A közszférában a siker – több más tényezőn, mint az aktuális politikai prioritásokon, a rendelkezésre álló anyagi erőforrásokon, a hozzáértő döntéshozatalon túl – igen nagy mértékben az ott dolgozó emberek által nyújtott teljesítmény színvonalától függ – írja a munkajog.hu.
A közszféra a legkülönfélébb állami feladatok közpénzből való ellátására, közhatalmi jogkörök gyakorlására létrejött, bonyolult összetettségű szervezet. Sikere – több más tényezőn, mint az aktuális politikai prioritásokon, a rendelkezésre álló anyagi erőforrásokon, a hozzáértő döntéshozatalon túl – igen nagy mértékben az ott dolgozó emberek által nyújtott teljesítmény színvonalától függ. A rendszerváltást követően az 1992-es, munkajogi szabályokat érintő nagy átrendezés során az akkori törvényekben megjelent a köztisztviselők, közalkalmazottak minősítése. A teljesítményértékelés bevezetésére pedig a köztisztviselőket érintően egy évtizeddel később került sor, a 2000-es évek elején. Míg a minősítés során a minősítő vezető megadott szempontok alapján (pl. szakmai ismeretek szintje, problémamegoldó készség, igyekezet, hivatástudat, a vezetői tevékenység színvonala stb.) általában foglal állást a minősített munkavégzéséről, hozzáállásáról, addig a teljesítményértékelés konkrét, időről időre kitűzött szakmai célok, feladatok megvalósulásán keresztül vizsgálja az értékelt személy teljesítményét.
A teljesítményértékelés külső és belső célokat, a szervezeten belül pedig a részt vevő különféle szereplők céljait egyaránt szolgálja. Ideális esetben a munkát végző személy korrekt visszajelzést kap, ami által motiváltabbá válhat; a visszajelzés megalapozza teljesítményhez igazodó díjazását (melyre a közszférát jellemző, a szolgálati időn, végzettségen alapuló kötött illetményrendszer ellenére azért biztosított a jogi lehetőség), a személyzetfejlesztést és karriertervezést. A szervezeten belüli hangulat, a szervezeti kultúra jobbá válhat. Mindez a szervezeti célok, tágabb értelemben pedig a közszférával szemben támasztott társadalmi elvárások hatékonyabb teljesítését segítheti. A vonatkozó törvények ezért nem csupán a teljesítményértékelés lebonyolítását szabályozzák, de annak eredményétől tesznek függővé bizonyos humánpolitikai-munkajogi intézkedéseket, ami a fenti célok érdekében korlátozza a munkáltató szabad mérlegelését jogköreinek gyakorlásánál, illetve az érintett számára kiszámíthatóbbá teszi a foglalkoztatást.
A közszférában a teljesítményértékelés legnagyobb nehézségét az jelenti, hogy „a közszolgálati hivatásrendek intézményei alapvetően nem rövidtávú, tárgyévi célok mentén működnek, így teljesítményük nem mérhető olyan egzaktan, mint egy profitorientált vállalat esetében" (Krauss Ferenc Gábor: A közszolgálat személyi állományának véleménye a közszolgálat kompenzációs és javadalmazási rendszeréről, Stabil alap, vagy időzített bomba? - „Közszolgálati Humán tükör 2013" résztanulmány). Ugyanakkor a jogalkotó a teljesítményértékelés szempontrendszerének meghatározásánál törekedett a mérhető és a vezetői mérlegelésen alapulóan értékelendő szempontok meghatározására egyaránt.
A közszolgálati tisztviselők teljesítményének értékelése
A közszolgálati tisztviselők munkajogi jogállását utoljára a 2010-2012 közötti időszakban érintette jelentős változás. A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992 évi XXIII. törvényt előbb részben, majd teljesen új szabályozás váltotta fel, a kormánytisztviselők jogállásáról szóló 2010. évi LVIII. törvény, majd a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény (a továbbiakban: Kttv.). A Kttv-nek külön végrehajtási rendelete szól a közszolgálati egyéni teljesítményértékelésről [10/2013. (I. 21.) Korm. rendelet, a továbbiakban: Vhr.].
A kormánytisztviselő munkateljesítményét a munkáltatói jogkör gyakorlója mérlegelési jogkörében eljárva írásban értékeli [Kttv. 130. § (1) bekezdés]. Nem lehet értékelő vezető, aki maga fegyelmi büntetés hatálya alatt áll, vagy akinek a munkavégzéstől való egybefüggő távolléte a teljesítményértékelési időszak alatt meghaladja a két hónapot [Vhr. 19. § (1) bekezdés].
Azt, hogy tulajdonképpen mi is a teljesítményértékelés tartalma, a Vhr. határozza meg. Az értékelő vezető az értékelt közszolgálati tisztviselők részére egyénenként, meghatározott időszakonként ismétlődően meghatározza a teljesítményértékelés elemeit, ezeket méri, illetve – mérhető mutatók hiányában – mérlegelésén alapulva értékeli, és erről az értékelt személy részére érdemi visszajelzést ad [Vhr. 4. § l) pont]. (A csoport- illetve szervezeti szintű teljesítményértékelés bevezetésére egyelőre nem került sor.)
