviszony kapcsán meghatározott keretek alapvetően teret engednek a felek szabad megállapodásának, a munkáltatók sajátos körülményeiknek megfelelően, kötetlenül rendelkezhetnek a munkáltatói joggyakorlás és kötelezettségteljesítés rendjéről.

Az egyetlen munkáltatók közti feladatmegosztást érintő tárgykör, melyet mindenképp szükséges a munkaszerződésben rendezni, az a bérkifizető személye [Mt. 195. § (2) bekezdés]. Többmunkáltatós munkaviszony esetén tehát a munkakör és az alapbér mellett a feleknek megegyezésre kell jutniuk a bérkifizetést teljesítő munkáltató személyét illetően is, a munkavállalónak már a szerződéskötéskor tudnia kell, kitől várhatja fizetését.

A munkavállaló védelmét szolgálja, hogy a munkáltatókat valamennyi munkajogi igényével kapcsolatban egyetemleges felelősség terheli [Mt. 195. § (3) bekezdés]. Ennek köszönhetően a munkavállaló díjazással kapcsolatos, személyiségi jogi jogsértésből vagy munkahelyi balesetből eredő, illetve egyéb kártérítési igényeit bármelyik munkáltatóval szemben érvényesítheti, mindketten kötelesek a munkáltató igényének teljes kielégítésére. A kötelezettség egyetemlegességének köszönhetően a munkáltatók egymást kötelezettségszegéseiért, a másik érdekkörébe tartozó események kapcsán felmerült igényekért is felelnek. A munkáltatók egymás közti teherviselésének szabályait a feljebb már említett, együttműködésük alapjait lefektető szerződésben rendezhetik.

A munkaviszony egységességének köszönhetően, a több munkáltató által létesített munkaviszonyt munkáltatói oldalon a munkáltatók és a munkavállaló eltérő megegyezése hiányában bármelyik munkáltató önállóan is megszüntetheti

[Mt. 195. § (4) bekezdés]. Nem szükséges tehát, hogy a munkavállalóval közölt felmondáson valamennyi munkáltató képviselőjének aláírása szerepeljen, a munkaviszonyt bármelyik munkáltató jognyilatkozata megszünteti. Ugyanígy nem kell a munkavállalónak sem valamennyi munkáltatóval közölnie munkaviszonyt megszüntető nyilatkozatát, elég felmondását vagy azonnali hatályú felmondását egy munkáltatónak címeznie. Amennyiben a munkáltatók száma (például az egyik munkáltató jogutód nélküli megszűnése vagy a munkáltatók egyesülése folytán) egyre csökken, a munkaviszony megszűnik. Ilyen esetben a munkavállalót azonos juttatások illetik meg, mintha a munkáltató jogutód nélkül megszűnt volna (jár a végkielégítés és a felmentési időre járó távolléti díj).

A több munkáltató által létesített munkaviszony tehát praktikus megoldás lehet, ha több munkáltatói entitás foglalkoztatási igényei találkoznak, hiszen az Mt. szabályai lehetővé teszik a konstrukció rugalmas alkalmazását.

Forrás: ado.hu

Ha tetszett a cikk, LIKE-old Facebook oldalunkon!

Eseménynaptár

Társ-szerkesztőségünk:

Sztrájk 2.0



Meg­je­lent Ber­ki Er­zsé­bet tu­do­má­nyos i­gé­nyű össze­fog­la­ló mű­ve a mun­ka­harc esz­kö­ze­i­nek ma­gyar­or­szá­gi al­kal­ma­zá­sá­ról.
A Sztrájk 2.0 el­ér­he­tő e‐book for­má­ban.

További információ