Tájékoztató a Kúria határozatáról az Mfv.II.10.412/2018/6. számú ügyben. A felperes és a II. rendű alperes tagsággal rendelkező szakszervezet az I. rendű alperesnél. Az I. rendű alperes munkáltató és a II. rendű alperes szakszervezet 2016. március 4-én kollektív szerződést kötött. Mivel a munkáltató a felperest nem tekintette „reprezentatív szakszervezetnek”, az nem vett részt a szerződéskötésben – írja a Kúria Sajtótitkársága.

 A felperes keresetében kérte, a bíróság állapítsa meg, hogy a 2016. március 4-én kötött kollektív szerződés jogszabályba ütközik, ezért semmis és kötelezze a feleket az eredeti állapot helyreállítására, mert vele kellett volna megkötni a kollektív szerződést, mivel tagjainak száma elérte a munkavállalók létszáma 10%-át, a II. rendű alperes azonban ezen kritériumnak nem felelt meg. Előadta továbbá, hogy a II. rendű alperes és a munkáltató szerződéskötés mögött meghúzódó célja a felperesi szakszervezet kirekesztése volt.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték elsődlegesen arra hivatkozva, hogy a felperes nem rendelkezik perbeli legitimációval, mivel nem minősül „reprezentatív szakszervezet”, ezért a kollektív szerződéssel kapcsolatos tárgyalásokra sem kellett meghívni, így mellőzése nem volt jogsértő.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította, mely határozatot a másodfokú bíróság helybenhagyta. A felperes felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Kúria a jogerős ítéletet az elsőfokú ítéletre is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
Az eljárt bíróságoknak elsődlegesen abban a kérdésben kellett dönteniük, hogy 2016. március 4-én a felperes megfelelt-e a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 276. § (2) bekezdésében írt feltételeknek, ennek megfelelően rendelkezik-e a perben kereshetőségi joggal. Az Mt. 276. § (2) bekezdése a szakszervezeti kollektív szerződéskötési képesség feltételeként azt jelöli meg, hogy a szakszervezet taglétszámának el kell érnie a munkáltatónál munkaviszonyban álló munkavállalók 10%-át, a törvény egyéb feltételekre vonatkozó rendelkezést nem tartalmaz. Ez azt jelenti, hogy amennyiben a szakszervezet a hivatkozott feltétellel rendelkezik, a kollektív szerződéskötési jogosultsággal is rendelkezik. A Pp. 164. § (1) bekezdése alapján a taglétszámot, ezzel a kollektív szerződéskötési jogosultságot annak a szakszervezetnek kell bizonyítania, amely erre a tényre (körülményre) hivatkozik.

Az Mt. a szakszervezet taglétszáma igazolásának módját nem határozza meg, a Pp. 166. § (1) bekezdéséből folyó úgynevezett szabad bizonyítás rendje alapján az nemcsak okirattal, hanem egyéb bizonyítási eszközökkel is igazolható. Ennek megfelelően az eljárt bíróságoknak abban a kérdésben kellett állást foglalniuk, hogy korábban igazolt 70 fő tagjukon felül a felperes által benyújtott 27 belépési nyilatkozatként megjelölt okirat alapján az abban megnevezett személyek szakszervezeti tagsága kétséget kizáróan megállapítható-e vagy sem.

Az eljárt bíróságok ezeket az okiratokat nem értékelték olyanként, melyek alapján kétséget kizáróan megállapítható lett volna a szükséges szakszervezeti taglétszám.

A bíróságok e körben kifejtett indokolását azonban a Kúria nem találta helytállónak. A felperes alapszabálya nem rendelkezik arról, hogy az azt elfogadó nyilatkozatot érvényesen csak írásban lehet megtenni. A belépési nyilatkozat aláírása és leadása olyan magatartásként értékelendő, amely utal az alapszabály elfogadására is, és feltételezhető, hogy aki be kíván lépni a szakszervezetbe, egyben elfogadja annak alapszabályát is. A bíróságok erre vonatkozó alapszabályi rendelkezés hiányában nem követelhetik meg az azt elfogadó nyilatkozat írásbeli formáját, így az alapszabályt elfogadó kifejezett nyilatkozat hiánya nem vezethet arra az eredményre, hogy nyilatkozattal ne jöjjön létre a tagsági jogviszony. Az eljárt bíróságok a kereset elutasítása alapjául szolgáló bizonyítékként értékelték azt a körülményt is, hogy a szakszervezet a belépési nyilatkozatokat csak később adta le a munkáltatói bérszámfejtés részére, illetve a szakszervezet 2016. március 21-éig nem is jelentette be a munkáltató felé, hogy volna olyan tagja, aki nem levonással fizeti meg a tagdíjt. A munkavállalói érdek-képviseleti tagdíjfizetés önkéntességéről szóló 1991. évi XXIX. törvény szerint azonban a szakszervezetnek ilyen bejelentési kötelezettsége nincs.

Az Mt. 276. §-ában meghatározott feltételek (a taglétszám és a munkavállalói létszám) objektív körülmények, amelyek fennállta nem a felek kölcsönös tájékoztatási és együttműködési kötelezettségének mikénti teljesítésétől függ.

Ha a szakszervezeti taglétszám az adott munkavállalói létszámhoz képest a kollektív szerződés megkötésének időpontjában bizonyítottan megfelelően fennállt, a szakszervezet kollektív szerződéskötési képességgel rendelkezett. Ezért azok az okok, amelyekre az eljárt bíróságok érvénytelenségi vagy hatálytalansági okként hivatkoztak, nem eredményezik a belépési nyilatkozatok érvénytelenségét vagy hatálytalanságát.

Forrás: kuria-birosag.hu