A teljesítményértékelésnek vannak kötelező és ajánlott elemei [Kttv. 130. § (2) bekezdés]. Minden értékelt számára meg kell határozni egyfelől legalább három, legfeljebb négy munkaköri egyéni teljesítménykövetelményt (kivéve, ha munkakörének jellege ezt nem teszi lehetővé). Ezek az értékelt személy munkaköri leírásában foglalt állandó, valamint az adott évben aktuálisan felmerülő, időszakosan a munkaköri leírásába bekerülő feladataiból kiválasztott, tárgyévben teljesítendő feladatok [Vhr. 4. § h) pont, 5. § (1) bekezdés a) pont]. Például egy hatósági ügyintéző esetén ilyenek lehetnek a lefolytatandó ellenőrzések, kiadandó igazolások, másodfokon elbírált határozatok stb., a titkársági ügyintéző esetében az iktatási, szervezési stb. feladatok.
Emellett kötelező az ún. kompetencia alapú munkamagatartás értékelési tényezők vizsgálata, mint amilyen a szakmaiság (a feladatok végrehajtására való odafigyelés, a határidők betartása, a szakszerűség, jogszerűség, az írásbeli feladatok ellátásának színvonala, pontossága, a hibákért való felelősségvállalás, a szakmai fejlődés igénye és üteme), a „rendezettség" (a magatartási, viselkedési, öltözködési szabályok betartása, a munkakörnyezet rendezettsége), a terhelhetőség (munkatempó, feladatok elvállalása, reagálás gyorsasága, rugalmasság, stressztűrés), a munkaidő kihasználása (indokolatlan hiányzások, pontosság vagy pontatlanság, személyes ügyek intézése), személyes és szociális kompetenciák (eredményorientáltság, motiváltság, kommunikáció, együttműködés, csapatmunka, problémamegoldásra törekvés), illetve a vezető beosztásban dolgozók vezetői kvalitásai (a rendelkezésére álló emberi, anyagi, technikai és pénzügyi erőforrásokkal való gazdálkodás hatékonysága) [Vhr. 5. § (1) bekezdés b) pont, 3. melléklet].
A teljesítményértékelés ajánlott elemekkel való kiegészítése a hivatali szervezet vezetője mérlegelési jogkörében történik; feltétele ennek, hogy ezeket az elemeket a szervezet sajátosságainak figyelembevételével belső szabályzatban határozzák meg [Vhr. 9. §]. Ilyen ajánlott elemek lehetnek például az ún. stratégiai egyéni teljesítménykövetelmények, vagyis a szervezet stratégiai célkitűzéséből lebontott egyéni feladatok, amelynek teljesítésével a közszolgálati tisztviselő a stratégiai célok elérésére a munkavégzése során befolyással lehet, és amellyel elő tudja mozdítani a szervezet eredményes és hatékony munkáját (például részvétel a főosztály munkaszervezésének átalakítását, hatékonyabbá tételét szolgáló adatgyűjtésben). Ajánlott elemként szerepelhetnek – a közszolgálati tisztviselő saját javaslatait is figyelembe véve – az egyéni fejlesztési célok, melyek az egyén fejlődését és a munkavégzést együttesen támogatják, akár a munkavégzéshez kötődően, akár azon kívül (például nyelvtanfolyam elvégzése). Meghatározhatók további kompetenciák (a közszolgálati feladatok ellátásához szükséges ismeretek, készségek, az alkalmazást segítő személyiségvonások stb.), mint például az ügyfélszolgálati dolgozók számára bizonyos pszichológiai ismeretek és jártasságok elsajátítása. Ezek körét a rendelet 4. mellékletében felsoroltak közül kiválogatva kell megállapítani. Végül, a szempontok kiegészíthetők év közben felmerült többletfeladatokkal is, hiszen a korrekt visszajelzésnek az is feltétele, hogy ne legyen az értékelés szempontjából figyelmen kívül hagyott teljesítmény [Vhr. 4. § b), e), k) és m) pont, 8. § (1) és (4) bekezdés].
A szempontok értékelésekor az értékelő vezető a minősítési lap felhasználásával százalékosan állapítja meg az adott feladat, kompetencia színvonalát, s a részmérések, részértékelések összesítésekor kapott eredményt kell az öt – kivételes, jó, megfelelő, átlag alatti, elfogadhatatlan – teljesítményfokozat valamelyikébe besorolni. A sávokhoz tartozó százalékos mértékek úgy vannak meghatározva, hogy az alapján az érintettek többsége jó vagy megfelelő teljesítmény kategóriájába fog esni (50-90 % között) [Vhr. 11. § (1)-(5) bekezdés].
A rendelet azt is kötelezően előírja, hogy a teljesítményértékelésnek tartalmaznia kell az értékelt személy észrevételeit a teljesítményértékelésével kapcsolatban, valamint javaslatait, elképzeléseit életpályájával kapcsolatban. A munkáltatói jogkör gyakorlója pedig írásban elrendelheti, hogy az értékelt személy az értékelő lapon önértékelést is végezzen, amikor is az értékelő vezető által végzett értékeléssel azonos módon méri, illetve értékeli a saját teljesítményét [Vhr. 11. § (6) bekezdés, 16. § (1) bekezdés] Mindennek célja a közszolgálati tisztségviselőt a teljesítményértékelés „elszenvedőjéből" partnerré tenni, tudatosságát, motiváltságát növelni.
Forrás: munkajog.hu
