Milyen jogkövetkezménnyel járhat, ha a munkáltató nem menti fel a dolgozót a munkavégzés alól a felmondási idő felére? – kérdezte az Adózóna olvasója. Dr. Hajdu-Dudás Mária ügyvéd válaszolt.

A kérdés konkrétan így szólt:

Munkáltatói felmondással szüntettük meg egy munkavállalónk munkaviszonyát. A felmondás oka valós, jogszerű, az indoklás világos. Megkapott minden juttatást, ami szerződés szerint megilleti. Viszont a felmondási idő felében nem mentettük fel a munkavégzés alól, nem is akarta, hogy fel legyen mentve. Ismerjük a jogszabályt, hogy a felmondási idő felében a munkáltató köteles felmenteni a dolgozót a munkavégzés alól. Mindenesetre ez sajnos nem történt meg. A kérdés az, hogy milyen jogkövetkezménnyel járhat ez, ha a munkavállaló 3 éven belül sérelmezi? A következő kérdésem: ha már a felmentést elmulasztottuk, hogyan tudjuk ezt munkaügyi per (kártérítési igény) nélkül korrigálni? Gondolok itt arra, hogy esetleg pénzben megváltanánk a felmentési időt, vagy önellenőrzéssel, a 1041-es bejelentés módosításával meghosszabbítható ilyen esetben a felmondási idő? Ez utóbbi miatt nem lesz szabálytalan a felmondás?

Ami miatt biztosan nem kell aggódniuk: a felmondási idő téves megállapítása, esetlegesen az ezzel összefüggésben történt mulasztás nem érinti a felmondás jogszerűségét. Az érintett esetre az Mt. nem tartalmaz rendelkezést, a bírói gyakorlatból sem találtam példát.

Álláspontom szerint a munkavállaló, amennyiben utólag kifogásolná az eljárás jogszerűségét, a felmondási idő felére, azaz a felmentési időre járó távolléti díjra és ennek kamataira lenne jogosult. Egyéb szankcióra nem látok lehetőséget, esetleg a rendkívüli munkavégzés jöhetne szóba – a munkavállaló nem lett (nem lehetett volna) beosztva az érintett napokra, utólag mégis munkát kellett végeznie, meg lett fosztva attól, hogy „élvezhesse a felmentési idő nyugalmát” –, de a fogalmába nem illeszthető be.

Az Mt. 70. § (1) bekezdése rendelkezésétől, miszerint a munkáltató felmondása esetén köteles a munkavállalót – legalább a felmondási idő felére – a munkavégzés alól felmenteni, kizárólag a munkavállaló javára lehet eltérni. A kérdés tartalma szerint a munkavállaló dolgozni akart, azaz mindez a felek egyező akaratából ment teljesedésbe, azonban, ha a munkáltató mindezt bizonyítani is tudja, számomra akkor is aggályos, hogy jogszerű lesz (ez alatt azt értem, hogy jogvita során bizonyítottság esetén is megilleti a munkavállalót a felmentési időre járó távolléti díj). Elméletben az nem szolgálja a munkavállaló javát, ha azonos munkabér ellenében választhat, hogy pihen vagy dolgozik és ő az utóbbi mellett dönt. Természetesen, ha cserébe például jutalmat kapott vagy rendkívüli munkavégzés merült fel, az kivételt jelent.

A lényeg, hogy nem javaslom a munkaviszony felmondási idővel történő egyoldalú meghosszabbítását. Annak azonban nincs kizáró oka, hogy a felmentési időre járó távolléti díjat utólag megfizesse a munkáltató a munkavállaló részére (a kifizetés jogcíme egyszerűen munkabér lesz, ez nem fogja érinteni a megszüntetés napját).

Forrás: Adózóna

Ha tetszett a cikk, LIKE-old Facebook oldalunkon!

Eseménynaptár

Társ-szerkesztőségünk:

Sztrájk 2.0



Meg­je­lent Ber­ki Er­zsé­bet tu­do­má­nyos i­gé­nyű össze­fog­la­ló mű­ve a mun­ka­harc esz­kö­ze­i­nek ma­gyar­or­szá­gi al­kal­ma­zá­sá­ról.
A Sztrájk 2.0 el­ér­he­tő e‐book for­má­ban.

További információ