Hogyan kell kezelni a kölcsönzött munkavállalóknak nyújtott juttatásokat? A kölcsönző cég vonja le a bérükből az adókat és járulékokat? – kérdezte az Adózóna olvasója. Surányi Imréné okleveles közgazda válaszolt.

Társaságunknál több kölcsönzött munkavállaló is dolgozik, akik ugyanolyan juttatásokban részesülnek, mint a saját munkavállalóink. A juttatások között vannak, amelyek egyes meghatározott juttatásként adóznak, és vannak olyanok, amelyek bérként. Ezeket hogyan kell kezelni? Ki kellene számlázni ennek a költségét a kölcsönző cégnek? A kölcsönző cég vonja le a béréből a juttatás miatti adókat és járulékokat? Ha személyi jellegű egyéb kifizetésként vannak könyvelve, akkor a taoalapot növelni kell vele (mivel nem a saját munkavállalónkkal kapcsolatos a költség)?

Munkaerőkölcsönzés esetén a juttatások kezelése a kölcsönbeadó és a kölcsönvevő megállapodásától függ, azzal, hogy a köztük lévő jogviszonyt a munka törvénykönyve szabályozza a következők szerint:

„217. § (1)A kölcsönbeadó és a kölcsönvevő közötti megállapodás tartalmazza a kölcsönzés lényeges feltételeit, a munkáltatói jogkör gyakorlása megosztását. A munkaviszony megszüntetésének jogát kizárólag a kölcsönbeadó gyakorolhatja. A megállapodást írásba kell foglalni. Semmis a kölcsönbeadó és a kölcsönvevő között létrejött megállapodás, ha

1. a) a kölcsönbeadó vagy a kölcsönvevő tulajdonosa – részben vagy egészben – azonos,
2. b) a két munkáltató közül legalább az egyik valamely arányban tulajdonosa a másik munkáltatónak, vagy
3. c) a két munkáltató egy harmadik szervezethez kötődő tulajdonjogi viszonya alapján áll kapcsolatban egymással.

(2) A kölcsönbeadó és a kölcsönvevő megállapodhatnak, hogy a munkabéren kívüli juttatást a munkavállaló közvetlenül a kölcsönvevőtől kapja.  

(3) A kölcsönvevő írásban tájékoztatja a kölcsönbeadót  

1. a) az irányadó munkarendről,
2. b) a munkáltatói jogkör gyakorlójáról,
3. c) a munkabérfizetés alapjául szolgáló adatok közlésének módjáról és határidejéről,
4. d) az elvégzendő munkára vonatkozó alkalmassági feltételről, továbbá
5. e) minden olyan körülményről, amely a munkavállaló foglalkoztatása szempontjából lényeges.

(4) Eltérő megállapodás hiányában a kölcsönbeadó viseli az 51. § (2) bekezdésében foglaltak szerinti költségeket, így különösen a munkavállaló utazási költségeit és a munkavégzéshez szükséges alkalmassági vizsgálat díját. A kölcsönbeadó a kölcsönvevő kérésére köteles legkésőbb a munkavállaló munkába állásáig

1. a) az adózás rendjét megállapító jogszabály szerint a munkáltató és a kifizető által foglalkoztatott személy adataira vonatkozó, a biztosítási jogviszony kezdetéről szóló, állami adóhatósághoz teljesített bejelentés, valamint
2. b) a külön jogszabály szerinti kölcsönbeadóként történt nyilvántartásba vételét igazoló okirat másolatát

átadni.

(5) A kölcsönvevő – eltérő megállapodás hiányában – köteles legkésőbb a tárgyhónapot követő hónap ötödik napjáig a kölcsönbeadóval közölni mindazokat az adatokat, amelyek a munkabér kifizetéséhez, valamint a munkaviszonnyal összefüggő, a munkáltatót terhelő bevallási, adatszolgáltatási, fizetési kötelezettség teljesítéséhez szükséges. A kölcsönvevő az utolsó munkában töltött napot követő három munkanapon belül köteles a szükséges adatokat a kölcsönbeadóval közölni, ha a munkaviszony a hónap közben szűnik meg.”

Ezen túlmenően az Szja tv. 3. § 11/b) pontja értelmében munkaerő-kölcsönzés esetén a kölcsönzött munkavállaló részére közvetlenül juttatott bevétel tekintetében a munkavállaló kölcsönvevője minősül munkáltatónak a munkavállaló kölcsönbeadójával kötött megállapodás alapján, azzal, hogy a bevételnek nem számító juttatásra, valamint a béren kívüli juttatásra (71. §) az e törvényben megállapított rendelkezéseket a kölcsönbeadó és a kölcsönvevő ilyen juttatásának együttes összegére vonatkozóan kell irányadónak tekinteni. Ezt figyelembe véve, véleményem szerint a kölcsönzött munkavállalónak személyi jellegű egyéb kifizetésként elszámolt költséggel nem kell a taoalapot növelni.

Forrás: Adózóna