A munkaerőhiány miatt fel nem töltött létszámkeretek miatt a vállalatoknak a korábbinál is nagyobb figyelmet kell szentelniük a szabadságok tervezésére. Már most célszerű részletesen felmérniük, melyik munkavállalójuk hol tart az idei szabadságkeretének felhasználásában, és nyári időszakban célszerű legalább az időarányos szabadságot kiadniuk – figyelmeztet a Trenkwalder.

 Ha a munkáltató nem adja ki az adott évre járó szabadságot, jogszabályt sért: a Munka Törvénykönyve (Mt.) csupán az életkor alapján járó (a kortól függően 1-10 napnyi) pótszabadság vihető át – külön megállapodás alapján – az esedékesség évét követő 12 hónapra.

 Az idei tapasztalatok is azt mutatják, hogy főként azoknak a kisebb vállalkozásoknak jelent nagyobb terhet az időarányos szabadság kiadása, amelyek az alacsonyabb létszám miatt eleve nehezebben képesek megoldani a szabadságra küldött dolgozók helyettesítését.

A munkaerőhiány erősödése miatt azonban a nagyobb vállalatok számára is problémát okozhatnak az év utolsó időszakában a „bent ragadt” szabadságok, különösen az olyan területeken (kereskedelem, szállítmányozás, stb.), amelyeknek csúcsszezonja éppen erre az időszakára esik.

 Tekintettel arra, hogy a munkavállalók többsége hagyományosan a nyári szabadságolást preferálja, a szabadságok átgondolt tervezése során célszerű nem csupán az időarányosan elmaradt szabadnapok pótlásáról, hanem lehetőség szerint az éves szabadságkeret minél nagyobb mértékű további csökkentéséről is intézkedni ebben az időszakban.

 A szabadság időpontjának meghatározásában a jogszabály a munkáltató számára biztosít nagyobb mozgásteret: a munkavállaló a szabadságkeretéből mindössze 7 munkanapról rendelkezhet szabadon.

Ugyanakkor mindkét fél érdeke, hogy a többi szabadnap is egyeztetett módon, mindkét fél igényeit figyelembe véve legyen kiadva, amire kellő időben történő tervezéssel nagyobb a felek lehetősége.

 A szabadságolás rugalmasságát korlátozó fontos szabály, hogy a szabadság kiadásának időpontját a munkavállalóval legkésőbb a szabadság kezdete előtt tizenöt nappal közölni kell, a munkavállalónak pedig a szabadságra vonatkozó igényét szintén legalább tizenöt nappal a szabadság kezdete előtt be kell jelentenie.

 Ha a munkavállaló az év során valamilyen okból mégsem tudta felhasználni a neki járó szabadságkeretet, annak kiadását a munkaviszony tartama alatt később is követelheti. A szabadság pénzben ekkor sem váltható meg, arra csupán a munkaviszony megszűnése esetén kerülhet sor.